ZETApress

Egy fotós nap, ahol minden utcasarok új beszélgetést indított – írta és fényképezte Javier Zambrano újságíró és fotós.

A képek nem mindig egy fényképezőgéppel kezdődnek. Néha egy beszélgetésből születnek, egy rövid megállásból egy homlokzat előtt vagy valakinek abból a spontán reakciójából, aki előítéletek nélkül fedez fel egy várost. Az ezen a pénteken Budapest belvárosának különböző helyszínein megvalósult fotózás ismét bebizonyította, hogy egy kép valódi értéke abban rejlik, amit még az elkészítése előtt kivált.

A vizuális séta olyan kiemelkedő esztétikai értékű helyszíneket érintett, mint a Dohány utcai Nagy Zsinagóga, a Rubik-kocka falfestmény, a Carl Lutz-emlékmű, a Kazinczy utcai zsinagóga, valamint a zsidónegyed két legismertebb romkocsmája, a Lampás és a Szimpla. A munka középpontjában azonban nem csupán az építészet vagy a városi környezet állt, hanem az is, ahogyan az érkezők ezekre a helyszínekre reagáltak.

A dokumentarista fotográfia legnagyobb értéke az emberi viselkedés megfigyelésében rejlik. Az, ahogyan valaki megáll egy épület előtt, mennyi ideig szemlél egy apró részletet, vagy miként alakítja át a fény az érzelmeket, ugyanolyan fontos elemek, mint maga a kompozíció.

Technikai szempontból a séta ideális körülményeket biztosított a folyamatosan változó természetes fény kihasználásához. A keskeny utcák erőteljes kontrasztokat hoztak létre a napfényes részek és a mély árnyékok között, lehetőséget adva nagy dinamikatartományú kompozíciók készítésére. A tégla-, fém-, kő- és üvegfelületek változatos textúrákat kínáltak, amelyek gazdagították az egyes fotó-sorozatokot, miközben a városi falfestmények élénk színei látványos ellentétet alkottak a környező épületek visszafogott megjelenésével.

Az egyik legérdekesebb jelenség a csendes terek és a gyalogosforgalomtól nyüzsgő utcák folyamatos váltakozása volt. Ez az átmenet lehetővé tette, hogy néhány méteres távolságon belül teljesen eltérő jeleneteket örökítsenek meg, így minden egyes tovább-haladás új vizuális lehetőséget jelentett. – Meglepett, hogy ugyanaz az utca néhány lépés alatt ennyire meg tud változni. Vannak helyek, ahol teljes nyugalmat érez az ember, aztán a következő sarkon már egészen más energia fogad. Ez teszi igazán izgalmassá Budapest fotózását – foglalta össze élményeit Catalina Rojas, aki Chiléből érkezett, és először járt városunkban.

Nem mindenki látta ugyanígy. Javier Montero, aki Spanyolországból érkezett, kiemelte a város általános tisztaságát és a közterek magas színvonalát, ugyanakkor megjegyezte, hogy egyes területeken kevés az útbaigazító jelzés azok számára, akik mobilalkalmazások nélkül próbálnak tájékozódni. – A város órákon át tartó sétára ösztönöz, de néha könnyű elveszíteni az érzést, hogy éppen hol jár az ember. Végül ez is a felfedezés részévé válik – mondta.

Eközben Valeria Pacheco Peruból elmondta, hogy sokkal komorabb látványra számított, végül azonban számos színes és élettel teli helyszínt fedezett fel: Azt hittem, minden nagyon egységes lesz, de érdekes egyensúlyt találtam a visszafogott épületek, a városi művészet és azok között az apró részletek között, amelyeket csak akkor vesz észre az ember, ha nyugodtan körülnéz – mondta.

Ezzel szemben Mauricio Arévalo Kolumbiából úgy vélte, hogy bizonyos utcák nagy gyalogosforgalma megnehezítheti a fotózást: Vannak pillanatok, amikor egy letisztult kép elkészítéséhez sok türelemre van szükség. Ugyanakkor ez is hűen tükrözi a város valódi ritmusát – mondta.

A Rubik-kocka falfestmény lett az a helyszín, ahol a résztvevők a legtöbb időt töltötték. A geometria, a színek és a mozgás együttese lehetőséget adott különböző gyújtótávolságok és perspektívák kipróbálására, míg a Carl Lutz-emlékmű sokkal visszafogottabb hangulatot kínált, kedvezve a nyugodtabb, lassabban értelmezhető kompozícióknak.

A Kazinczy utcai zsinagógánál a figyelem az épületnek a városi környezetből is jól látható építészeti részleteire irányult. A vonalak, a tömegek és a szimmetria játéka vált a főszereplővé azok számára, akik erőteljes grafikai hatású képeket szerettek volna alkotni.

A nap a Lampás és a Szimpla tereiben ért véget, ahol a mesterséges világítás teljesen átalakította a jelenetek hangulatát. A színhőmérséklet változása, a dekoratív fények és az emberek folyamatos mozgása egészen más lezárást adott a napnak, mint amilyen a kezdet volt.

Andrea Solís, aki Costa Ricából érkezett, egy egyszerű mondattal foglalta össze a legjellemzőbb benyomását: Nem számítottam arra, hogy egyetlen séta során ennyire sokféle helyszínnel találkozom. Mindegyik másfajta fényképet kívánt – mondta.

Nem minden észrevétel volt pozitív. Rodrigo Espinosa Mexikóból megjegyezte, hogy egyes területeken az egyenetlen burkolat fokozott figyelmet igényel, különösen akkor, ha valaki fotós felszerelést visz magával. – A város rendkívül karakteres látványt nyújt, de vannak részek, ahol többet kell a talajt figyelni, mint a környezetet, hogy elkerülje az ember a megbotlást – mondta.

Végül Fernanda Villacís Ecuadorból, aki korábban már járt Budapesten, úgy érezte, hogy a városi hangulat azóta megváltozott. – Most sokkal élénkebbnek találtam, és jóval több embert láttam az utcákon sétálni. Emellett új helyek is megjelentek, amelyek egészen más lendületet adnak a városrésznek – mondta.

Az egyetlen portugál anyanyelvű megszólaló Tiago Mendonça volt, aki Portugáliából érkezett, és kiemelte, hogy Budapest még többórás bejárás után is képes új meglepetéseket tartogatni. – Leginkább az lepett meg, hogy nincs két igazán egyforma városrész. Minden szakasz más ritmust ad a megfigyelésnek, és újragondolásra készteti a fotózást – mondta.

A megszületett képeken túl a nap ismét bebizonyította, hogy Budapest minden érkező számára más és más benyomást nyújt. A fényképezőgép csupán a pillanat egy töredékét rögzíti; minden más annak a személynek az egyéni érzékelésében marad meg, aki még néhány másodpercig megáll, mielőtt lenyomja az exponálógombot.