ZETApress

Egy rövid címben két rejtélyes szó. A siker értelmezése nagyon sokféle lehet, az adott közegben éppen érvényes értékrend szerint. Az értékrend pedig változik ? vallja Turcsán Mihály.

A címben szereplő másik rejtélyes szó a nő. Itt most nem elsősorban biológiai értelemben értem, hanem társadalmiban. Ebben az értelemben viszont igen bonyolult lehet a sokféle női szerep, azok összehangolása,a terhek viselése,közben az egészségnek,a kedvességnek és mindannak a megőrzése,amit általában elvárnak a nőtől. Ekkor még csak a szokásos női szerepekre gondolok. Hol vagyunk még az úgynevezett sikertől, legalábbis amit pl. a mai Magyarországon annak tartanak a különböző ?sikerkovácsok? és ?siker zsűrik?? Az eladható, külső elismeréstől?

Ők olyan többletteljesítmény elismerését tekintik sikernek, ami normális életvitel mellett, a teljes élet igényével, nem férhet bele büntetlenül egy nő életébe. Vagy segítenek neki valakik, vagy kénytelen meglopni önmagát, a családját. Már, ha számít a nő saját jó közérzete és a családtagjai jólléte. Amennyiben nem ez számít, akkor hamarosan felbomlik a család egyensúlya, tömeges méretekben a társadalom egyensúlya. Fruszrált felnőttek, frusztrált gyerekek, mindez tovább adva a következő generációknak. Ugye milyen jó volt azt a kedves, meleg anyai gondoskodást megkapni? Élvezni nyaranta a tökéletes szabadságot és kiszolgálást a nagymamánál? Nem túlzás ugyanezt elvárni a két műszakot is dolgozó munkásnőtől, a napi tíz-tizenkét órás stresszben őrlődő diplomás nőtől?

Talán ők nem szeretnék megadni ugyanazt a melegséget a családjuknak? Ők nem szeretnék jól érezni magukat a bőrükben? Talán az ő idős, beteg szüleik nem érdemlik meg a gondoskodást? A túlhajszolt ?sikeres?értelmiségi nő, üzletasszony, művésznő, stb. nem érdemes a kulisszák mögött is egy élhető életre, a valódi sikerre? Nem is beszélve a lehetetlennel is megbirkózó, a felszínen maradásért küzdő, hős családanyákról. Az nem maga a siker, ha a körülmények ellenére is a víz fölött tudják tartani magukat és a rájuk bízottakat?

Persze az egyetemeken nem efféle hétköznapi sikerekről álmodnak a szépreményű fiatalok. Inkább fényes karrierről. A hétköznapi dolgokat másodrangúnak, szinte megoldottnak tekintik. Már aki a ?mamahotel? melegéből jár az egyetemre. Ugyanakkor nagyon sokan kényszerülnek dolgozni a tanulás mellett, akár éjszakázások árán is. Ők közelebb állnak a hétköznapok valóságához, de ők is reménykednek a tanulás és a szakmai karrier nyújtotta erkölcsi és anyagi sikerben.

A teljes életre törekvő nő párkapcsolatban, leginkább családban gondolkodik. Rögtön felmerülhet a kérdés, hogy a család együttesének a sikere, a férje sikere, vagy a nő sikere a fontosabb-e az adott életszakaszban? Kérem, nyugodjanak meg a harcos nővédők, akik a férfisovinizmustól féltik a szegény elnyomott nőket, mert nem futhatnak be bizonyos karriereket! Nem erről van szó. Ma már ez inkább választás kérdése. Mindent a maga idejében! Minden ellenkező állítással szemben, egy életidőbe csak egy élet fér bele. Ezt már az élmunkás traktoros nők óta tudjuk.

Mi is a ?karrier? egy teljes élet viszonylatában? Megmutathatom, hogy képes vagyok megcsinálni valamit, amit éppen divat a társadalom szintjén elismerni erkölcsileg, esetleg anyagilag is. Hiszen ezért tanultam, tanulok, és még fogok tanulni olyan sokat. Kinek a szolgálatába állítom magamat, mint képzett munkaerőt? Sorolom: az emberiség, a hazám, a közösségem, az engem alkalmazó munkáltató, a vállalkozásom, a befektetésem, a családom, saját magam, stb.

