Madách térről a Városmajorba
Az Örkény Színház felújítási munkái mától augusztus 20-ig tartanak ? tudtuk meg a délutáni ViszMajorban, a Madách téri sajtótájékoztatón. Építésztervező: Vincze Krisztián, belsőépítész: Fülöp Krisztina. A tervek mintegy két év közös gondolkodás után készültek el.
A nézőtér felújításának oka kettős: egyrészt a nézőtéri székek közismert kényelmetlensége (párosulva a recsegéssel és nyikorgással), illetve azok az építészeti anomáliák, amelyek az Örkény Színház, az egykori Madách Kamara, azaz az eredeti Madách Színház ’70-es évek végi átépítésekor keletkeztek. Annak, hogy a székek komfortját javítsák, egyik legfontosabb feltétele, hogy a széksorok közötti távolság megnőhessen, hiszen a szűkös helyen a néző térde nem fér el.
Igen ám, de a székek alatt betonba öntött légbefúvók pozíciója lehetetlenné teszi a széksorok áthelyezését, még akkor is, ha esetleg székeket vesztenének ? amit pedig nem akarnak. Ha csak tíz centimétert szélesednek széksoronként, 16 széksor esetén jó másfél métert nyúlik meg a nézőtér hátrafelé, így aztán nemcsak a talajt, hanem a falakat is át kell építeni. Ez a két folyamat az átépítés lényege, és nem érdektelen, hogy a tervezés munkálatai alatt visszajutottunk az épület eredeti alaprajzához, amelyet Gerlóczy Gedeon tervezett a ’30-as évek végén, és amelynek helyreállítása lehetővé teszi azt is, hogy a nézőtér lejtésszöge javuljon, és így a színpad és a nézőtér viszonya egészségesebbé váljon.
Ez az építkezés tehát kétirányú: helyreállítás és modernizálás egyben. Helyreállítják az épület eredeti alaprajzát, modernizálják belsejét. Új világítási karzatot építenek, hiszen színházuknak ilyen eddig nem volt, hangterelő felületekkel javítanak az akusztikán, esztétikai téren pedig megválnak azoktól az elemektől, amelyek felstilizálni igyekeztek egy tiszta, puritán, szinte minden ízében Bauhaus-ihletettségű épületet. Belsőépítészeti terveik lényege, hogy a nézőket a színházi élmény befogadásához segítse: hangolja útjukat a bejárattól az előcsarnokon keresztül a lépcsőkön át a színházteremig. Ezt az egyszerű falfelületek színezésével oldják meg, a fehér előcsarnokból finoman sötétülő lépcsőházban haladunk majd a nézőtér feketéi, szürkéi és ezüstös tónusai felé.
A színház még az építkezés megkezdése előtt épített egy másik játszóhelyet: a Városmajori Szabadtéri Színpad tágas és fedett nézőtere alá egy mintegy háromszáz személyt befogadni képes sátrat épített. A Major színpadára gyűrűs forgószínpadot készíttettek, így utánozva az Örkény színpadát. Csaknem teljes repertoárjukat átviszik, és ugyanazzal a játékkedvvel várják nézőinket a táborozáskor, mint a Madách téren. A beruházást Budapest Főváros Önkormányzata finanszírozza, mintegy nettó 222,5 millió forint értékben. A színház saját forrásaiból hozta létre a városmajori játszóhelyet ? mondta el Mácsai Pál igazgató.
A városmajori sátrat mi is megnézhettük, mert a sajtótájékoztató után buszokra szállunk és átmentünk a Városmajorba. Buszunkon Mácsai Pál szubjektív városvezetését hallgathattuk meg, míg a másik kettőn Csuja Imre és Bíró Kriszta szórakoztatta útközben a nagyérdeműt. A végállomáson megismertük az Örkény Színház 2017/18-as évadának műsortervét, valamint a Színházak Éjszakáján látott Meg szabad-e kérdezni? című műsor mintájára kérdezhettünk a színészektől. Mindenki egy percig válaszolt az írásban előre elküldött kérdéseinkre.
A válaszadók a 25 fős társulatból a megszólalás sorrendjében Znamenák István, Vajda Milán, Kerekes Éva, Ficza István, Dóra Béla, Takács Nóra Diána, Polgár Csaba, Csuja Imre, Nagy Zsolt, Hámori Gabriella, Mácsai Pál, Für Anikó, Gálffi László, Pogány Judit, Kókai Tünde, Bíró Kriszta, Jéger Zsombor, Novkov Máté, Tenki Réka, Patkós Marcell, Epres Attila, Zsigmond Emőke és Máthé Zsolt voltak. Kerekes Viktória és Szandtner Anna, a társulat további két tagja igazoltan hiányzott.
