ZETApress

A napokban jelent meg a Szent Gellért Kiadó és Nyomda gondozásában Kőszegi Szabina: Vízfogyatkozás című 272 oldalas könyve, melynek állófogadással egybekötött ünnepélyes bemutatója délelőtt volt a Kossuth Múzeumhajó és Vénhajó Étteremben. Moderátora Kovács István színművész volt, aki saját hajós múltról nem beszélt.

Az írónő húsz év munkáját fektette a szépirodalmi kötetbe, amelynek központjában az 1917. május 14-15-én lezajlott otrantói ütközet, az osztrák-magyar haditengerészet és az első világháború egyik legjelentősebb tengeri csatája áll. Könyvének szereplői élő emberek voltak. Főszereplője Szuborits Róbert, a budapesti születésű tengerésztiszt is valós karakter, róla viszont kevés információ maradt fel, így az ő személyiségét az írónő tette teljessé. Fővédnök Dr. Csonkaréti Károly hadtörténész.

A brit és olasz admiralitás tegnap kiadott közleménye szerint egy könnyűcirkálókból és rombolókból álló osztrák-magyar kötelék az éj leple alatt rajtaütésszerűen megtámadta a szövetségesek otrantói védvonalát, és 14 brit driftert elsüllyesztett az Adrián… közelben tartózkodó olasz, angol és francia hadihajók siettek azonnal a helyszínre. A Dartmouth brit cirkáló, olasz tengernagy vezetése alatt, a harcérintkezést a három Novara-típusú cirkálóval több, mint két órán keresztül fenntartotta. A heves tűzharc mindaddig folytatódott, amíg Cattaróból erős ellenséges csatahajó-kötelék futott ki saját egységei megsegítésére. Bécsi források szerint… erőink hazatérőben egyenlőtlen küzdelembe keveredtek túlerőben lévő angol, olasz és francia egységekkel, melyek súlyos károkat szenvedtek… míg saját kötelékünk teljes létszámban, csekély emberi és anyagi veszteséggel tért vissza ? jelent meg a The New York Times Napihírek rovatában 1917. május 19-én.

Ezen a zűrzavaros reggelen, ebben a darabos, formátlan történésben veszti életét Szuborits Róbert korvettkapitány GDO, és írja be magát a történelembe négy társával együtt Őfelsége Novara cirkálója. A GDO életének és halálának története egy hajó legendává válásának története egyúttal, mely nehéz, emberfeletti és időtlen, de romolhatatlan mégis, mint a legendák általában ? olvasható a fülszövegben.

Szabina tér- és időutazása

Közel százéves időutazásra hív Kőszegi Szabina. Az írónő húsz év munkáját fektette a Vízfogyatkozás című kötetébe, amelynek központjában az 1917. május 14-15-én lezajlott otrantói ütközet, az osztrák-magyar haditengerészet és az I. Világháború egyik legjelentősebb tengeri csatája áll.

Szabina gyermekkora ír és dolgozik. 1979-ben Csornán született, majd Sopronban nevelkedett, végül Szegeden át Budapestre vezetett az útja. