Szentlélek téri Átváltozások
Claire Vasarely (1909-1990) művészete mától 2027. május 09-ig látható az óbudai Szentlélek téren. Tárlatvezetőnk Vörös Judit kurátor volt. A 11 órai sajtóreggelin Katona Lucia fényképezett.
A Victor Vasarely születésének 120. évfordulóját ünneplő Vasarely-év végére igazi meglepetéssel készül a budapesti Vasarely Múzeum: a CLAIRE – Átváltozások című kiállítás első alkalommal mutatja be önálló budapesti tárlaton a magyar származású, Franciaországban élt és alkotó Claire Vasarely (1909-1990) művészetét. A válogatás a Janus Pannonius Múzeum több mint negyven művet számláló gyűjteményére, a franciaországi magántulajdonban őrzött alkotásokra és levéltári dokumentumokra, valamint a legújabb magyar-francia művészettörténeti kutatásokra épül.
Claire Vasarely életművét a művészi identitás és formanyelv folytonos újra-értelmezése, valamint a műfajok közötti átjárás határozza meg. Munkáiban a reklámgrafika, a textiltervezés és a monumentális kárpitművészet nem elkülönülő területek, hanem egymáshoz szorosan kapcsolódó alkotói gyakorlatok, amelyek a képző- és iparművészet hagyományos határait is átjárhatóvá teszik.
Spinner Klára a két világháború közti magyar avantgárd közegéből indult. Még húszéves sem volt, amikor munkái budapesti tárlatokon szerepeltek és a korabeli kritikákban is visszhangra találtak. A Bortnyik Sándor vezette Műhelybe már önálló művészi tapasztalatokkal érkezett: plakát- és reklám-terveiben a Bauhaus szellemiségéből táplálkozó konstruktív szerkesztés a tipográfia strukturális erejével és váratlan képi asszociációkkal párosult.
Párizsba költözését követően lyoni selyemmanufaktúrák számára tervezett mintákat, amelyekben korábbi grafikai szemlélete is tovább élt. Textiltervezőként a növényi ornamentika stilizált, olykor absztrakt formáit a geometrikus szerkesztés változatos lehetőségeivel kapcsolta össze.
1947-től Francois Tabard nagy múltú aubussoni szövőműhelyével dolgozott, bekapcsolódva a francia kárpitművészet háború utáni megújulásába. Ennek egyik meghatározó irányát a peintres-carton-niers mozgalom képviselte, amely a kárpitot önálló művészi médiumként értelmezte: a kompozíciót nem egy festmény szövött másolataként, hanem eleve a szövés sajátosságaihoz és a monumentális léptékhez igazodva alakították ki. Az ekkoriban Claire néven kiállító művész faliszőnyegein a figura- tív képzelet és az absztrakt formaképzés sajátos feszültsége érvényesül: a mesebeli hibrid lények és képzeletbeli városok emblémaszerű motívumokká sűrűsödnek, miközben a geometrikus szerkesztés és az erőteljes színellentétek különös, érzéki intenzitást kölcsönöznek a kompozícióknak.
A Vasarely névhez két, pályájuk kezdetétől szorosan összefonódó életmű kapcsolódik. Spinner Klára és Vásárhelyi Győző az 1920-as évek végén önálló alkotóként léptek a művészeti nyilvánosság elé. A házaspár közös reklámgrafikai és textiltervezői tevékenysége, valamint párizsi és Arcueil-i műhelygyakorlata a művészi együttműködés, a munkamegosztás és a szerzőség összetettségéről tanúskodik. Az 1950-es évek végén Claire alkotói és kiállítói tevékenysége váratlanul abbamaradt. Ezzel párhuzamosan egyre meghatározóbb szerepet vállalt Victor Vasarely nemzetközi pályájának szervezésében és a nagyszabású múzeumi projektek megvalósításában.
A közös indulás és a kiterjedt párizsi művészeti kapcsolatok ellenére a két életmű utólagos művészettörténeti megítélése gyökeresen eltért. Amíg Victor Vasarely a nemzetközi absztrakció meghatározó alakjává vált, Claire Vasarely autonóm, a kortárs szakma elismerését kiváltó munkássága hosszú évtizedekre feledésbe merült.
Az Átváltozások nem pusztán egy évtizedekre háttérbe szorult életművet tesz hozzáférhetővé, hanem az alkotói szerepek és az egyéni szerzőség kérdéseire is ráirányítja a figyelmet. Claire Vasarely műfajokon és médiumokon átívelő munkássága egyúttal a modernizmus történetírásának határait is érzékelhetővé teszi. A képző- és iparművészet között rögzült hagyományos értékhierarchiák, valamint a női alkotók modernista kánonból való kiszorulása így egymással összefüggő művészettörténeti kérdésekként rajzolódnak ki.
Spinner Klára, későbbi nevén Claire Vasarely, 1909. január 21-én született Budapesten. 1928-ban először állított ki a Nemzeti Szalon tavaszi és őszi tárlatán, 1929-ben pedig tanulmányokat kezdett Bortnyik Sándor Bauhaus szellemiségű reklámgrafikai iskolájában, a Műhelyben, ahol megismerkedett Vásárhelyi Győzővel. 1931-ben Párizsba költöztek, összeházasodtak, és felvették a Claire, illetve Victor Vasarely nevet; két fiuk született, André, majd Jean-Pierre, a későbbi Yvaral. 1942-ben Claire-nek zsidó származása miatt két fiával el kellett hagynia Párizst. Budapestre költözött, ahol újságíróként dolgozott; 1944-ben tért vissza Franciaországba, ahol ismét egyesült a család. 1947-ben hosszú együttműködésbe kezdett az aubussoni Tabard kárpitszövö műhellyel.
Kárpitjait 1949-ben a párizsi Galerié René Drouet-ban, 1952-ben pedig a Galerié La Demeure-ben mutatta be önálló kiállításon. 1956-ban vett részt élete utolsó kiállításán, majd felhagyott önálló alkotói tevékenységével, és meghatározó szerepet vállalt Victor Vasarely műhelyének vezetésében és művészeti projektjeinek megvalósításában. 1970-ben megnyílt a gordes-i Musée Didactique Vasarely, 1971-ben pedig Claire a Vasarely Alapítvány alelnöke lett. 1976-ban fontos szerepet játszott a pécsi Vasarely Múzeum és az Aix-en-provence-i Centre architectonique létrehozásában; férje közreműködésével több mint negyven műve került a pécsi múzeum gyűjteményébe. A New York-i Vasarely Center 1978-ban, az óbudai Vasarely Múzeum 1987-ben nyílt meg, amelyek megvalósulásában Claire szerepe is jelentős volt. Claire Vasarely 1990. november 27-én hunyt el Annet-sur-Marne-ban.























