Neutrális tér Ferencvárosban
Szabó Károly képzőművész: Neutrális tér elbizonyítása című kiállítása nyílt meg tegnap este az Art9 Egyesület szervezésében a Ráday utca 47-ben. A március 22-én szerdáig látható tárlatot Koronczi Endre képzőművész nyitotta meg.
Szabó Károly Art9 Galériában látható legújabb installációja továbbgondolása korábbi a teret, a létezést elbizonytalanító, a fizikai törvényszerűségekre sokszor a népmesék mára feledésbe merült frissességével rákérdező munkáinak. A jelenlegi kiállítást közvetlenül Tarr Béla: Werkmeister harmóniák című filmjének záró képe és egy szereplőjének, a Hercegnek egy alig hallható, ezért szinte elsikkadó mondata ihlette. A film és a forgatókönyv alapját képező Krasznahorkai regényben a zárt közösségben izoláltan élő emberek nyugtalanság érzetének megfigyelése folyik, annak felismerése, hogy az ok nélküli félelem hogyan férkőzik be az emberekbe, hogyan vezet a működésképtelenséghez, a káoszhoz.
Ürügyként, bűnbakként persze ott van az utazó látványosság, a hírhedt törpe, az óriás bálna… De semmi sem bizonyított. Van, aki annak ellenére is fél, hogy kilépett volna az utcára. A félelem emlegetése gerjesztette a félelmet és a káoszt a fejekben. Az öngerjesztő immateriális félelem vitte véghez a hatalmas önpusztítást. Ebben a reménytelen állapotban alig hallható, mikor a Herceg halk monológjában, szinte várja a pusztítást és a romokat, hisz, ahogy mondja: minden romban ott lakozik az újjáépülés lehetősége. A filmben azonban nincs újjáépülés. Az utolsó képkockák a főteret mutatják. Sehol senki. Üres és csöndes minden, odavetett elemekkel. Még a harc sem érződik. Nincs fájdalom, vagy öröm, megnyugvás, vagy épp izgatottság. Amit látunk, egy kimerevített kép. Egy állapot, tulajdonságok nélkül.
Szabó Károly utóbbi években készített művei a lehetetlenségeknek nevezett téri elrendezések egymás utáni variációi, amelyek repetitív helyzetjelentések a világról. Az installációk egyre közelebb kerülnek a performansz műfajához. Bár tárgyi (szobrászati) jellegük még felismerhető, és fontos, de mindegyikben jelen van egy cselekvésfolyamat is. Noha nem happening, és nem performansz, amit látunk mégis a munkák generatív jellege a folyamatos kérdésfeltevések egyre inkább egy olyan megközelítés fele visznek, melyben fontos magáról a cselekvésről beszélni.
A kialakított téri elrendezések egyre minimálisabbak. Az elhelyezett téri elemek a terhelt fogalmaknak hordozói, illetve saját jelentésáradatuk prezentációi. A generatív térbe belépő cselekvésre van késztetve. Az értelmezésnek, a művészet olvasásának és befogadásának új formáit keresi Szabó Károly ezekben az installációkban. Az ikonográfia, a rejtvényfejtés hagyományos értelmezői mezőjéből kilépve a diskurzusra helyezi a hangsúlyt a nézővel. Jó beszélgetést kíván: Uhl Gabriella, a kiállítás kurátora.
