In memoriam Leé Sándor
A MÚOSZ-akadémia egykori diákjának, Szajki Bálintnak élete első önálló kiállítása nyílt meg 18 órakor a Capa Központ 8F Galériájában. A 2024-es Hemző-díj nyertese Egészségben és betegségben címmel azt a megindító fotósorozatot mutatja be, amelyet még vizsgamunkaként kezdett el fényképezni a Fotóriporter-iskolában a nagyszüleiről.
A szeptember 14-én vasárnapig naponta 09-től 19 óráig ingyenesen látható tárlatot Schein Gábor író, költő, műfordító, irodalomtörténész nyitotta meg. Kurátor: Szarka Klára. Fotóink Egressy Rita felvételei.
Az időskor valódi küzdelmeit ritkán látjuk. Az idősek általában valóságos vagy jelképes falak közé zárva élik meg ezeket, ahogyan a halált is. A falak gyakran tanúi voltak az ott élők fiatalkorának, majd gyengülésének és végül a búcsújának is, vagy a társas magányban töltött perceknek, óráknak, éjszakáknak egy-egy demenciában szenvedő házastárs mellett. Az izmok és csontok erejének és kimerülésének a mindennapi ápolás során, ahogyan az érzelmi kifáradásnak is. Sorozatomban ezt a láthatatlan küzdelmet és példátlan önfeláldozást volt célom megmutatni. Nagymamám társaságában követtem végig nagyapám betegségének utolsó három évét. Láttam, miként nő napról napra a nyomás a nagymamámon. Tudtam, hogy évről évre nehezebb a helyzete, ő mégsem kér támogatást. Neki a legtermészetesebb volt, hogy gondoskodik férjéről, haláláig. Soha nem fogadott ápolót, nem kiáltott segítségért, lelki és fizikai határait túllépve ment el a falig, a teljes kimerülésig. Egy életen át kísérte a férjét egészen a legutolsó pillanatáig. Nagyapám tavaly szeptemberben, 99. születésnapja előtt egy héttel hunyt el. A halállal szemtől szemben így álltam életemben először. Bár felkészülten, mégis dermedten lettem a tanúja, amint apránként elmúlik a szemem láttára a legerősebb ember, akit valaha ismertem. Ez Marika és Sándor, nagyszüleim közös története. És általuk az enyém is. Mindketten mást és mást tanítottak nekem. A nagyapa, a család rendíthetetlen feje, élete végéig a legerősebb ember maradt. Általa láthattam meg, mi az emberi elhivatottság és kitartás. A nagyanya, a család összetartója, aki férjét élete végéig egyedül ápolta és gondját viselte, amikor már minden erejére szükség volt. Általa láthattam meg, mi az igazi szeretet és önfeláldozás – olvashattuk Szajki Bálint sorait a képek között, a falakon.
17 órakor, a megnyitó előtt vette át a díjat Szajki Bálint a Capa Központ Rendezvénytermében. Az Alapítvány kuratóriuma – Lajos Mari, Szarka Klára, Korniss Péter, Bánkuti András, Bácsi Róbert László és Salvarani Zsófia – a finalisták közül választotta ki a Hemző-díjas alkotót. A díjazottat Korniss Péter, a finalistákat Bácsi Róbert László és Bánkuti András méltatta és újra be is mutatták a pályázataikat.
A 2013-ban alapított Hemző Károly-díjat az a 35 év alatti magyar (határon túli és anyaországi) fotográfus nyerheti el, aki szellemiségében és a szakmai minőségben a névadó munkásságához méltó műveket hozott létre lehetőleg Magyarországon vagy magyarlakta területeken a mindennapi munkás és/vagy privát élet, a művészet, a tudomány, a sport, valamint a szabadidő körében. A díjra a Hemző Károly Alapítvány által felkért szakértők jelölnek alkotókat minden évben egyszer. Közülük választja ki a kuratórium a finalistákat és a Hemző-díjast. Eddigi díjasok: Hajdú D. András 2014, Móricz-Sabján Simon 2015, Mohai Balázs 2016, Pályi Zsófia 2017, Bielik István 2018 (Különdíjas Hartyányi Norbert), Csudai Sándor 2019, Végh László 2020, Mónus Márton 2021, Ruprech Judit 2022, Melegh Noémi Napsugár 2023, Szajki Bálint 2024.
