ZETApress

A földszinten Batykó Róbert: Cabin Crew című egyéni tárlatát és az emeleten látható Új színfolt című történeti csoportos kiállítás finisszázsát láthattuk 17 órától a K2 – Kieselbach Kortárs térben a belvárosi Falk Miksa utca 19-ben.

A K2 galéria szeptember 07-án mutatta be Batykó Róbert: Cabin Crew című – az acb Galériával való együttműködésben megvalósított – holnapig látható egyéni kiállítását. A galériatér nyitókiállítása egy vadonatúj jelenséggel, a mesterséges intelligencia festészetre gyakorolt hatásával vet számot. Batykó (1981-) a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb és legsikeresebb képviselőjeként következetes festői életművet épített fel. Művészeti világában a mech-anikus gesztusok keverednek a popos motívumokkal és a digitális utalásokkal. A K2 tárlata elsőként mutatja be-egyéni kiállítás formájában-a mesterséges intelligencia által előhívott kérdésekkel foglalkozó Safety Card című új sorozatát.

Safety Card című sorozatát Batykó 2025-2026-ban festette az előző évben készített Al képei, generatív kollázsai alapjan. A safety card a légitársaságok által gyártott biztonsági tájékoztató lap, amin könnyen érthető illusztrációk magyarázzák a vészhelyzeti protokollt és az utasok teendőit balesetek esetén. Bratykó a jellemzően sematikus grafikai megoldásokat használó biztonsági információs panelek egyes képeit betáplálta egy Al képgeneráló program (Midjourney) korai verziójába. A feltöltött, néha előzetesen manipulált képkockákból a mesterséges intelligencia segítségével hozott létre – szöveges parancsok nélkül – pszeudó safety cardokba illő új jeleneteket. A festménysorozat elemei ezekből a digitális fájlokból kiindulva készültek. A megfestett kompozíciókba beillesztett, generált képeket a korai Al- programok nyers, hol groteszk, hol tragikomikus szürrealizmusa jellemzi. A figurák váratlan pontokon összeolvadnak környezetükkel, egymásba folynak át, egyes elemek elmosódnak és értelmüket vesztik. A felfújható sárga mellény elasztikus maszkká válik, a férficipő női magassarkúvá, a szövetnadrágos lábak repülőüléssé.

Batykó a Safety Card sorozattal nemcsak kiaknázta, de ki is domborította a mesterséges intelligencia képszoftvereinek sajátos működési metódusát. Korai fázisukban ezek a programok nem ismerték igazán az emberi anatómiát és nem voltak képesek jól elkülöníteni a térben álló egyes elemeket. A vizuális félreértésekből szürrealisztikus képi világ született, hatujjú sárga kesztyűvel és pizzaszeletként elolvadó füllel. Ezek a hibák nemcsak a szoftverek hűvös, mechanikus, embertelen természetére mutatnak rá. Az Al-képprogramok tudattalan gépi reflexei a szürrealisták automatikus írásához (écriture automatique), illetve az automatikus rajzoláshoz hasonlíthatók. Az avantgárd művészek kikapcsolták a tudati kontrollt, hagyva, hogy a tudatalatti automatizmusa vezérelje kezüket. Míg ők a psziché sötét szobájába próbáltak bevilágítani műveikkel, az Al-cégek az internetről – sokszor a szerzői jogot figyelmen kívül hagyva – begyűjtött, iszonyatos mennyiségű, emberi értelemmel fel nem fogható léptékű képi nyersanyagból a civilizáció kollektív vizuális tudatalattijához jutottak el. Ismert vagy ismeretlen képi toposzokat, írott és íratlan törvényeket követnek. A barna bőrhöz afrofrizurát rajzolnak, a női és férfi testrészeket váratlan queer kentaurokká forrasztják össze – csak kereshetjük megoldásaik mögött az emberi logikát. De ezzel valamit saját intellektusunkból is megértünk.

A biztonsági tájékoztatók-funkcionális egyszerűséggel megfogalmazott – képkockáit Batykó nemcsak mesterséges intelligenciával turbózta fel, hanem saját festői eszköztárának elemeivel is. Már majdnem egy évtizede állandó alkotótársa a saját építésű festőgép a vastagon felvitt olajfestéket legyaluló penge, ami a vászonról lekapart pigmentmasszát szellemképként keni vissza a kompozíció üresen hagyott felére. Ez a spontán vagy félig kontrollált felületképzés a Safety Card sorozatban párbeszédre lép az Al által automatizált képgenerálás termékeivel. A legújabb chipek által hajtott Al-szoftverek a lakatosmunkával létrehozott műtermi acélpengével találják szembe magukat. Mintha egy futurisztikus párbaj zajlana az idősíkok között, kaszabolásuk nyomán pedig addig roncsolódik a kép, hogy már a hibák szövete építi az esztétikai élményt.

Rá kell ébrednünk, hogy a technológiai forradalmak újabb és újabb találmányai különös – szép új – világot teremtettek számunkra. Amilyen természetellenes, Ikarusz mítoszát idéző tett egy főemlős számára több ezer méter magasan szelni az eget egy fémtartályban, olyan irreális a mesterséges intelligencia által kreált új keretrendszerben élnünk. Batykó legújabb festményei között állva a néző a civilizáció törékeny abszurditásával szembesül. A szétkenődő szellemalakok, a tárggyá váló emberek és a hallucinált objektek között arra döbbenhetünk rá, hogy mi mind együtt utazunk az antropocén kori csúcstechnológia fedélzetén. Az Al-iparág csak még ijesztőbbre csavarta fel a tempót. Együtt repülünk, mint a légitársaságok örök személyzete, egy képzeletbeli cabin crew: várjuk a biztos landolást és rettegjük a katasztrófát. Közben pedig hasznos tanácsokért bújjuk Batykó biztonsági tájékoztatóit. Kurátor: Rieder Gábor.