ZETApress

Reggel 08:21-kor a pápai repülőgép felszállt a római Fiumicino repülőteréről és 09:53-kor landolt a ferihegyire. Ferenc pápa ezzel megkezdte 41. nemzetközi apostoli útját. Fotóink a Magyar Kurír felvételei.

A repülőtéren egyházi részről Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek; Michael Wallace Banach apostoli nuncius; Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, valamint Tóth Tamás, az MKPK titkára, míg állami részről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogadta a Szentatyát. Innen a pápai konvoj átrobogott Budavárba.

Ferenc pápát a Sándor-palota előtt ünnepélyesen fogadta Novák Katalin köztársasági elnök, majd a Sándor-palotában Orbán Viktor miniszterelnökkel is találkozott. Az állami hatóságok, a társadalmi élet és a diplomáciai testület képviselői előtt elmondott beszédében arra emlékeztetett, hogy Budapest, amely nemcsak méltóságteljes és életerős főváros, hanem a történelemnek is központi helye. Budapest a történelem városa, mely a béke mellett fájdalmas konfliktusokat is megélt. Ferenc pápa megemlékezett Budapest 150 évvel ezelőtti megalapításáról is. – Abban a világban azonban, amelyben élünk, a közösségi politika és a multilateralizmus iránti szenvedély mintha már a múlté lenne: úgy látszik, végig kell néznünk, ahogy a béke álmát éneklő kórusnak sajnálatosan leáldozik, miközben a háború szólistái törnek utat maguknak – mutatott rá az egyházfő hozzátéve: korunk történelmi időszakában számtalan veszély leselkedik ránk, de felteszem a kérdést – gondolva a meggyötört Ukrajnára is – vajon hol vannak a békét szolgáló kreatív erőfeszítések? Budapest a szentek városa is, gondoljunk csak Szent Istvánra, Magyarország első királyára, hitvesére, Boldog Gizellára és fiára, Szent Imrére. Ferenc pápa a magyar Alaptörvényre utalva rámutatott, annak valóban evangéliumi perspektívája és ellensúlyozza azt, hogy az ember bezárkózik önmagába. Ferenc pápa röviden megemlékezett Szent Lászlóról, Szent Margitról, Mindszenty Józsefről. Boldog Apor Vilmosról, Boldog Meszlényi Zoltánról, valamint Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról. – Rájuk szeretném bízni ennek a számomra oly kedves országnak a jövőjét – mondta, s beszédét Himnuszunk kezdő sorával fejezte be: Isten, áldd meg a magyart!

A Szentatya 17 órától a Szent István-bazilikában püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal találkozott. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntőjében elmondta, Magyarország rendkívül nagy társadalmi, politikai, szellemi és vallási átalakuláson megy át ezekben az években. Sok a nehézség: a szekularizáció, a hedonizmus, az evangéliumi értékrend iránti a közömbösség, a hit továbbadásának nehézségei, a kevés papi és szerzetesi hivatás. – Az Ön által létrehívott szinódusi folyamat kétség kívül segítségünkre lesz az elkövetkező években. Örömmel vesszük, ha több évtizedes lelkipásztori tapasztalatai alapján is útmutatással segít bennünket ezen az úton. Szeretnénk ebben a változó világban hitelesen tanúságot tenni arról, hogy nekünk Krisztus a jövőnk! – hangsúlyozta Veres András püspök.

Brenner József szombathelyi egyházmegyés pap, Boldog Brenner János testvére tanúságtételében az Egyházhoz való hűséget emelte ki. A görögkatolikus Kondás Sándor a papi, míg Hernády Krisztina domonkos nővér a szerzetesi hivatásáért adott hálát. Pavelczak-Major Dorina a világi lelkipásztori munkatársak és a katekéták nagyszámú közösségének köszöntését adta át.

Ferenc pápa beszédében örömét fejezte ki, hogy ismét itt lehet, miután részt vett az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Veres András püspök szavaira reagálva elmondta: ez az egyik legfontosabb feladat, ami előttünk áll: korunk változásait és átalakulását értelmezni és megpróbálni a lelkipásztori kihívásokkal a lehető legmegfelelőbb módon szembenézni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha Krisztusra mint jövőnkre tekintünk. Életünk, bármennyire is törékeny, szilárdan az Ő kezében van. Ha erről megfeledkezünk, akkor emberi megoldásmódokat fogunk keresni, hogy megvédjük magunkat a világtól, bezárkózva kényelmes és békés vallási oázisainkba; vagy éppen ellenkezőleg, alkalmazkodunk a világiasság váltakozó széljárásaihoz.

Az egyházfő emlékeztetett, Jézus arra figyelmeztette, hogy itt a földön semmit sem szabad abszolútnak tekinteni. Arra kapunk meghívást, hogy gyümölcsöt termő növényként használjuk fel a nekünk adott időt, annak változásaival és kihívásaival együtt, mert mindezeken keresztül – mondja az evangélium – az Úr közeledik. A prófétai befogadás azt jelenti, hogy megtanuljuk felismerni Isten jelenlétének jeleit a való világban, még ott is, ahol nem jelenik meg kifejezetten a keresztény szellem jegyében vagy ahol kihívás vagy kérdés formájában érkezik. Szükség van arra, hogy egyházi reflexiót kezdeményezzünk – szinodális, együttesen végzett reflexiót – a lelkipásztori élet megújítására, nem megelégedve a múlt ismétlésével, nem félve a plébánia átszervezésétől, hanem aktív együttműködést kezdeményezve a lelkipásztorok, a katekéták, a lelkipásztori munkatársak és a tanárok között. – Ti már ezen az úton jártok: ne álljatok meg! – figyelmeztetett a Szentatya, majd folytatta: Köszönetet mondok a diakónusoknak és a katekétáknak is, akiknek döntő szerepük van a hit átadásában a fiatalabb generációknak, és mindazoknak, tanároknak és nevelőknek, akik nagylelkűen munkálkodnak az oktatás területén: köszönöm! – Ezután az egyházfő a lelkipásztori munka tekintetében óvott a távolságtartástól, a megosztottságtól és a megcsontosodott látásmódtól. Végül Mindszenty József bíborost idézte: Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a holnaptól! Legyetek befogadóak, legyetek tanúi az evangélium ígéretének, de mindenekelőtt legyetek az imádság emberei, mert a történelem és a jövő ettől függ. És kérlek titeket, hogy továbbra is imádkozzatok értem! – zárta beszédét Ferenc pápa, majd szálláshelyére, az Apostoli Nunciatúrára hajtatott. Nyilvános programja holnap délelőtt az erzsébetvárosi Rózsák terén folytatódik.