Tévedések ajándéka
Épp 2 hónappal ezelőtt, június 27-ei 70. szülinapomon hunyt el Várkonyi Balázs 74 éves újságíró. S miért most írom le mindezt? – Mert épp 25 évvel ezelőtt, az 1998-as budapesti atlétikai Eb-n tévesztett össze minket az egyik szervező, s magam is csak órákkal később vettem észre a cserét.
Az Európa-bajnokságot akkor augusztus 18-tól 23-ig rendezték, s magam is akkreditált újságíró voltam a fotóriporter Zita lányommal együtt. Akkor már az 1. Orbán-kormány volt hivatalban, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter Torgyán József FKGP-pártelnök volt. A budapesti kisgazdák elnöke Liebmann Katalin televíziós szerkesztő-műsorvezető, Várkonyi Balázs újságíró felesége volt.
Egy újságíró kollégámmal kora délután érkeztünk a népstadioni versenyekre. Akkor még jóval könnyebb volt a bejutás, elég volt az újságírói – pláne a sportújságírói! – igazolvány, nem kellett hetekkel-hónapokkal előbb akkreditálni, mint a mostani vb-re és a stadion se volt tele biztonsági őrökkel. Csak páran lézengtünk még odabenn. Mielőtt leültünk volna a sajtóteraszon, az egyik szervező hozzánk sietett. – Katika mikor jön? – kérdezte. – Csak később érkezik – mondtam mert feleségem is Katalin, bár nem értettem, miért kérdezi. – Jöjjenek velem! – hívott emberünk, s a VIP-részre vezetett. Mindketten egy-egy ajándékcsomagot kaptunk jobbnál-jobb ételekkel-italokkal. Megköszöntük, távoztunk, majd nem sokkal később hazavittem az ajándékot. Örültünk, hogy ilyen gálánsak a sajtósokkal!
Kora este érkeztem vissza, akkor már többen voltak és a színpadon épp Liebmann Katalin beszélt. Nem emlékszem már, hogy mi volt a szerepe. Addigra a férje is megérkezett, s épp a minket fogadó úrral beszélgetett. Akkor értettem meg, hogy a tőlem 4 évvel idősebb Várkonyi Balázsnak hitt engem, s Katika alatt a kisgazdák fővárosi elnök-asszonyát értette. Persze nem lett gond a tévedésből, jutott nekik is biztosan az ajándékokból.
S végezetül álljon még egy hasonlóság a múltunkból: a váci születésű Balázs ott járt gimnáziumba is, míg jómagam balassagyarmati szülöttként szintén Vácott voltam középiskolás. Igaz, amikor 1967-ben a gépipari technikumot elkezdtem, ő már leérettségizett és a váci diákévekről később sem beszélgettünk.
