ZETApress

Sajnos az újsághirdetések mind komolytalanok! A Vénmentőssel ellentétben engem beszélőre hívtak a múlt hét közepén, de ebben sem volt köszönet. Feleslegesen várattak, de munkát én sem kaptam ? panaszkodott egy olvasónk.

Személy- és vagyonőr munkatársakat kerestek budapesti és gödöllői munkahelyre, s egy vonalas telefonon kellett jelentkeznünk ? folytatódik a levél. ? Az ügyintézőtől megtudtam, hogy belvárosi objektumba tíz főt akarnak felvenni zömében nappali tízórás, fegyveres munkára. A részletekbe másnap akart beavatni Róna utcai központjukban, akkorra ígérte a tesztlap kitöltését is.

A beszélgetésre a kért önéletrajzzal jelentkeztem. Beleírtam és el is mondtam, hogy fegyverrel pénzt kísértem, bankfiókot és gyártelepet őriztem. A fegyverpszichológiai és -orvosi igazolásom is érvényes, így rögvest munkába tudok állni. Az úr elmondta, hogy napi nyolcórásként 93 ezer forintos minimálbérrel leszek bejelentve, havi 12 ezer forintos ételjegyet is kapok. Heti 3-4 hétköznapon reggel 7-től délután 5-ig, további heti egy-két alkalommal reggel héttől másnap reggelig kell dolgoznom, s a 24 órás szolgálat hétvégeken is van. Egy hónapban általában 250 órát kell dolgoznom, s a 168-176 kötelező óraszám felettit egy alvállalkozó fizeti. Havonta így nettó százezer forint kerülhet a számlámra, mert csak banki átutalással fizetnek.

Részleteket itt sem tudtam meg ? s a Cégböngésző honlapján sem találtam konkrétumot ? mert az ügyintéző újabb kört ígért. ? Jövő keddig válogatunk ? mondta ?, s szerdára újabb beszélgetésre hívjuk be a kiválasztottakat. Akkor már a leendő munkahelyüket is megmutatjuk, ahol csütörtökön már kezdeni is kell. Az első néhány hétben csak hétköznap nappal kell dolgozni, amíg a fegyverviselési engedély megjön. Nem minisztérium, csak egyszerű irodaház lesz, ahol a belépőket kell ellenőrizni, de semmit sem kell számítógépen rögzíteni. Akiknek jövő keddig nem telefonálunk, azokat nem választottuk ? zárta le a beszélgetést, s a tesztről ekkor már semmit sem mondott. Én sem forszíroztam, mert észrevettem, hogy mielőbb szabadulni akar tőlem.

Hétfőn odatelefonáltam, de csak el hölgy fogadta hívásomat. ? A kollégám megfázott, lázasan otthon maradt, így a kiválasztás néhány napot csúszni fog. Holnap talán bejön ? mondta, s igaza lett: másnap végre a múlt heti úrral is tudtam beszélni. ? Benn vannak még az önéletrajzok a főnökségnél, de estig remélhetőleg döntenek. Értesítjük, ha újabb beszélgetésre hívjuk ? köszönt el megint.

Szerdán újra próbálkoztam. ? Nem magát választották! ? sajnálkozott, s én sem faggattam tovább. Több kérdés fogalmazódott meg bennem, de nem akartam okoskodni. Ha biztosan tudta, hogy nem férek be a csapatba, s a beígért tesztet ezért nem íratta meg velem, minek hitegetett az újabb fordulóval? Ha nem vett részt a döntésben, hanem a főnökség döntött helyette, minek kellett addig várni, míg meggyógyult? Vagy lehet, hogy ő döntött, de így egyszerűbb volt az elutasítás, hogy másra tolta át a felelősséget? S mi van, ha ők sem akartak senkit alkalmazni, csak adatbázist készítettek? Akkor viszont még mindig így volt jobb, mintha egy hosszú és időigényes tesztet is ki kellett volna töltenem! ? fejeződik be olvasónk levele.