ZETApress

Várszegi Rudolf kortárs festőművész: Hatások című kiállítás nyílt ma 11 órakor az MMGMK Mezőgazdasági Könyvtár VárMező Galériájában az I. kerületi Attila út 93-ban. A szeptember 18-án csütörtökig látható tárlatot maga az alkotó nyitotta meg.

1954-ben születtem Szombathelyen. Édesanyám operaénekesnő volt, ennek köszönhetően már gyermekkoromban művészek – zenészek, színészek, festők – között zajlott az élet. Nagyon sok könyvünk volt, ezek között találtam rá festők életrajzaira Először csak a képek, később életük története, pályájuk alakulása is felkeltette érdeklődésemet. Ennek hatására kezdtem el rajzolni, majd festeni. Az Andrássy úton a Képzőművészeti Főiskola (ma már Egyetem) szomszédságában laktunk közelben nyílt egy művész presszó, ahol ingyen adták a papírt és a ceruzát, oda jártam rajzolgatni.

40 éve Pomázra sodort az élet, itt ismertem meg egy szentendrei faszobrászt, akinél a fel nem használt levágott fa szeleteket meglátva úgy éreztem nekem erre festenem kell. Teljesen megfogott ez a természetes anyag, lecsiszoltam őket és ezekre a kisebb-nagyobb fa szeletekre kezdtem el festeni. Később az ismeretség megszakadt, de a fa iránt szeretet a mai napig tart.

Pomázon találkoztam egy gyerekkori ismerőssel, ő mutatott be Kiss János (1927-2015) grafikus festőművész tanár úrnak, a pomázi Bauhaus Festőiskola vezetőjének, aki megnézte pár képemet, és felvett a tanítványai közé. Az Ö irányítása mellett és bátorításának köszönhetően vágtam bele új technikák, anyagok használatába. Az Ő szellemisége, hogy bátran valósítsuk meg Önmagunkat, és a belső késztetésünkre hallgatva alkossunk. Épp ezért nem követek semmilyen irányzatot, festek, ahogy érzem. Mai napig a pomázi Bauhaus Festőiskola tagja vagyok, rendszeresen részt veszek a kiállításokon, és a foglalkozásokon.

Valaki azt kérdezte miért festek? – Egyszerűen azért, mert festenem kell! Vannak gondolataim, amikről úgy érzem meg kell festenem, és boldoggá tesz, ha ez másoknak is örömet okoz és gondolkodásra késztet – mondta el a művész úr a megnyitón

Homo Sapiens Sapiens

A Föld haldoklik, sikolya elvész az Univerzum csendjében,
mint egy könnycsepp a tengerben.
Emberek, mi történik Veletek?
Hová lett a szeretet, az őszinte szó, a tisztelet?
Mi van Veletek?

Mi lesz a Földdel, a Nappal, a Holddal, a csillagokkal?
Én átölelném a Világot, de ellökitek kezem.
A Föld húsába vájtok, a vérét kiszívjátok,
pedig Ö adott Nektek életet.

Valahol mindig háború dúl, dörögnek a fegyverek,
gyűlölet szántja fel a földeket.
Miért fordultok el egymástól, kővé vált szívetek?
Emberek, miért sírnak, éheznek a gyerekek?

Ég az esőerdő, olvadnak a jéghegyek, szennyezettek a tengerek.
A Föld húsába vájtok, a vérét kiszívjátok,
pedig Ö adott Nektek életet.
Mi történt Veletek?

Mi lesz a tavasszal, a virágokkal, a szerelemmel?
Ébredjetek!

A szeretet mindennek életet ad, ez az egy, ami végül midig hat,
és életben tart.
Emberek, öleljétek meg egymást, fogjatok kezet,
Haladjatok együtt a szeretet ösvényén,
Isten óvja lépteiteket! – fejezte be saját versével Várszegi Rudolf a megnyitót.

S miért utaltam a címben a gasztronómiára? – Mert a megnyitót követően rozé- és vörösbor, ásványvizek, üdítők és sütik mellett mákostészta és rántott csirkeszárnyak vártak az asztalokon! Nemcsak a kiállítás képei szépek, de a kaja-pia is finom volt!