Bernáth-kép átrendezve
Gróf Ferenc: Mutató nélkül ? B. A. úr X-ben című kiállítása nyílik 18 órakor az óbudai Kiscelli Múzeumban ? tudtuk meg a délelőtti sajtóbejáráson. A december 31-én szombatig látható tárlat kurátora Mélyi József. Miskolczi Emese: Én vagyok az című kiállítása 17 órakor nyílik ugyanott, amelyet B. Nagy Anikó, a kiállítás kurátora mutatott be.
A kiállítás fókuszában egy több mint 50 éve raktárban rejtőző hatalmas festmény és egy először több mint ötven éve megjelent könyv áll ? keletkezésük az 1956-os forradalmat követő évekhez kötődik. A két alkotó, a korszak közismert festője, Bernáth Aurél, és egyik legolvasottabb írója, Déry Tibor ? sorsuk szorosan összefonódott a XX. század magyar történelmével. Életük sok tekintetben párhuzamos: mindketten nagypolgári családi háttérrel rendelkeztek, mindkettőjüket megérintette Kassák aktivizmusa, a háború után az új rendszerben először fontos pozíciókba kerültek, majd kiemelt-kiemelkedő alkotóként a hatalom vonzását és taszítását egyaránt megtapasztalták.
Barátságuk a ’20-as évekre nyúlik vissza, s az ’50-es évek elejének vitái idején sem szakad meg. 1956 augusztusában még együtt vendégeskednek közös barátjuknál, a filozófus Szilasi Vilmosnál, a svájci Brissagóban, néhány hónappal később azonban sorsuk élesen kettéválik. Műveikben is tükröződő élethelyzetük talán sohasem mutat nagyobb távolságot, mint 1958-ban: Déry ekkor a forradalmi cselekményekért elítélve a börtönkórházban, ölébe tett füzetbe írja a G. A. úr X-ben című disztópikus regényét ? a szerző eredeti szándéka szerint a mű címe Óra mutatók nélkül lett volna ?, és reménye sincs arra, hogy műve valamikor megjelenjen Magyarországon. Bernáth pedig a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának falára készít hatalmas, reprezentatív, Budapestet ábrázoló képet.
Egyikük a bezártságot örökíti meg, a másik a szabad világnak festi a kádári Magyarország pannóját. Az egyik műben a por, a romhalmaz és az elviselhetetlen idő jelenik meg, a másikat alkotója úgy tervezte, hogy a brüsszeli kék eget tükrözze. Déry regényét 1964-ben kiadják, Bernáth festménye raktárba kerül; a két művész barátsága töretlen marad. A két mű párhuzamaira és ellentmondásaira a Kiscelli Múzeum templomterében most egy kortárs művész világít rá ? mondta el a sajtóbemutatón Róka Enikő, a Fővárosi Képtár vezetője.
Gróf Ferenc az elmúlt évtizedben a Société Réaliste-csoport tagjaként nyelvi és tipográfiai elemekből, statisztikákból, kartográfiai jelekből hozott létre különös eszközrendszert a társadalmi folyamatok vizsgálatára, a múlt és a jelen összefüggéseinek felmutatására. A csoport felbomlását követően a látásmód és a szemlélet megmarad, az elemzés középpontjában azonban egy-egy korábban létrejött mű, illetve a magyar képzőművészet és irodalom történetének metszete áll.
A képzőművészet mindig is élt a korábban létrehozott alkotások újrafeldolgozásának eszközével; a XX. század közepén alakult ki az eltérítés (détournement) fogalma, a század végén ebben a vonatkozásban újdonságot jelentett a művészi kisajátítás (appropriáció) és beavatkozás (intervenció) stratégiája. Gróf Ferenc a múzeumi gyűjteményből és az irodalomtörténetből emel ki egy-egy elemet, hogy azokat rá jellemző látásmóddal és eszközrendszerrel értelmezze újra.
A Kiscelli Múzeum felújítása során bukkantak rá Bernáth Aurél egy elveszettnek hitt, 66 + 6 darabból álló, összesen 18 x 4 méteres alumíniumra festett Budapest pannójára, amelyet a művész az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonja számára festett. A festményt az eredeti logikát felülíró rendszer szerint állítja ki Gróf Ferenc képzőművész, összeolvasva Bernáth művét Déry Tibor: G. A. úr X-ben című disztópikus regényével. A kiállításon felvillan a művek eredeti politikai és művészi kontextusa, rámutatva irodalom és képzőművészet, valamint a legitimációját kereső hatalom viszonyára.
A Bernáth-pannó az 1958-as világkiállítás óta először kerül nyilvánosság elé, a G. A. úr X-ben ? amely néhány éve jelent meg újra utoljára ? sorait az elmúlt évtizedekben alig idézték. Gróf installációiban a két mű jelentésrétegeit egymásra helyezve láttatja és olvastatja újra a múltat. A G. A. úr X-ben szövegei a kiállítótérben szubjektív válogatásban, Bernáth Aurél festményének egyes elemei pedig az eredeti logikát felülíró algoritmus szerint rendezve jelennek meg. A délelőtti sajtófogadásra Bereznay Tamás séf elkészítette az 1958-as brüsszeli világkiállításra kreált Hortobágyi húsos palacsintát és a Rákóczi túrós lepényt.
A kiállítás részeként december 14-én a Bernáth-kép rekonstrukciójára, a képelemek eredeti rendjének helyreállítására is sor kerül. A kiállítás utolsó két hetében így a látogatók az egykor a brüsszeli pavilon falán bemutatott Budapest-pannót is megtekinthetik. A tárlathoz kapcsolódóan a korszakról, a művekről és a művészi beavatkozásról szóló kiadvány jelenik meg, amelyet szintén aznap mutat be a Kiscelli Múzeum ? Fővárosi Képtár.
