ZETApress

Bencs Dániel – Csapó Júlia – Vámos János: Átjáró című kiállítása nyílt meg tegnap 19 órakor a Várfok Projektszobában. A tárlat október 28-a kedd és november 20-a csütörtök között tart nyitva a Várfok utca 14-ben, ahol keddtől szombatig 12 és 18 óra között látogatható.

A Várfok Project Roomban megrendezett Átjáró című kiállítás három fiatal művész – Bencs Dániel, Csapó Júlia és Vámos János – munkáit mutatja be, akiknek gyakorlata formailag eltérő, mégis konceptuálisan metszi és kiegészíti egymást. A környezettel foglalkozó kiállítások és művészeti gyakorlatok között nem csupán egy népszerű témával állunk szemben. Az egymáshoz, az egyénhez és a közösséghez, valamint magához a természethez fűződő viszonyunk olyan kérdések, amelyek erősen foglalkoztatják a kortárs – és különösen a fiatalabb – művészeket.

Az egyén és környezete közötti kapcsolat és interakció csak akkor jöhet létre, ha az ember képes lelassulni, megnyílni, és figyelmesen és érzékenyen kapcsolatba lépni a környezetével. Ezzel szemben jelenünk tele van olyan nem-helyekkel, amelyek korunk felgyorsult valóságát jellemzik: múlandó terek, digitális felületek, személytelen médiumok, amelyeket az elidegenedés, az átmenetiség, valamint a történelem és az érzelmi kötődés hiánya jellemez.

Ebben a kontextusban a művészek alkotásai – melyek az egyén és a környezet, az ember és a természet kapcsolatát vizsgálják – egy közös térben találkoznak, az egyes kompozíciókat egy átfogó környezetté alakítva, amely a nem-helyek világán belüli újrakapcsolódás lehetőségét keresi. A kiválasztott művek felhívják a figyelmet környezetünk fontosságára – legyen az emberi, mint közösség, vagy természeti, mint környezet, amelyet nem szabad pusztán ritka kikapcsolódási helynek vagy kiaknázható erőforrásnak tekinteni.

Bencs Dániel munkáin a növényi és virágmotívumok absztrakt, kalligrafikus jelekként jelennek meg – mintha maga a természet próbálna meg kommunikálni az emberi szimbólumok nyelvén. Organikus témáit gyakran megzavarja a mechanikus szerkesztési elv, az anyag mint környezet: mintás szövetre festett festményein az ábrázolt elemek közvetlen kölcsönhatásba lépnek az alapjukkal.

Csapó Júlia munkássága az emberi és nem emberi környezet kapcsolatára, valamint az érzékelés és a tapasztalás határaira összpontosít. Képalkotása geológiai és biológiai perspektívákra épül. Az absztrakció és a figuratív ábrázolás közötti harmonikusan kiegyensúlyozott átmenetekben az alak és a környezet szinte egymásba olvad, kölcsönös érzékenységet és figyelmet gyakorolva.

Vámos János számára a vizuális túltelítettség és annak hiánya közötti átmenet festői eszköztárrá válik. A gyorsan változó, ingergazdag digitális környezetünk alig felfogható foszlányait használja fel: graffitik, közlekedési vonalak, absztrakt gesztusok és színmezők töredékei ütköznek vásznaiban. Kiállított munkáin újraértelmezi a romantikus tájképfestészetet, lecsupaszítva azt nagy érzelmi szándékára. Vonalalapú kompozíciói gyakran hajtogatott, vágott vagy újranyújtott vásznakon jelennek meg, átformálva és dacolva a látszólag természetes határokkal – ezáltal láthatóvá téve azokat.

Az átjárás így a figyelem és a jelenlét terévé válik: három különböző művészi vízió közös kísérlete arra, hogy a környezetet és az önmagunkat ne pusztán tranzitzónákként, hanem interakciós hálózatokként tapasztalják meg.