ZETApress

A WWF a spanyolok módszerét alkalmazná a Marcal folyó rehabilitációjára. Miközben nagy erőkkel folyik az emberi értékek mentése, a további károk megelőzése, már a sérült folyók élővilágának helyreállítását is tervezgetik a szakemberek.

A WWF nem a katasztrófa előtti állapot visszaállítására, hanem a spanyol példa alapján a természetes hidrológiai folyamatok és az ökológiai folyosó helyreállítására, illetve az élőhelyek rehabilitációjára törekedne.

Számtalan hibát követett el az ember a világban a természeti értékek, ezzel saját élőhelye megsértésével. A WWF tapasztalatai szerint a folyók majdnem tökéletes regenerációja azonban ?magától? végbemegy, ha megteremtjük a feltételeit. A teljes élővilágukat elvesztett élőhelyek is helyre tudnak állni, különösen a folyók és a patakok, hiszen vizük fentről és a mellékfolyókból folyamatosan pótlódik, a benne lebegő apró élőlények pedig megteremtik a többi faj számára szükséges környezetet.

Folyóink java részének állapota ökológiai szempontból nem megfelelő és ez gazdasági károkat is okoz. A mai állapotért a folyók szabályozása és az egyre romló vízminőség a felelős. Ezzel veszélybe került az ivóvizünk, a süllyedő talajvíz miatt a mezőgazdasági termelés, a csökkenő biológiai sokféleség miatt pedig a természet regenerációs képessége.

A WWF álláspontja szerint a Marcal és a Torna rehabilitációját az ökológiai szempontok figyelembe vételével kell megtenni, hiszen most lehetőségünk van egy egészséges állapot elérésére. A vörös-iszapkatasztrófát jóval megelőző természetesebb, gazdag élőhely kialakítását javasolja a WWF, és erről a helyileg illetékes nemzeti parkok szakembereivel is egyeztetett, akik hasonló álláspontot képviselnek.

Ehhez a Marcal medrének alsó, mesterséges, nagy és emiatt sekély vizű szakaszát kanyargóssá kell tenni, ezáltal apró öblöcskék és a halak ívásához nélkülözhetetlen sekély vizű partszakaszok alakulnak ki. Ezek a lépések nemcsak évekkel rövidíthetik meg a folyó élővilágának helyreállását, de egyenesen nélkülözhetetlenek az egészséges folyó kialakításához, ráadásul az Európai Unió ide vonatkozó irányelve szerint 2015-re elvárt jó ökológiai állapot eléréséhez is szükségesek..

Minél több és minél egészségesebb folyóval rendelkezünk, annál ellenállóbbak vagyunk az időjárással, a klímaváltozással szemben. Az egészséges folyók gazdasági szempontból is meghozzák gyümölcsüket. Az árvíz-problémák csökkennek, az ivóvíz minősége és mennyisége szintén javul, valamint segíti a több lábon álló gazdálkodás elterjedését ? mutatott rá Figeczky Gábor, a WWF megbízott igazgatója.

A WWF Magyarország az élővizek rehabilitációja terén már hazai tapasztalatokkal is rendelkezik, a Mohács melletti Szabadság-sziget mintaprojekt már két éve megkezdődött. A dunai sziget és a hozzá tartozó mellékág helyreállítása 3 év múlva fejeződik be, amely következtében a természetes folyamatok visszaállítják az egykori gazdag vizes élőhelyet, amely nemcsak a halak számára lesz tökéletes ívóhely, a madarak számára fészkelésre és táplálkozásra ideális, hanem a helyi lakosok számára egyaránt kedvezőbb gazdasági szempontból is.

