Mennyi az egymillió?
Rövidesen egymillió új munkahely lesz az országban ? mondja folyamatosan Orbán Viktor kormányfő. A hirdetésekben azóta is találkozunk üres állásokkal, csak épp keveset akarnak betölteni belőlük. Így van ez a versenyszférában és a közigazgatásban egyaránt.
Nézzük előbb az utóbbit, ahol csak pályáztatás útján lehet elhelyezkedni. A pályázatok elbírálására a meghirdetéstől számított egy-másfél hónap múlva kerülhet sor. A pályázati anyaghoz erkölcsi bizonyítványt is mellékelni kell! S mivel a húsz-harminc jelentkezőből csak egy lehet a befutó, a többiek feleslegesen költenek 3500 forintot az erkölcsire!
Persze van, hogy senkit sem választanak, így mindenki hiába jelentkezett. Tavaly egy budakeszi közterület-felügyelői állásra a harmadik kiíráskor találtak csak megfelelő jelöltet, miközben teltek-múltak a hónapok. Ugyanakkor ugyanők a mezőőri üres állást is csak jelentős késéssel töltötték be. Idén Dunakeszin volt hasonló helyzet. Az első pályázat 22 jelöltje közül sem találtak megfelelőt, pedig még Erdélyből is volt jelentkező. Csak nem a Gyurcsányék által 2004-ben vizionált 23 millió román munkavállaló egyike volt? S mivel ezek az üres állások is részei az egymilliónak, és nem egyedi esetekről van szó, az egymillió valójában jóval kevesebb!
Az sem örülhet maradéktalanul, akit kiválasztanak. A hosszú átfutási idő miatt könnyen lejárhat az erkölcsi bizonyítvány három hónapos érvényességi ideje, s a belépéshez újabbat kell kiváltania még akkor is, ha ez egy nappal korábban történt. Mivel az átfutás minimum egy hét, vagy ennyivel később tud kezdeni, vagy sürgősséggel kell újabbat kérnie 1500 forintos felárral!
Nem csak a köztisztviselőknél ilyen a felvétel, hanem a létszámhiánnyal küzdő egészségügyben is. Nem csak az orvosi, de a szakdolgozói állásra is pályázni kell, s itt is legalább egy hónap az átfutás. Addig meg a többiek hadd túlórázzanak, szakadjanak meg a munkában. Aztán ha végre valaki el is jut a felvételig, az üzemorvos tart be neki, mint tette három hete a győri oktatókórházban.
Nem jobb a helyzet a versenyszférában sem. Ott nem kéne pályáztatni, mégis mindig hirdetnek. Sok a jelentkező, mégsem tudnak választani közülük. Telefonérdeklődésre mindig azt mondják, hogy várjuk még a jelentkezőket ahelyett, hogy folyamatosan hívnák be őket. ? Sajnos nem önt választottuk! ? mondják hetek múlva a sablonos választ anélkül, hogy elbeszélgetésre hívták volna, de senkit sem választanak közülük. A munkát a régiek végzik túlórában és hétvégeken ahelyett, hogy emelnék a dolgozói létszámot.
S miért jobb túlóráztatni, mint újakat felvenni? ? Mert így a cafeterián tudnak sprórolni. Kevesebb dolgozónak kell étkezési utalványt adni, utazást téríteni, munka- és védőruhát biztosítani. Hiába dolgozik valaki másfél műszakot naponta, hiába tölti benn a hétvégéit a munkahelyén, csak a fizetése lesz magasabb, a mellékesek nem növekednek. A munkaadónak ez éri meg, ezért csak névleg fog új állásokat létesíteni. Az egymillió üres hely tehát csak papíron létezik, de a munkát keresők továbbra sem tudnak elhelyezkedni!
