ZETApress

A Föld melegszik és mi egyre szomjasabbak leszünk. Február 2-a a Vizes Élőhelyek Világnapja. Ez alkalomból a WWF Magyarország élővizeink védelmének és vízlábnyomunk csökkentésének fontosságára hívja fel a figyelmet.

Napjainkra a kormányok, a vállalatok és a magánemberek is felismerték, hogy a modern életmóddal járó termelés és fogyasztás széndioxid-kibocsátásának komoly hatása van környezetünkre, azonban egyelőre kevesebb szó esik egy másik legalább ennyire égető problémáról, vízkészleteink felelőtlen használatának következményeiről.

A vízfogyasztás mérésére dolgozta ki Ajen Y. Hoekstra, holland professzor a vízlábnyom koncepciót, ami egyének, vállalatok, országok édesvíz fogyasztását méri. A koncepció szerint lehetőség van a közvetlen vízfelhasználás megbecslésére. Emellett kalkulálni lehet a közvetve felhasznált mennyiséget is, ami az adott életszínvonal fenntartásához szükséges termékek és szolgáltatások előállításához szükséges vízhasználatból származik.

Ez utóbbi azért fontos, mert a termékek vízlábnyomát a teljes életciklusuk alatt felhasznált vízmennyiség alapján határozzák meg: ezt az értéket nevezzük egy termék virtuális víztartalmának. Például egy papírpohárban felszolgált tejeskávé előállítása esetében víz szükséges a kávébab termesztéséhez, a tej és a cukor előállításához, a műanyag tető és a papírpohár legyártásához. Ez összesen mintegy 200 liter ivóvizet jelent, egyetlen pohár kávéhoz. (További termékek vízlábnyomáról több adat is megismerhető a WWF 2010-es Élő Bolygó jelentésének hamarosan megjelenő magyar fordításából.)

Számos olyan termék van, melyek virtuális vízlábnyomának mintegy 90%-a a mezőgazdasági termelés során kerül felhasználásra, ezért a vízlábnyom értéke a különböző éghajlati övekből származó termékek közt nagyon eltérő lehet. Például 1 liter sör előállítása Dél-Afrikában 155 liter vízfogyasztással jár, főként az öntözéses gabonatermelés következtében, míg Csehországban a csapadékosabb éghajlatnak köszönhetően 45 liter is elegendő. Az egyes termékek vízlábnyoma nagyban csökkenthető lenne, ha a gazdálkodás, a feldolgozás és a fogyasztás során is figyelembe vennék a víztakarékossági szempontokat, illetve a termelési ágak jobban alkalmazkodnának a földrajzi és éghajlati adottságokhoz.

Noha háztartásunkban sokat tehetünk az elhasznált vízmennyiség csökkentése érdekében (pl. ha elzárjuk a csapot fogmosás közben, vagy fürdés helyett zuhanyozunk), tudatosítanunk kell magunkban, hogy vízfogyasztásunk nagyobb hányada a láthatatlan, virtuális víztartalomból ered. Bolygónk lakói fejenként átlagosan 1,24 millió liter édesvizet fogyasztanak évente, amivel egy olimpiai úszómedencét félig meg lehet tölteni, de ebből hozzávetőlegesen mindössze 73000 liter a közvetlen használat, a maradék több mint 1,1 millió liter a különböző termékek felhasználásából származó virtuális víz.

Mit tehetünk tehát, ha valóban csökkenteni szeretnénk a bolygó édesvízkészleteit apasztó vízlábnyomunkat? Előnyös például, ha csökkentjük húsfogyasztásunkat, mert az állattartás egy kg élelemre vetítve szinte mindenhol jóval több vizet igényel, mint a növénytermesztés. Ugyanakkor az sem mindegy, milyen növényeket, zöldséget, gyümölcsöt vásárolunk. Érdemes mindig a hazai és az idénynek megfelelő terményt választani. A télen és kora tavasszal kapható primőr zöldségek, vagy a korai, import eper például jellemzően olyan melegebb éghajlatú országokból származnak, mint például Spanyolország, Marokkó, Izrael vagy Dél-Afrika, ahol csak öntözéssel termelhetők meg.

Erre a problémára dolgozott ki egy lehetséges megoldást a WWF, amikor a spanyolországi epertermelők egy részét meggyőzte arról, hogy természetbarát, víztakarékos termelési módszert alkalmazzanak. Az így megtermelt gyümölcs egy e célra kidolgozott tanúsító címkét kap, és a WWF hosszú távú szerződésekkel segíti az értékesítését, ezáltal ösztönzi a termelőket a takarékos vízhasználatra, és a vízlábnyom csökkentésére.

Magyarország éves vízlábnyomát 3,5 billió literre becsülik (3500 milliárd!), ami egy főre vetítve 3,5 millió litert jelent. Hazánkkal kapcsolatban, általános vélekedés, hogy vízben gazdag ország vagyunk, jelentős a termál- és ásványvíz-vagyonunk, és nagy mennyiségű, folyóvizeinkből és felszín alatti készletekből nyerhető jó minőségű ivóvízzel rendelkezünk.

Nem mellékes tehát, hogy ezt az értékes kincset hogyan használjuk fel és biztosítjuk-e a hosszú távú fennmaradását. A WWF a vizes élőhelyek megőrzése és a parti szűrésű ivóvízkészlet védelme érdekében indította el 2009-ben a mohács mellett található Szabadság-sziget és a hozzá tartozó mellékág újjáélesztését célzó projektjét.

A mellékágat a nyolcvanas évek közepén keresztgáttal zárták el a Duna főágától, emiatt gyors feltöltődés kezdődött, veszélybe sodorva sok faj élőhelyét valamint a régió tiszta ivóvízellátását. Az ötéves projekt keretében a WWF partnereivel helyreállítja a mellékág és a sziget egykori állapotát, segíti megőrizni az ivóvízkészleteket, és a vízkészlet tisztaságát biztosító feltételeket. A munkában virtuálisan bárki részt vehet, ha felkeresi a Szabadság-sziget oldalát a Facebook közösségi oldalon.