Már csak az arányok és a sorrend a kérdés. Az sem mellékes, ki az, aki segített idáig eljutni és kinek a hasznára dolgozom, kiért teszek erőfeszítéseket. Merthogy eddigre már adós vagyok. Visszamenőleg is a jövőt tekintve is? Továbbvinni az engem felnevelő társadalmat, ahol én is otthon vagyok, a családom is otthon van. Ez nem zárja ki a külföldi tanulást, vagy munkavállalást. Nincs kizárva a párok ?kettős karrierje? sem, csak nagyon nehéz megvalósítani. Keveseknek sikerül problémamentesen. Ki lépjen hátra, ha a két karrier között választani kell?

Az nem vezet jóra, ha a kettő működtetése helyett mindkettő meghiúsul. Jól is alakulhatnak a dolgok. Kellő türelemmel, kölcsönös támogatással az édesanyává vált nő is megvalósíthatja önmagát a szakmai pályáján. Ehhez érdemi megoldásokat kell találnia a társadalomnak. Senki sem gondolt arra, hogy a tanult nők csak akkor tudnak dolgozni, ha a gyerekeikre addig is vigyáz valaki? Ki? Jó, a nő ne adja fel az álmait. A férje feladhatja? Ennél is erősebb szempont a megélhetés biztosítása. Mi fér bele az egykeresős háztartás költségvetésébe? A lakáshitel, lakásfenntartás, élelmezés, ruházkodás, iskoláztatás, közlekedés, új élet kezdés, stb. belefér? Mindezek ellenére sokan megoldják.

A gyerek egyszer eléri azt a kort, amikor már nem kell mellette lenni. Másodszor: sok nő, diplomás nő is, nagyon szeretne ?elnyomott?családanya lenni egy biztonságot nyújtó, kedves, befutott, jól kereső férj mellett. Persze lehet a nagy igyekezetben két karrier helyett nulla karriert is csinálni. Mert az életünkbe nem fér bele több mint amennyi belefér. Nincs az megtiltva, hogy a férj később, a gyerekek növekedtével tehermentesítsen annyira, hogy sikerüljön behozni lemaradásokat a nő karrierépítésében. Én tudok jó példákat.

Állítólag a gonosz férfiak akadályozzák a nőket a felső vezetői pozíciók elérésében. Lehet, de nem mindenhol. Az is kérdés, hogy a magas pozícióban lévő nők miért nem nőket neveznek ki nagyobb arányban felső vezetőnek. A férfiak mintha akadályoznák a nőket a saját üzleti vállalkozásuk kiépítésében. Ha így van, sajnálatos. Azt is meg tudják akadályozni, hogy az üzleteikbe belelátó nők összefogjanak, és saját üzletet hozzanak létre a tehetségükkel és kapcsolatrendszerükkel? Régi panasz, ahol így van, az feltétlenül kijavítandó, hogy a férfiak azonos munkáért több pénzt kapnak. Más szóval a nők kevesebbet. Két kérdésem lenne. A női vezetők beosztottjai is? Ha a férfi nem italra és egyéb hívságokra költi azt a magasabb fizetést, akkor előfordulhat az is, hogy hazaviszi egy nőnek?

Ismerek sikeres nőket. Közelről is. Kipihent, jó közérzetű, mindenben rendezett életű sikeres nőt, kevesebbet. Az önmegvalósítás örömet ad. Mindenki máshogy éli meg az életét. Ugyanazt az egyik sikernek, a másik tehernek éli meg. Fiatalabb korban talán fontosabb mások értékítélete, a külső szemlélők szerinti siker. Később a belső harmónia egyre fontosabb lesz. Megtanulni azt szeretni, ami már az enyém, személyes siker. Megőrizni művészet. A családtagok kiegyensúlyozott életét, boldogulását látni, tapasztalni, örömforrás. Ez egy csapat sikere, ami közvetve a társadalmunk sikere is. Jó találkozni olyan idős emberekkel, akik elégedettek a megtett életútjukkal. Ha vannak kitüntetéseik, talán megemlítik, ha nincsenek, akkor sem hiányolják. Van ennél nagyobb siker?

Nekem az a véleményem, hogy szerencsés az a nő, aki megélheti a maga teljességében női mivoltát egy arra érdemes férfi mellett, és nem kényszerül arra, hogy férfiszerepekben férfiakkal versenyezzen. Ettől még lehet eredményes a választott hivatásában. A férfiak legyőzésénél sokkal fontosabb feladatai vannak bármelyik nőnek. Nőnek lenni ? vallja Turcsán Mihály.