ZETApress

1961. április 12-én szerdán délelőtt Jurij Alekszejevics Gagarin szovjet kozmonauta a világ első űrhajósaként vonult be a történelembe, miután a Vosztok-1 űrhajóval 108 perc alatt megkerülte a Földet és egy Engels nevű kisváros mellett sikeresen földet ért – láttuk délben a Puskin moziban a Gagarin – Elsőként az űrben című 108 perces feliratos orosz film sajtóbemutatóján.

A látványos kivitelezésű, igaz történeten alapuló életrajzi dráma amellett, hogy betekintést nyújt az űrverseny legintenzívebb időszakába és az első emberi űrutazás páratlanul izgalmas történetébe, a földműves családba született asztronauta, Jurij Alekszejevics Gagarin emberi oldalát is bemutatja. A vetítést követően Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok, vadászpilóta és űrhajós kötetlen beszélgetés keretében reflektált a mozifilmre és osztotta meg saját élményeit az űrutazásról.

Gagarin (1934. március 09. – 1968. március 27.) egyike volt a szovjet űrprogram húsz fős csoportjának, akiket több mint háromezer elit vadászpilótából választottak ki az egész Szovjetunió területéről, hogy egy extrém terheléseket is magában foglaló kiképzés során felkészítsenek az űrutazásra. Húsz legendás pilóta, akik szakmájuk legjobbjának számítottak, bár egyikük sem sejthette, hogy végül kit választanak ki az első emberi űrutazás történelmi feladatára. Amikor végül Gagarint kiválasztották, megkezdődött a felkészítése az akkor még tulajdonképpen ismeretlen területen való bevetésre, egy életre szóló utazásra. A mindössze 1,6 m3 térfogatú leszállókabinba szíjazva Gagarin eltöpreng az életén, amit gyökeresen megváltoztatott a szovjet űrprogram fáradhatatlan törekvése, hogy bármi áron, de elsőként hódítsák meg a világűrt.

A sajtóbemutatón magam is eltöprengtem az ominózus 1961-es szerda délelőttön. Másodikos kisiskolás voltam, tanítási szünetünk volt, tanítónő édesanyám kolleganőihez hasonlóan a havonként kötelező ideológiai továbbképzésen volt a balassagyarmati iskolában. A 10 órás hírekben bemondták, hogy az első szovjet ember szerencsésen visszatért az űrből. Hozzátették, hogy nagy megtiszteltetés érte odafönn: rádión közölték vele, hogy kérelmét pozitíven elbírálva felvették az SZKP-be. A dolognak persze kettős üzenete volt: egyrészt náluk mindenki eljuthat a csillagokig, másrészt meg a Szovjet Kommunista Párt az elitek gyülekezete. A Népszabadság rendkívüli kiadása már délben megjelent a fővárosi utcákon, s másnap már vidéken is olvashattuk a piros betűs címoldalon: Megkezdődött az ember űrutazási korszaka! Arról, hogy Farkas Berci párttagként vagy párton kívüliként szállt-e fel 1980. május 26-án, senki sem beszélt. Az sem került szóba a Puskin Moziban, hogy olvashatjuk-e még újra az október 8-án felfüggesztett Népszabadságot?

Az első űrutazáshoz hasonlóan 108 perc hosszúságú, látványos kivitelezésű életrajzi dráma amellett, hogy betekintést enged az űrverseny legintenzívebb időszakába, bemutatja a földműves családba született asztronauta emberi oldalát is. Rendező: Pavel Parkhomenko, forgatókönyv: Andrej Dmitrijev és Oleg Kapanetsz. Főszereplők: Jaroszlav Zhalnin (Gagarin), Mikhail Filippov (Szergej Korolev), Olga Ivanova (Valentina Ivanova). Producerek: Oleg Kapanetsz és Igor Tolsztunov, executive producer: Dimitrij Murin, zeneszerző: George Kallis, operatőr: Anton Antonov, vágó: Marat Magambetov, Marija Manenkova és Anthony Waller.

A film október 20-tól látható a hazai mozikban, a Pannonia Entertainment és a Freeway Entertainment közös forgalmazásában. Budapesten kizárólag a Puskin Moziban látható, emellett Pécsett az Apolló Moziban, Szombathelyen az Agora-Savaria Filmszínházban, Szolnokon a Tisza-part Moziban is vetítik eredeti nyelven, magyar felirattal. Díszbemutatója október 19-én szerdán 19:30-kor lesz a Puskin Mozi Metropol-termében, ahol a vetítés előtt Farkas tábornok egy rövid felvezető előadásban osztja meg saját élményeit kiképzéséről és űrutazásáról.

Ha már az 1961-ben 11 éves Farkas Berci emlékezett, megteszem én is. Nyolcadik évemben jártam, másodikos voltam, tanítási szünetünk volt, mert a pedagógusoknak – köztük édesanyámnak – politikai oktatáson kellett részt venniük. Akkor havonta volt egy-egy ilyen tanítás mentes nap, melynek mi gyerekek nagyon örültünk. A rádióban hallgattam otthon délelőtt 10 óra körül a hírt, hogy a szovjet űrhajós szerencsésen földet ért. Azt is bemondták – és másnap a nekünk is járó piros betűs Népszabadság is megírta -, hogy Gagarinnal az űrben rádión közölték, hogy kérelmére felvették a pártba! Ennek persze kettős üzenete volt: egyrészt, hogy náluk a párton kívüliek is eljuthatnak a csillagokig, másrészt hogy a tagfelvételhez igazán nagyot kell alkotni. Amikor 19 évvel később, 1980. május 26-án Bercit fellőtték az űrbe, párttagságáról senki sem beszélt, s azóta sem került szóba.