ZETApress

Bereczki Kata, Hemerli Judit és Papageorgiu Andrea festőművészek Figura Humana című kiállítása nyílik május 15-én szerdán 18 órakor a belvárosi K Galériában. Megnyitja: Garami Gréta művészettörténész. Nyitva: június 21-én péntekig a Magyar utca 44-ben, a Kálvin tér közelében – tudtuk meg Répás Anitától.

A lassan ötéves K Galéria legújabb kiállítása a tájkép, a városkép és a portré után most az emberi figura, az emberalak témáját járja körül a három neves művésznő, Bereczki Kata, Hamerli Judit és Papageorgiu Andrea alkotásain keresztül. Mindhármuk művészetének középpontjában az ember áll, természetesen nemcsak mint figura, test, vagy művészeti motívum, hanem mint filozófiai és egzisztenciális jelenség.

Modelljeik tökéletes szakmai tudással való megjelenítése mellett figuráik tele vannak pszichológiai elemzéssel, érzelmi intenzitással, sokszor önanalízissel, identitás-kereséssel és belső kontemplációval. Olyan örökérvényű értékeket jelenítenek meg, mint a szépség, az egyetemesség, a fenségesség, és olyan múlhatatlan kérdéseket tesznek fel, mint az emberi szubjektum mibenléte, vagy szerepe és sorsa a világban és a mindennapokban.

Hamerli Judit munkáin a tökéletességet és transzcendenciát képviselő kör-forma előtt egyetlen figura többnyire ruhátlanul, sajátos mozdulatban egy apró tárgyat tart, amely a síkképre applikálva kinyitja a festményt a harmadik dimenzióba. Az új alkotásokon pedig már maga, a fotórealista pontossággal megfestett alak is kivágott, formázott elemként (shaped canvas) kerül a felületre, és tovább tágítja a festmény műfaját az objekt, a szobor irányába.

Papageorgiu Andrea korábbi markánsabb, karakteresebb alakjait és vad energiáktól feszülő képeit az újabb munkákon nőies, poétikus, egyben titokzatos szereplők váltják fel. A szokatlan nézőpontból, különleges rövidülésekben ábrázolt figurák ezer színárnyalat és átmenet metamorfózisában jelennek meg, szűk térben, magukban, mégis az emberi kapcsolatokról, az összetartozásról és a bizalomról beszélve.

Bereczki Kata ugyanígy billenti ki új festményeit művészetének korábban megszokott stílusából, ahogyan az életközepi válság kizökkenti az embert az egyensúlyából. Síkban tartott, tiszta színekkel kitöltött, harmonikusan zárt kontúrú, békés alakjait egy dekonstruktív gesztussal írja felül: leönti, összecsorgatja vagy hatalmas ecsettel áthúzza őket. Munkáin, ahogy az életben, egymásnak feszül az előre megtervezett és az esetleges, a tudatos és a spontán, az elmúlás és az újratervezés szükségessége.