Budapesti városfotók
Városi táj – 1974?1989. Progresszív fotók Budapestről címmel kiállítás nyílt 17 órakor az óbudai Kiscelli Múzeumban. Köszöntőt mondott: dr. Perényi Roland PhD történész, a múzeum igazgatója. A kiállítást megnyitotta: Csorba László, a BTM főigazgatója, Bicskei Éva PhD művészettörténész és Constantin Iordachi PhD történész, a CEU egyetemi tanára.
A kiállítás arra vállalkozik, hogy az 1974 és 1989 közötti másfél évtizedben készült, a városi tájat megjelenítő neoavantgárd és szubjektív dokumentarista fotók által mutassa fel a városlakók életterének vizuális lenyomatait. A kiállítási koncepció szerint a korszak progresszív fotóművészeti látásmódjának és a város vizuális képének megmutatkozását egyként felvállalva, azzal a törekvéssel, hogy mind a művészeti, mind a várostörténeti perspektíva tetten érhető legyen.
A június 30-án keddig látható tárlaton Benkő Imre, Drégely Imre, Flesch Bálint, Hajdú József, Halas István, Hámos Gusztáv, Haris László, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Szerencsés János, Szilágyi Lenke, Tímár Péter, Vékás Magdolna vintage kópiái és új nagyításai láthatók. Kurátor: Zsoldos Emese, szakmai segítő: Sorányi Mihály. A megnyitó előtt és az azt követő fogadáson Benkő Zsolt blues gitárost hallgattuk.
A városi táj szókapcsolat több vonatkozásra kíván utalni: egyfelől a város egyedi tájként való értelmezésére, másfelől pedig arra az összetett táj-fogalomra, amely a természeti, az épített és a társadalmi környezet által formált alakzatként definiálható. Az 1974-es kezdő dátum alapvetően a magyar fotóművészetben mutatkozó formamegújító fiatal nemzedék megjelenéséhez kapcsolódik: ekkor készültek az első olyan fotómunkák, amelyek ezeket az új alkotói törekvéseket reprezentálták. Az 1989-es záró dátum elsősorban politikatörténeti határvonalat jelöl ki számunkra, és nem utolsósorban az analóg és digitális fényképezés közötti hozzávetőleges váltást is. A tárlat struktúrája nem kronologikusan, hanem a képi tartalom és a képi kifejezésmód szerint tematikusan, reflexív módon szerveződik, amely a különböző látásmódú fotók közötti diszkurzív teret kialakítva tud beszélni a városi tájat szemlélő tekintetek konceptuális törekvéseiről.
A kiállításon bemutatásra kerülő mintegy 160 fotó döntő többsége nem, vagy csak szűk körben ismert és publikált, a látogatók számára a belakott, használt, és megélt városi térről olyan vizuális aspektusú képgyűjteményt kínál fel, amely egyfelől lehetőséget teremt a személyes élménytéren alapuló emlékezeti képek újra-rendezésére, másfelől pedig a felfedezés újdonságát ígéri közelmúltunk lokális közegéről.
A fotókat jórészt az alkotók bocsátják a Kiscelli Múzeum rendelkezésére, illetve a már nem élő művészek (Kerekes Gábor és Szerencsés János) esetében a Magyar Fotográfiai Múzeumtól és a Kerekes Gábor Archívumtól kölcsönözték a képeket – hallottuk a megnyitón.
