ZETApress

Vékás Lajos jogász, az MTA rendes tagja vehette át a Magyar Tudományos Akadémia 196. közgyűlésének délelőtti nyilvános ünnepi ülésén az Akadémiai Aranyérmet az emeleti Díszteremben. Fotóink Egressy Rita felvételei.

Vékás Lajos a polgári jog teljes spektrumát lefedő, valamint az összehasonlító magánjogban is úttörő, nemzetközileg is elismert kutatásai és elméleti tudományos munkássága mellett a jogtudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazásában is meghatározó szerepet játszott: munkássága jelentős mértékben hozzájárult többek között a polgári jog újrakodifikálásához. Mindezek mellett kiemelkedő felsőoktatási tevékenységéért, számos tudományos mű és a jogi felsőoktatásban széles körben alkalmazott tankönyv megalkotásáért, továbbá társadalomtudományi alelnökként az MTA tudományos életben betöltött szerepének megőrzésében való aktív közreműködéséért adományozták neki az Akadémia legrangosabb kitüntetését.

Az ünnepi ülésen a hagyományoknak megfelelően az Akadémiai Aranyérem mellett az Akadémiai Díjat, az Akadémiai Újságírói Díjat, a Wahrmann Mór-érmet, illetve az Arany János-életműdíjat elnyert kutatók vehették át az elismeréseket.

Az Akadémiai Aranyérem

A kitüntetést az MTA elnöke hozta létre a 10/1960. MTA (A. K. 12. sz.) utasításával. A díj adományozója a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége, az Akadémia elnöke adja át a májusi közgyűlésen. Az Akadémiai Aranyéremből évente egy kitüntetés adományozható, kizárólag az Akadémia tagjának kiemelkedő tudományos, tudományos közéleti, tudománypolitikai és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként.

Az MTA legfontosabb döntéshozó testületének mai ünnepi ülésén adták át a legrangosabb akadémiai elismeréseket, előadást tartott Didier Queloz Nobel-díjas asztrofizikus, holnap pedig zárt ülésen megválasztják az MTA vezetőit. A Közgyűlés nyilvános ünnepi ülése Freund Tamás, az MTA elnökének köszöntőjével kezdődött. – Csak érdemi akadémiai szerepvállalás és az Akadémia és a Kormányzat közötti együttműködés hozhatja el a kormányzati ciklusokon túlmutatóan stabil, kiszámítható és hatékony nemzeti KFI rendszert, és az eredmények nemzetet erősítő hasznosulását – mondta Freund Tamás.

Az MTA elnöke után Csák János kulturális és innovációs miniszter mondott beszédet. – A magyarság célja 1100 éve a megmaradás. Identitás nélkül azonban nem képzelhető el a megmaradást megalapozó cselekvőképesség. Ezért ragaszkodunk a zsidó-keresztény gyökereinkhez – fogalmazott Csák János. A miniszter köszöntőjében sürgette a különböző tudományterületek művelői közötti kapcsolat erősítését és reménytelinek nevezte az MTA és a Kormány közötti együttműködést. Ezt követően Didier Queloz Nobel-díjas asztrofizikus, a Genfi Egyetem és a Cambridge-i Egyetem professzora tartott ünnepi előadást az exobolygókról, azaz a Naprendszerünkön kívüli csillagok körül keringő égitestekről.

Didier Queloz 1995-ben, még PhD-hallgató korában jelentette be témavezetőjével, Michel Mayor csillagásszal együtt az első, Naprendszeren kívüli, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygó felfedezését. Érdeklődési köre a mérési módszerek fejlődésével egyre bővült, vitán felül ő az exobolygó-kutatás egyik állócsillaga, az Európai Űrügynökség CHEOPS exobolygó-kutató űrtávcsöve tudományos csapatának vezetője, akit nemrég a Zürichi Műszaki Egyetemen a Centre for Origin and Prevalence of Life (COPL) igazgatójának neveztek ki. Az 51 Pegasi b nevű égitest felfedezése valóságos forradalmat indított el az csillagászatban: az elmúlt közel három évtizedben több mint 5300 exobolygót fedeztek fel, melyek hihetetlen változatosságot mutatnak. Az első exobolygó felfedezéséért a két kutató 2019-ben fizikai Nobel-díjat kapott.

Az első exobolygót hamarosan több másik felfedezése is követte, és a vizsgálati módszerek is bővültek. A legfontosabb újdonságot a bolygóáthaladások megfigyelése jelentette, amikor egy bolygó jelenlétére abból következtetnek, hogy csillagának látszólagos fényessége lecsökken, amikor a bolygó áthalad a távcső és a csillag között. Az első exobolygók felfedezésének eufóriája után néhány évig még hihettük azt – keserűen vagy éppen büszkén -, hogy Naprendszerünk különleges, és másutt csak óriásbolygókat találunk, melyeken nincs sok esélye a földihez hasonló életnek. A Kepler űrtávcső üzembe helyezésével azonban világossá vált, hogy csak azért nem láttuk a kisebb bolygókat, mert az addigi mérési módszerek alkalmatlanok voltak a kimutatásukra. Jelenleg több tucat, a csillaguk körüli, ún. lakható zónában elhelyezkedő Föld-szerű bolygóról tudunk, és legújabban a kutatók az exobolygók légkörét is vizsgálni kezdték az élet nyomait kutatva.