Múzeumok Éjszakája Óbudán
Óbuda egyik gyöngyszeme, a Kiscelli Múzeum 3 kurátori tárlatvezetéssel is készül a holnapi Múzeumok Éjszakájára. A ma 17 órakor megnyíló Halló? Halló! című időszaki kiállításban 14, 17 és 20 órakor mutatják be az érdeklődőknek a telefonálás technikai- és kultúrtörténetét.
A mai múzeum helyén a XVIII. században kolostor és templom működött. Óbuda földesurai, a Zichyk, 1702-ben kegykápolna alapítását határozták el, amelyben a stájerországi Mariazell búcsújáróhely Madonna szobrának másolatát akarták felállítani. A tervezett kápolna 1724-re készült el, a mai múzeumépülettől néhány méternyire. Fából épült, és a kegyszobor oltárán kívül még két kisebb oltárnak adott helyet Ez a kápolna már a trinitárius rend óbudai megjelenése előtt kedvelt és látogatott búcsújáróhely volt.
A trinitárius rend a Zichy grófok hathatós támogatásával az 1730-as években telepedett meg Óbudán azzal a céllal, hogy itt új rezidenciát és templomot építsen. Gróf Zichy Pétemé 1741-ben adományozta á rendnek az új vallási központ megépítéséhez szükséges területet a kiscelli dombon a már meglévő kápolna mellett, melyet később, az építkezések megindultával lebontottak.
Az épületegyüttes terveit bécsi mesterrel, Johann Entzenhofferrel készíttették él. A munkálatok 1744 novemberében a ma is. meglévő kút kijelölésével kezdődtek meg. Az alapkőletételre 1745 augusztusában került sor, igen ünnepélyes keretek között. Gróf Zichy Péterné halála után fia, Miklós, az óbudai uradalom örököse támogatta a rend építkezését. Az új rendház nyugati szárnyába 1748-ban költözhettek be a szerzetesek. Ezzel egyidőben megkezdődött a templom építése is. A munkálatok 1758-ban, Zichy Miklós halálának évében fejeződtek be. A grófot a templom kriptájában temették el. A következő években özvegy Zichy Miklósné Berényi Erzsébet támogatásával elkészült a templom belső berendezése, valamint a kolostor keleti szárnyának befejezése is megtörtént.
A búcsújáróhely névadóját, a kiscelli kegyszobrot 1760. szeptember 8-án számos előkelőség és nagy tömeg kíséretében helyezték el a felszentelt templomban. Az óbudai trinitárius kolostor vallási és kulturális központ volt. Több mint ötszáz kötetes könyvtáráról tudunk, a szerzetesek között, tudósok, hitszónokok és képzőművészek is voltak. Egyházi szertartásaikat zenekari kísérettel végezték, érré vall a kolostor hangszereinek gazdag leltára is. A kolostornak önálló gazdasági szervezetéhez, többek között jól felszerelt asztalosműhely, ónedényekkel ellátott konyha, istállók és saját termésű borokkal megtöltött pincék tartoztak
A kolostort fejlődésének teljében érte II. József feloszlató rendelete, mely 1783-tól a trinitárius rendre is érvényes volt. A rend feloszlatásakor a vagyont és az ingóságokat is elárverezték. A templom és a kolostor a Kincstár birtokába került. Felhasználására több terv is felmerült, végül a Hadipénztár vette át az épületeket hasznosításra. Előbb kaszárnya működött itt, majd a hadastyánok laktanyája és katonai kórház.
Üresen állt, mikor a bécsi műgyűjtő és bútorgyáros, Max Schmidt (Schmidt Miksa), 1910-ben megvásárolta az akkor már használaton kívüli, leromlott épületet mintakollekciójának és gyűjteményeinek bemutatására, valamint műhelyek céljára. A historizmus ízlésvilágának megfelelően építette át a kolostorszárnyakat, az egykori templomban pedig káprázatos bútorbemutatót alakított ki. Schmidt halálakor, 1935-ben, végrendeletileg a fővárosra hagyta az épületet azzal a kikötéssel, hogy múzeum működjön benne. Az e célra átalakított helyiségekben a Székesfővárosi Múzeum gyűjteményeit helyezték el.
