Világnapi Amazónia
Ma 18 órakor A szépség rítusai – Tolldísz és testfestés Amazóniában című időszaki fotókiállítás nyílik a múzeumok világnapján a Néprajzi Múzeumban, ahol debütál a múzeumi Kéktúra is – tudtuk meg ebéd előtt. A 2027. január 04-ig látható tárlat kurátora Szeljak György, Csorba Judit és Danó Orsolya, fotóink Egressy Rita felvételei.
Kemecsi Lajos főigazgató a világnapon tartott 09:30-as sajtóbejáráson kiemelte: a múzeumok világnapjának idei mottója, a múzeumok összekötik a megosztott világot, és a Néprajzi Múzeum társadalmi intézményként ezt teszi alapításától kezdve, 154 éve. – Egyre intenzívebben fordulunk a társadalmi kihívások, a közösségek, a forrás-közösségek, a velünk kapcsolatban álló, gyűjteményeinknek hátteret, biztonságos tudást jelentő társadalmi csoportok felé – mondta hozzátéve: legyenek ezek a Kárpát-medencében, vagy Amazóniában, ahonnan a fotókiállítás anyaga származik.
Komplex programmal ünneplik a világnapot, amelynek legfontosabb része a tárlat, válogatást adva Gustaaf Verswijver belga kulturális antropológus mintegy 50 éves amazóniai kutatómunkája során létrejött archívumából, amely négy éve került a múzeumba. Ma debütál továbbá az állandó kiállításaikhoz kidolgozott új pecsétgyűjtő játékuk, a múzeumi Kéktúra, megtartják az állandó gyűjteményi kiállítás legnépszerűbb tárgyainak eredményhirdetését és a világnaphoz kapcsolódva jelent meg a múzeum történetét bemutató kötete.
A főigazgató Hullámzásban – Szereplők, történetek a Néprajzi Múzeum múltjából című kötete történetek és szereplők mentén az elmúlt 150 év eseményeinek kiemelt csomópontjait kutatja, korábban akár fel nem tárt levéltári és irattári anyagokkal.
A szépség rítusai című este nyíló kiállítást bemutatva Szeljak György kurátor kiemelte: ritka lehetőség, hogy ilyen izgalmas gyűjteménnyel dolgozhatott. Néhány éve került kapcsolatba Gustaaf Verswijverrel, a nemzetközileg elismert Amazónia-kutatóval, aki 1974 óta kutat a térségben. Először még fiatalon jutott el a mebengokre (kajapó) indiánokhoz, eddig több mint 70 hónapot töltött terepen, több mint 40 szakcikket és 9 könyvet írt az amazóniai indiánokról, emellett múzeumi kurátorként dolgozott.
A kutató hatalmas gyűjteményt hozott létre, amely részben tárgyakból áll, és rengeteg fotót készített, nemcsak ő, hanem felesége, Martine de Roeck is, aki terepmunkáira rendszeresen elkísérte. Ez a mintegy 47 ezer fotó is a Néprajzi Múzeum birtokában van. Emellett több mint 100 óra filmfelvétel, sok hangfelvétel, a kutatási archívuma és a könyvtára is a múzeum tulajdonába került. Hatalmas gyűjteményről van szól, amelynek a kiállítás az első lépése – mondta a kurátor kiemelve: az anyag feldolgozásában Gustaaf Verswijver is segít, aki generációkon keresztül követte végig a közösség életét, a továbbiakban is folytatja a kutatást, és akivel továbbra is együttműködik a múzeum.
A kiállítás a közép-brazíliai esőerdőkben élő mebengokre (kajapó) közösségek körében 1974 és 2019 között készült fénykép- és filmfelvételekből, gyűjtött tárgyakból – tolldíszek, maszkok, lábcsörgők – válogat. A közösség önmegnevezése a mebengokre, míg a kajapó külső eredetű. A képeken csaknem fél évszázadon át követhetők végig egy őslakos közösség változásai. A korai fekete-fehér és színes negatívok, diák egy viszonylag zárt, a külvilággal csak alkalmi kapcsolatban álló közösséget mutatnak, míg a legújabb digitális képek már egy globalizált világban tudatosan jelen lévő, saját médiával és politikai érdekérvényesítéssel rendelkező társadalmat dokumentálnak. A kiállítás központi eleme a mebengokrék szépségfogalma, a mereremetx – akik szépnek mutatják magukat.
A tárlat címéről szólva a kurátor kiemelte: Gustaaf Verswijver egyik fontos kutatási témája a test díszítésének és a rítusoknak a kutatása. Ezekre az ünnepekre mindenkinek a legszebb díszében kellett megjelennie, és a fotósok az emberi közelséget és a szépséget szerették volna visszaadni. A gyűjtemény egy része most először válik a magyar közönség számára hozzáférhetővé. A közönség annak létrehozóját is megismerheti: május 19-én kedden 17 órától a kiállítás kurátorai beszélgetnek Gustaaf Verswijverrel az amazóniai indiánok között végzett antropológiai terepmunkáiról, főbb kutatási témáiról, a mebengokre társadalom ünnepeiről és hétköznapjairól.
Az eseményen Gustaaf Verswijver mellett felesége: Martine de Roeck is megjelent, akinek felvételei szintén láthatók a tárlaton. A 72 éves férj mindenképp múzeumban szerette volna elhelyezni a gyűjteményét, és olyan otthont találni az általa gyűjtött hatalmas anyagnak, ahol jól helyezik el, kutathatóvá teszik és ő is tud segíteni a feldolgozásban, felhasználásban. Egy városnéző utazás alkalmával megnézte a Néprajzi Múzeumot, ahol tudott Boglár Lajos dél-amerikai gyűjteményéről, találkozott Szeljak Györggyel, és úgy érezte, jó helyen lesz itt a gyűjtemény. A folyamat 2019-ben indult, a megállapodás 2022-ben jött létre. Eddig általános néprajzi kiállításokat hozott létre az anyagból, ez az első kifejezetten fotókiállítás. A tárlat megszületésekor folyamatosan együttműködött a kurátorokkal.
