ZETApress

A Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága július 05-én vasárnapig látogatható. A Néprajzi Múzeum 18 órakor nyíló új időszaki kiállítása a gyűjtemény egyik különleges, kéttonnányi anyagot kitevő fényképészeti kincséből válogat. Fotóink Egressy Rita felvételei.

A Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című tárlat az 1910-es évek vidéki Magyarországának fotográfusait és műtermi világát mutatja be az eredeti, vágatlan üvegnegatívok alapján – tudtuk meg a 14 órai sajtóvezetésen dr. Bata Tímeától, a kiállítás kurátorától.

A 25 ezer darabból álló üvegnegatív-gyűjtemény a XX. század eleji magyar fotótörténet értékes, kevéssé ismert együttese: a Néprajzi Múzeum munkatársai, többek között Györffy István, Viski Károly, 1921-1922-ben 82 vidéki fényképésztől vásárolták meg, leletmentésként. Az üvegnegatívok a 700 érintett település által az első világháború utáni Magyarország teljes területét lefedik, és a korabeli fényképészet, valamint a vidéki élet rendkívüli gazdagságát őrzik.

A vágatlan üvegnegatív mint a megörökíteni nem kívánt dolgok tanúja

Az 1890-es évektől az 1920-as évekig a fényképet leginkább fényérzékeny zselatinos ezüsttel bevont üveglapra, azaz üvegnegatívra rögzítették. Az előre gyártott üvegnegatívokat tasakban, dobozban árusították. Ez a technológia forradalminak számított, mert nem igényelt hosszú beállást. Az üvegnegatív, amelyről később a fotográfus előhívta a papírképet, sokszor több információt is tartalmazott, mint a megrendelőknek átadott, később generációkon keresztül őrzött fotográfia.

A kiállítás címe, a Vágatlanul, éppen erre, a negatív képek teljességére utal. Az üveglemezeken nemcsak a megörökített személyek láthatók, hanem mindaz, amit a megrendelők által hazavitt, kivágott papírképekről már eltüntettek: a háttérbe tolt paravánok, a szűk hely miatt egymás mögé csúsztatott vásznak, a fotózásra várakozók árnyai, a retusasztalok, lámpák, olykor a fényképezőgép vagy a műterem kirakatfala. Néhány képen a textilhátteret tartó kezek is felfedezhetők. Ezek az apró, rejtett részletek emberközelivé teszik a száz évvel ezelőtti fotográfusok világát, a fényképezés körülményeit, és új nézőpontból mutatják meg a fényképezés folyamatát – azt a pillanatot, amikor a kép még nem készült el.

Műtermek, történetek, sorsok, nők

A Vágatlanul húsz különböző felszereltségű és stílusú vidéki fényképészet világát idézi fel, a körmendi Steindl Károlytól a sátoraljaújhelyi Bartizek fivérekig, a mezőkövesdi, de osztrák származású Weissbach nővérektől a szolnoki Papszt Piroskáig. A látogatók betekinthetnek abba, hogyan változott a fényképezés társadalmi szerepe az 1890-es évektől az I. világháború végéig – amikor a fényképészek műtermei a polgári és paraszti világ sajátos találkozóhelyeivé váltak. A városi, gyakran bécsi mintára berendezett, festett hátterekkel felszerelt műtermekben dolgozó mesterektől egészen azokig a fényképészekig terjed a skála, akik saját házuk tornácán, udvarán vagy verandáján állították fel kamerájukat. A fotók egyszerre idézik meg a korabeli társadalmi mobilitást, a változó viseletkultúrát, a családi emlékkép készítésének új társadalmi rétegekben való elterjedését, valamint az első világháború drámai, mindent átütő hatását. A képek sokasága ábrázol katonai kiképzésen átesett regrutákat, katonákat családjukkal, barátaikkal – és asszonyokat gyerekeikkel, akik a fronton lévő férj, édesapa számára örökíttették meg magukat.

Törékeny anyag, maradandó emlékezet

Az üvegnegatívok nem csupán képiségükben, hanem anyagukban is érzékenyek: a zselatinos ezüstbevonat sérülékenysége miatt minden darab külön konzerválási kihívás. A kiállított példányok egy része repedt, törött, felázott, a zselatinja lepattogzott – mégis éppen e törékenységükben hordozzák a fotográfiai múlt emberi és technikai történetét. A tárlat külön fejezetet szentel annak, hogyan menekültek meg ezek az anyagok a megsemmisüléstől: a húszas évek elején a múzeum munkatársai szó szerint ládaszám vásárolták fel a vidéki fényképészek padlásról, pincéből előkerülő üvegnegatívjait, amelyekből sokat üvegház építéshez vagy tükörgyártáshoz adtak volna el.

Kedvezményes látogatás

Február 14-én szombaton a múzeum egyszerre farsangot és Bálint-napot ünneplő Maszk, szerelem és télűzés programnapján az időszaki kiállítás jegyárával megegyezően, csak 2500 forintért nemcsak a Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállítást tekinthetik meg a látogatók, de a múzeum összes többi kiállítását is, sőt megannyi játékos, tematikus télűző és szerelmes programon is részt vehetnek.

Leg-Leg a kiállításban látható anyagból

Legnagyobb egyéni hagyaték: Vasas Sándor váci fényképész – 1342 üvegnegatív (NM F 39137).

Legrégebbi felvétel: az 1890-es évek végéről, Kiss József egri műterméből (NM F 30874)

Leghosszabb ideig működő fényképészdinasztia: a Borgula-család Szekszárdon 1910-től 2004-ig (NM F 35853)

Legkülönlegesebb női életmű: Papszt Piroska, Szolnokról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első hivatalosan bejegyzett női fényképésze (NN F 36923)

Legmeghatóbb pillanat: háborúból hazaküldött levelekkel lefotózott, édesapa nélküli család Horváth Viktor fényképén (NM F 40377)

Leglazább kép: pipázó uradalmi kocsisok Cegléd környékéről (NM F 49815)

Legdrámaibb kép: ágyúkészítés céljából beszolgáltatott harangok búcsúztatása (NM F 38091)

Legmunkásabb kép: Józan Ferenc kádármester udvarán készült fénykép (NM F 25143)

A legrendetlenebb kép: a térben hagyott fényképezőgép, a földön elszórt papírgalacsinokkal (NM 28575)

A legromantikusabb kép: számos esküvői fotó közül Maár Róza felvétele, melyen a menyasszony érzelmesen vőlegénye vállára támaszkodik (NM F 61262)