A folyók hosszabb szakaszának rehabilitációjára pedig több külföldi gyakorlati példát is tanulmányozhatunk. Dél-Spanyolországban, a Donana Nemzeti Park közelében 1998-ban történt hasonló iszapkatasztrófa utáni nagyszabású rehabilitációban a két érintett folyó teljes vízgyűjtőjét eszerint, a Víz Keretirányelvnek megfelelően alakították, így helyreállt a hegyvidék és a síkság közötti ökológiai kapcsolat, a síkságon a madarak millióinak élőhelyet biztosító lápokat megfelelő minőségű és mennyiségű víz látja el a két folyóból, és emellett a fenntartható fejlődés és mezőgazdaság lehetőségeivel segíti a lakosság megélhetését. ? A WWF Magyarország spanyol szakértőkkel konzultálva megvalósíthatónak tartja, hogy a donanai eset mintáján történjen a hazai folyók rehabilitációja a vörös-iszapkatasztrófa után ? hangsúlyozta a szakember.

A Marcal folyó katasztrófa előtti állapota

A Marcal mintegy 100 km hosszú medre különbözik a természetes állapotoktól. Szinte végig hiányzik a sekély vizű part menti sáv, ami a halak szaporodóhelye, de ennek ellenére viszonylag gazdag: összesen 34 faj került kézre a Marcalból, közte 6 védett, de több invazív. Ezek a jövevényfajok agresszíven terjeszkednek, sokszor kiszorítva a hazai őshonos fajokat.

A Marcal alsó, hosszú szakaszán az eredeti mellett futó mesterséges mederben folyik, ami túl mély és széles, ezért a víz igen sekély és lassú. Ezen a szakaszon a vízi növényzet sűrűn benőtte, a víz oxigéntartalma alacsony, ezért élővilága a felsőbb szakaszokhoz képest is leromlott, szegényes. Legalsó szakasza jobb állapotú, amit a gazdagabb hal-élővilág is jelez. Legalsó szakasza fajgazdagabb, ami a Rába közelségének tudható be.

Víz Keretirányelv

Az Európai Unió 2000-ben elfogadott irányelve, mely a vízpolitikát átfogóan szabályozza. Célja, hogy 2015-re a folyók, patakok, tavak és a felszín alatti vizek Európa-szerte jó állapotba kerüljenek. A ?jó állapot? azonban nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél természetesebb állapotát, továbbá, hogy a vizek mennyisége és minősége hosszú távon is megfelel a különféle vízhasználatok (ivóvíz, öntözővíz, védett természeti érték megőrzése, természetes fürdővíz stb.) által szabott követelményeknek.

A Víz Keretirányelv minden Európai Uniós tagállam számára előírja úgynevezett vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítését, amelyek felölelik egy-egy folyó (esetünkben a Duna) teljes vízgyűjtő-területén a vizeket érintő problémákat és a megoldásukhoz szükséges intézkedéseket és beavatkozásokat. Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve májusban készült el, és idekattintva letölthető honlapjukról.

Donana

1998 áprilisában a Dél-Spanyolországi Aznalcollarban átszakadt egy piritbánya zagytározójának gátja, 5,5 millió köbméter erősen savas és nehézfémeket tartalmazó áradatot zúdítva az alatta elterülő völgyre. Az ár települést nem veszélyeztetett, de 46 négyzetkilométernyi mezőgazdasági területet elszennyezett, elpusztította az Agrio és a Guadiamar folyók élővilágát és elérte az 50 km-re fekvő Donana Nemzeti Park határát.

A Guadiamar folyó rehabilitációja során a természetes hidrológiai folyamatok és a hegyvidéket a tengerparttal összekötő ökológiai folyosó helyreállítására törekedtek. A VKI előírásainak megfelelően a parti növényzetet a természeteshez közelítették, nagy területeket beerdősítettek, valamint több helyen helyreállították a folyó és egykori ártere közti kapcsolatot. Nagy területeket védetté nyilvánítottak a folyó mentén.

A Donana Nemzeti Park határában korábban lecsapolt vizes élőhelyeket helyreállítottak és a nemzeti parkhoz csatoltak, a már nem szükséges töltéseket pedig lebontották. Mivel nemzetközi jelentőségű madárélőhelyről volt szó, ahol évente hatmillió vonuló madár pihen meg, a rehabilitáció során a Ramsari Konvenció ajánlásait követték.