ZETApress

Örökre elköltöznének a kolontáriak a vörös földről ? tudták meg a WWF Magyarország munkatársai, akik szerdán reggel a helyszínre utaztak, hogy felmérjék a helyzetet és a megoldási lehetőségeket. Az élővilágban bekövetkezett károk egyelőre felbecsülhetetlenek.

Hétfőn körülbelül egymillió köbméter vörös iszap és lúgos víz keverék öntött el 6 települést, amikor az Ajkai Timföldgyár tározójának sarokeleme átszakadt. Az erősen mérgező anyag mintegy 40 km2 területet borított be veszélyeztetve az emberi életeket, felszíni és felszín alatti vizeket, valamint a terület élővilágát.

Az biztos, hogy a vörös iszap áradat gyakorlatilag egybefüggő Natura 2000 védett területen vonul majd el. Így a természeti károk nemzetközi szinten is kiemelt jelentőséggel bírnak. A kiömlött anyag mellett további veszteségekre lehet számítani, ugyanis a lúgot semlegesítő anyagok is mérgezőek lehetnek az állatokra és a növényekre. Néhány faj azonnali pusztulása következett be, másoknál a mérgezés illetve a nehézfémek felhalmozódása jelentkezhet hosszabb távon.

A helyzet kísértetiesen hasonlít a 2000-ben bekövetkezett tiszai cianid-szennyezésre. 10 évvel ezelőtt két hullámban érte el a cianid-szennyezés a Tiszát, először cianid-szennyezett víz ömlött ki a Baia Mare gyűjtőmedencéből, majd pedig cianiddal és nehézfémekkel szennyezett iszap került a Tiszába.

A két szennyezésnek, a cianidnak és a nehézfémnek különböző hatásai vannak. A cianid azonnal elpusztítja azokat az élőlényeket, amelyekkel kapcsolatba kerül, majd az árral együtt elvonul. A nehézfémek azonban beivódnak a talajba és a növényekbe, hatásuk pedig hosszabb távon érzékelhető, de hatásuk nem kevésbé súlyos, mint a cianidé. A nehézfém-szennyezés évtizedekig a talajban maradhat és olyan súlyos következményei lehetnek, mint például a növekedési- és szaporodási rendellenességek.

A szennyezés nehézfém-tartalma ezért a mostani vörös iszap katasztrófa esetén is kulcskérdés. A 2000-es tiszai katasztrófában a vízi élőlények a gerincteleneken kívül teljesen kipusztultak, szerencsére a vidrák és a madarak még idejében el tudtak menekülni az ár elől. A mostani katasztrófa súlyossága már most érezhető, azonban a természetben keletkezett kár csak később becsülhető fel.

A szennyezést az érintett vízi élővilág jelentős része előreláthatólag nem fogja túlélni, ezt a Marcal folyó halállományának pusztulása is mutatja. A cianid szennyezéshez hasonlóan azonban később az egyes fajok vissza tudnak majd térni, a megmaradt populáció képes lesz visszanépesíteni a területeket, azt azonban a szakértők sem tudják, mindez mennyi időt vesz majd igénybe.

A WWF Magyarország megbízott igazgatója, Figeczky Gábor a helyszínen az alábbiakat tapasztalta: A vörös iszap 2 méter magasan és 1 km széles sávban vonult le, mindent vörösre festve, ami az útjában volt. A fák törzsét mintha örökre lemoshatatlan vörös festék borítaná be. A víz magas nyomással törhetett előre, ugyanis számtalan fát eldöntött és kerítést, falakat elsodort. Az ár a Torna patak medrében haladt, a víz színe és a meder is teljesen vörös. Egy házba is sikerült bejutnunk, ahol az iszap derékig ér. Mindenki kesztyűt és maszkot visel és lapátolják a vörös iszapot. A levegő is érezhetően más, maró hatású, nagyon nehéz lélegezni. Egyelőre lehetetlen felbecsülni a természetben keletkezett károkat.

Olczer József kolontári lakos a katasztrófát következőképpen mesélte: A cipőm tele lett sárral, majd egy pillanat alatt, mire én felértem a 9 lépcsőfokon a teraszra, a víz már fent állt. Felálltam egy asztalra és onnan néztem a hullámzást.

Kora délután a zagy kitörésének helyszínére is beléphettek már a helyszínen lévők.A Marcal folyóba jelenleg is zajlik több helyszínen a gipsz adagolása. Egyes szakértők szerint ennek hatása megkérdőjelezhető. A katasztrófa helyszínét lokalizálták, több kis gáttal vették körbe a szakadás helyét.

A megmaradt állatok begyűjtése folyamatosan zajlik, a pirosra festett, opálos szemű házi kedvenceket talicskában hordozzák, miután sérüléseik a mozgásban is gátolják őket. Nem jobb a helyzete a haszonállatoknak sem, a vadállományban a károkat pedig még megközelítőleg sem tudhatjuk.

A helyiek folyamatosan kapják a segélycsomagokat. Nagy szükség van a gumicsizmára, ruhákra, pelenkára, citrom- és ecetsavra, más tárgyjellegű adománynak ebben a fázisban viszont kevés haszna van. A helyi lakosok reményvesztetten igyekeznek menteni, amit még lehet, jelenleg többségük azt állítja, sohasem kíván visszatérni egykori lakóhelyére.