ZETApress

hírportál

Trianonra emlékeztünk

Saját sütésű pogácsával, kenyérrel és sóval vártak mindenkit a Pesti Barnabás Élelmiszer-ipari Szakközépiskola tanulói délelőtt a Városháza I. számú udvarán, ahol a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezendő ünnepségre gyülekeztünk.

Suró Alexander tárogatóművész, zeneiskolai igazgató felcsendülő dallamai után Csomós Miklós főpolgármester-helyettes emlékezett meg országunk 1920. június 4-ei trianoni megcsonkításról. Arról, hogy az addigi Nagy-Magyarország területének 2/3-át elcsatolták, s addigi 23 milliós lakosságunk 2/3-a akkor 5, azóta 8 szomszédos ország területére került, s Csonka-Magyarországon mindössze hétmillión maradtunk. S ha valakinek ez fájt, ha beszélni mert róla, rögvest rásütötték az irredenta jelzőt.

Tíz önkormányzati fenntartású középiskola volt jelen, Csomós Miklós hozzájuk szólt. Olyan ez, mondta, mintha ma idegen csapatok jönnének be Budapestre, s egyik napról a másikra, mondjuk szombat éjszakáról vasárnap hajnalra lezárnák a Duna-hidakat, s azt mondanák a fővárosi lakosoknak, hogy holnaptól nem lehet átkelni azokon. Azután majd hosszú évek múlva, különféle papírokat és engedélyeket beszerezve megengednék, hogy mondjuk Százhalombattánál átkelve jusson át valaki Pestről Budára és ugyanúgy vissza, hogy meglátogathassa rokonait, barátait.

A főpolgármester-helyettes egy kárpát-ukrajnai magyar faluról is beszélt, ahol egy parasztember kertjében húzták meg a határt. A telek egyik fele Szovjetunióba ? a mai Ukrajnába ? a másik fele meg Csehszlovákiába ? a mai Szlovákiába ? került. A falusiak csak évek múltán kaptak engedélyt arra, hogy mintegy 60 kilométeres kerülővel átmenjenek a falu egyik utcájából a határ másik oldalán lévő másikba, majd ugyanilyen kerülővel vissza.

Az elkeseredett emberek továbbra is kommunikálni akartak egymással, ezért aztán a határon átkiabáltak egymásnak. A titkosrendőrök ezt is kiszúrták, így a határőrök ezt is megtiltották. Az emberek persze ravaszak voltak, énekelni kezdtek, s dalban mondták el gondolataikat a határ túlsó felén álló rokonaiknak, ismerőseiknek. A határ egyébként azóta is ugyanott áll, de legalább az év néhány napján megengedik, hogy kerülő nélkül juthassanak át rajta a falusiak.

A megható gondolatok után Csomós Miklós szalagot kötött a kopjafára, melyet a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola tanulói faragtak. Velük együtt mind a tíz középiskola diákjai szalagoztak, miközben Suró tanár úr újra tárogatózott. A megemlékezés magyar táncokkal folytatódott, zárásképp pedig a középiskolások közös táncra invitálták a hivatal dolgozóit.

Szóljon hozzá!