ZETApress

Vasárnap délelőtt a Nagykörúton az új Siemens Combino villamossal utazom. Mint köztudott, július elsejétől hétvégeken két szerelvény kísérleti jelleggel közlekedik. A Margit-hídi oszlopfelújítás miatt az útvonal most megrövidült, így a Móricz Zsigmond körtér és az Oktogon között sűrűbben követhetik egymást a szerelvények.

A Baross utcánál fiatal nő száll fel. Nem bírom ezt a sípoló hangot, fordul egy utastársunkhoz a peronon, amikor az indulásjelző megszólal az ajtócsukás előtt. Bele fogok ebbe őrülni, zsörtölődik tovább. Ebben a melegben még az ablakot sem nyithatom ki otthon, mert behallatszik ez a zaj. Miért is kellett ezt a hosszú zajos förmedvényt idehozni? ? kérdezi.

Utastársunk kényszeredetten bólogat. Minek is vitatkozna a fiatalasszonnyal, hisz tudja, hogy felesleges. Ez a nő úgyis csak azért beszél, hogy mondjon valamit. Látszik, hogy a világgal van baja, nem a villamossal. A hang csak indok, hogy mondhasson valamit. Még elismétli néhányszor a panaszt, majd a Blaha Lujza térnél a hatalmas csomagokkal leszáll.

Eszembe jut, hogy néhány éve a monori autóbusz pályaudvaron vártam az indulást. Dél volt, megszólaltak a város harangjai. Mikor is szóljanak, ha nem délben? Akkor egy zavaros tekintetű fiatalember kezdte el kiabálni, hogy megőrjíti ez a zaj, megőrül a harangzúgástól. Vele sem vitatkoztunk, láttuk, hogy beteg szegény. Addig nincs is vele baj, míg fantomokkal veszekszik, csak nehogy egyszer megtámadja a harangozót!