ZETApress

hírportál

Szentlélek téri Átváltozások

Claire Vasarely (1909-1990) művészete mától 2027. május 09-ig látható az óbudai Szentlélek téren. Tárlatvezetőnk Vörös Judit kurátor volt. A 11 órai sajtóreggelin Katona Lucia fényképezett.

A Victor Vasarely születésének 120. évfordulóját ünneplő Vasarely-év végére igazi meglepetés­sel készül a budapesti Vasarely Múzeum: a CLAIRE – Átváltozások című kiállítás első alkalommal mutatja be önálló budapesti tárlaton a magyar származású, Franciaországban élt és alkotó Claire Vasarely (1909-1990) művészetét. A válogatás a Janus Pannonius Múzeum több mint negyven művet számláló gyűjteményére, a franciaországi magántulajdonban őrzött alkotásokra és levél­tári dokumentumokra, valamint a legújabb magyar-francia művészettörténeti kutatásokra épül.

Claire Vasarely életművét a művészi identitás és formanyelv folytonos újra-értelmezése, valamint a műfajok közötti átjárás határozza meg. Munkáiban a reklámgrafika, a textiltervezés és a monu­mentális kárpitművészet nem elkülönülő területek, hanem egymáshoz szorosan kapcsolódó alkotói gyakorlatok, amelyek a képző- és iparművészet hagyományos határait is átjárhatóvá teszik.

Spinner Klára a két világháború közti magyar avantgárd közegéből indult. Még húszéves sem volt, amikor munkái budapesti tárlatokon szerepeltek és a korabeli kritikákban is visszhangra találtak. A Bortnyik Sándor vezette Műhelybe már önálló művészi tapasztalatokkal érkezett: plakát- és rek­lám-terveiben a Bauhaus szellemiségéből táplálkozó konstruktív szerkesztés a tipográfia strukturá­lis erejével és váratlan képi asszociációkkal párosult.

Párizsba költözését követően lyoni selyemmanufaktúrák számára tervezett mintákat, amelyekben korábbi grafikai szemlélete is tovább élt. Textiltervezőként a növényi ornamentika stilizált, olykor absztrakt formáit a geometrikus szerkesztés változatos lehetőségeivel kapcsolta össze.

1947-től Francois Tabard nagy múltú aubussoni szövőműhelyével dolgozott, bekapcsolódva a fran­cia kárpitművészet háború utáni megújulásába. Ennek egyik meghatározó irányát a peintres-carton-niers mozgalom képviselte, amely a kárpitot önálló művészi médiumként értelmezte: a kompozíciót nem egy festmény szövött másolataként, hanem eleve a szövés sajátosságaihoz és a monumentális léptékhez igazodva alakították ki. Az ekkoriban Claire néven kiállító művész faliszőnyegein a figura- tív képzelet és az absztrakt formaképzés sajátos feszültsége érvényesül: a mesebeli hibrid lények és képzeletbeli városok emblémaszerű motívumokká sűrűsödnek, miközben a geometrikus szer­kesztés és az erőteljes színellentétek különös, érzéki intenzitást kölcsönöznek a kompozícióknak.

A Vasarely névhez két, pályájuk kezdetétől szorosan összefonódó életmű kapcsolódik. Spinner Klára és Vásárhelyi Győző az 1920-as évek végén önálló alkotóként léptek a művészeti nyilvánosság elé. A házaspár közös reklámgrafikai és textiltervezői tevékenysége, valamint párizsi és Arcueil-i mű­helygyakorlata a művészi együttműködés, a munkamegosztás és a szerzőség összetettségéről ta­núskodik. Az 1950-es évek végén Claire alkotói és kiállítói tevékenysége váratlanul abbamaradt. Ezzel párhuzamosan egyre meghatározóbb szerepet vállalt Victor Vasarely nemzetközi pályájának szervezésében és a nagyszabású múzeumi projektek megvalósításában.

A közös indulás és a kiterjedt párizsi művészeti kapcsolatok ellenére a két életmű utólagos művé­szettörténeti megítélése gyökeresen eltért. Amíg Victor Vasarely a nemzetközi absztrakció meg­határozó alakjává vált, Claire Vasarely autonóm, a kortárs szakma elismerését kiváltó munkássága hosszú évtizedekre feledésbe merült.

Az Átváltozások nem pusztán egy évtizedekre háttérbe szorult életművet tesz hozzáférhetővé, ha­nem az alkotói szerepek és az egyéni szerzőség kérdéseire is ráirányítja a figyelmet. Claire Vasarely műfajokon és médiumokon átívelő munkássága egyúttal a modernizmus történetírásának határait is érzékelhetővé teszi. A képző- és iparművészet között rögzült hagyományos értékhierarchiák, va­lamint a női alkotók modernista kánonból való kiszorulása így egymással összefüggő művészettör­téneti kérdésekként rajzolódnak ki.

Spinner Klára, későbbi nevén Claire Vasarely, 1909. január 21-én született Budapesten. 1928-ban először állított ki a Nemzeti Szalon tavaszi és őszi tárlatán, 1929-ben pedig tanulmányokat kezdett Bortnyik Sándor Bauhaus szellemiségű reklámgrafikai iskolájában, a Műhelyben, ahol megismer­kedett Vásárhelyi Győzővel. 1931-ben Párizsba költöztek, összeházasodtak, és felvették a Claire, illetve Victor Vasarely nevet; két fiuk született, André, majd Jean-Pierre, a későbbi Yvaral. 1942-ben Claire-nek zsidó származása miatt két fiával el kellett hagynia Párizst. Budapestre költözött, ahol új­ságíróként dolgozott; 1944-ben tért vissza Franciaországba, ahol ismét egyesült a család. 1947-ben hosszú együttműködésbe kezdett az aubussoni Tabard kárpitszövö műhellyel.

Kárpitjait 1949-ben a párizsi Galerié René Drouet-ban, 1952-ben pedig a Galerié La Demeure-ben mutatta be önálló kiállításon. 1956-ban vett részt élete utolsó kiállításán, majd felhagyott önálló alkotói tevékenysé­gével, és meghatározó szerepet vállalt Victor Vasarely műhelyének vezetésében és művészeti pro­jektjeinek megvalósításában. 1970-ben megnyílt a gordes-i Musée Didactique Vasarely, 1971-ben pedig Claire a Vasarely Alapítvány alelnöke lett. 1976-ban fontos szerepet játszott a pécsi Vasa­rely Múzeum és az Aix-en-provence-i Centre architectonique létrehozásában; férje közreműködé­sével több mint negyven műve került a pécsi múzeum gyűjteményébe. A New York-i Vasarely Center 1978-ban, az óbudai Vasarely Múzeum 1987-ben nyílt meg, amelyek megvalósulásában Claire szerepe is jelentős volt. Claire Vasarely 1990. november 27-én hunyt el Annet-sur-Marne-ban.

Szóljon hozzá!