ZETApress

Évről évre fejlődik a Honvéd férfi vízilabda csapata. A csapat 2001-től 2006-ig zsinórban hatszor lett bajnok. A klub egy gyengébb periódus után ismét egyik meghatározó szereplője a honi pontvadászatnak. Mátyás Zoltánnal, a vízilabda szakosztály igazgatóhelyettesével Takács Gábor beszélgetett.

M.Z: Az előző bajnokságban a 3. helyen végeztünk. Ez messze a legjobb szereplésünknek számít a 2010-es Magyar Kupa-győzelem óta. Ennek köszönhetően indulhattunk a BL-ben. Sajnos a selejtezőből nem sikerült továbbjutnunk, viszont játszhattunk tovább az Euro Kupában. Nagy sikernek tartom, hogy Athénban az OSC-t és a házigazda Panionioszt is megelőztük. Így bejutottunk a következő körbe, ahonnan már sajnos nem sikerült tovább lépnünk.

– Hányan vízilabdáznak a Honvédban?

M.Z: Mintegy kétszázan. Van egy kihelyezett utánpótlás bázisunk Érden, ahol a gyerekek szintén a Honvéd színeiben pólóznak.

– Milyen a szakosztály hangulata?

M.Z: Nyugodtan állíthatom, hogy nagyon jó itt dolgozni. Sokat számít, hogy régóta ismerjük egymást a stáb tagjaival. A Honvéd elnöke korábbi kapusunk, Gergely István kétszeres olimpiai bajnok. Szakosztály igazgatónk dr. Steinmetz Barnabás, aki szintén kétszer nyert olimpiai aranyat és a Honvédban fejezte be játékos pályafutását.

– Hányan járnak a csapat meccseire?

M.Z: Kétszáz körül mozog az átlag nézőszámunk. Persze szeretném, ha még többen jönnének! Hozzá kell tennem, hogy a Kőér utcai uszoda viszonylag messze van Budapest központjától, ezért nehezebben megközelíthető, mint a Komjádi, a Hajós vagy a BVSC uszoda.

– Korábban működött Önöknél egy nagyon sikeres női csapat is…

M.Z: Igen, de sajnos ők már jóideje nem tudták a korábbi sikereket megközelítő eredményeket elérni és a körülmények sem voltak adottak ahhoz, hogy ez változzon. Így három éve nagy bánatunkra, megszűnt a női vízilabda a Honvédban.

Szívós Márton a csapat vezetőedzője

– Ön 2004-ben bajnokok Ligáját nyert játékosként a Honvéddal, 2013-ban pedig tagja volt a barcelonai vb-győztes válogatottunknak.

SZ.M: Természetesen ezek szép emlékek, de most már edző vagyok. Igaz, hogy az I. osztályban dolgozom, de mivel sok fiatal játékos van a csapatomban egy kicsit utánpótlás trénernek is tartom magam. Az ambícióink mindig magasabbak, mint az aktuális képességeink, de örülök, hogy évről-évre közelednek egymáshoz…

– Képességei alapján tagja lehetett volna valamelyik olimpián aranyérmes csapatunknak. Nem fáj Önnek, hogy az ötkarikás elsőség kimaradt az életéből?

SZ.M: Természetesen annak idején néhány hét kellett ahhoz, hogy feldolgozzam, hogy kimaradtam az utazókeretből. De nagyon szurkoltam a csapatnak, már csak azért is, mert mindegyikükkel együtt játszhattam. Egyébként meg úgy gondolom, hogy egy olimpiai aranyéremtől nem lettem volna jobb játékos!

– Megismételheti a Honvéd a tavalyi dobogós helyezését?

SZ.M: A tavalyi bronzéremre kevesen számítottak, ráadásul a Vasas ellen pályahátrányban voltunk. Természetesen a dobogó a célunk idén is, de a Fradi mögött nagyon sűrű a mezőny. A BVSC, a Szolnok, a Vasas, az OSC és mi szinte azonos eséllyel szállunk harcba valamelyik éremért, de mindenképpen az európai sorozatban akarunk indulni!