ZETApress

Javier Zambrano és felesége Budapesten élő újságíró és fotós, de a sport mellett van egy másik projektjük is, amely inkább társadalmi, kulturális és véleményközpontú témákkal foglalkozik. Spanyol nyelvű turistákkal sétálgat, beszélget és fényképez fővárosunkban, melyről hetente tudósít oldalunkon.

Budapest külföldi szemmel: spanyol ajkú turisták újra felfedezik a várost az emlékezet, az építészet és a városi élet találkozásában – kezdődik a fényképes beszámoló. A magyar főváros ma ismét a megfigyelés, a fotózás és a kulturális dokumentálás központjává vált egy újabb városi fotóséta során, amelyet Budapest történelmi belvárosának legjelentősebb helyszínein rendeztek meg.

Az élményen különböző országokból – Latin-Amerikából, Spanyolországból, Portugáliából, Brazíliából – érkezett spanyol ajkú látogatók vettek részt, akik egy közös dokumentarista és városi portréfotózáson működtek együtt az alábbi helyszíneken: Erzsébet tér, Szent István Bazilika, Széchenyi-Lánchíd, Cipők a Duna-parton emlékmű és a Magyar Állami Országház külső területei.

A program célja annak dokumentálása volt, hogy a nemzetközi turisták miként érzékelik Budapestet egy kortárs nézőpontból: milyen érzelmeket vált ki belőlük, milyen városi kontrasztokat és változásokat figyelnek meg, valamint milyen kapcsolatot alakítanak ki a várossal első látogatásuk során – vagy évekkel későbbi visszatérésükkor.

Egy város, amely más érzést kelt

A séta során folytatott beszélgetésekből egy közös benyomás rajzolódott ki: Budapest olyan érzést kelt, amelyet a legtöbb látogató nehezen tud szavakba önteni. A fényképek, spontán portrék és városi jelenetek között több résztvevő is egyetértett abban, hogy a város vizuális és érzelmi identitása jelentősen eltér Európa többi fővárosától. – Budapestben van valami ünnepélyes, ugyanakkor nagyon emberi. Nem érződik mesterségesen turistákra szabott városnak – mondta Mariana V. argentin látogató, aki először járt Magyarországon.

Mások nosztalgia és elegancia különleges elegyéről beszéltek. – Sok szép város létezik, de Budapestnek atmoszférája van. Itt még a csend is másnak érződik – fogalmazott Diego C. kolumbiai turista, miközben a Parlamenttel szemben a Dunát figyelte.

A Duna mint a város érzelmi tengelye

Az egyik legerősebb érzelmi hatást a Cipők a Duna-parton emlékmű váltotta ki, ahol több résztvevő spontán megállt néhány percre, mielőtt folytatták volna a fotózást. A városi látkép, a történelmi emlékezet és a folyó csendjének együttese mély gondolatokat ébresztett a jelenlévőkben. – Sokszor olvastam erről a helyről, de személyesen itt lenni teljesen megváltoztatja az ember érzékelését. Ennek a városnak emlékezete van, és ez érezhető – mondta Laura M. spanyol látogató. Az útvonal ezen szakaszán dokumentarista portrék és szerkesztőségi stílusú felvételek készültek, amelyek a résztvevők és környezetük közötti érzelmi kapcsolatot örökítették meg.

A Parlament és Budapest monumentalitása

A fotózás ezt követően az Országház előtti területen folytatódott, amely a nemzetközi turisták egyik legtöbbet fényképezett helyszíne. Néhány résztvevő, aki már korábban is járt Budapesten, jól látható változásokat emelt ki. – Rendezettebbnek és nemzetközibbnek látom, mint néhány évvel ezelőtt. Több a nyüzsgés, élénkebb az élet, mégis megőrizte a saját karakterét – mondta Andrés P. chilei látogató, aki közel egy évtized után tért vissza Budapestre. Mások az építészet monumentális léptéke és a városi nyugalom közötti egyensúlyt hangsúlyozták. – Nagyváros, de nem nyomasztó. Még a legturistásibb részeken is nyugodtan lehet sétálni – magyarázta Valentina R. mexikói turista.

Városi fotográfia és vizuális történetmesélés

A nap egy folyamatos vizuális produkcióként zajlott, amelynek során a résztvevőkről különböző városi helyszíneken készültek felvételek, miközben kapcsolatba léptek a városi környezettel. A technikai megközelítés az alábbiakat foglalta magában: városi portrék, spontán dokumentarista fotográfia, szerkesztői kompozíciók, a közterekkel való interakciót bemutató jelenetek, építészeti fotográfia.

Budapest kívülállók szemével

A séta egyik legérdekesebb tanulsága az volt, hogy a külföldi látogatók miként érzékelik Budapestet. Sokan egyetértettek abban, hogy a város olyan hitelességet sugároz, amelyet egyre nehezebb megtalálni a túlzsúfolt európai turisztikai célpontokon. – Nem olyan érzés, mintha ezt a várost kizárólag a turizmus kedvéért építették volna. Valódinak tűnik – mondta egy perui látogató, miközben a Szent István Bazilika közelében készültek a fényképek. Mások a történelem, a modernitás és a mindennapi élet természetes együttélését emelték ki. – Itt egy császárkori épület mellett emberek bicikliznek vagy kávéznak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Minden harmonikusan megfér egymás mellett – mondta egy Németországban élő venezuelai turista.

Több mint turizmus: élmény és városi érzékelés

A fotóséta jól tükrözte a kortárs turizmus egyre erősebben megjelenő irányzatát: azokat az élményeket, amelyek a megfigyelésre, az érzelmekre és az aktív részvételre épülnek. A látogatók különösen arra voltak kíváncsiak: milyen Budapesten élni, milyen érzelmeket közvetít a város, hogyan változik a tér érzékelése, ha az ember lassan, ráérősen fedezi fel és miben különbözik Budapest más európai fővárosoktól.

Összegzés

A mai nap ismét megerősítette, hogy Budapest továbbra is különleges vonzerőt gyakorol azokra, akik bejárják. Nem csupán műemlékei vagy monumentális építészete miatt, hanem azért a nehezen megfogalmazható elegyért, amelyben a történelem, a melankólia, a szépség és a mindennapi élet találkozik. Külföldi szemmel Budapest nem csupán egy város, amelyet érdemes meglátogatni, hanem egy olyan város, amelyet át kell érezni, meg kell figyelni és emlékezetünkben kell megőrizni!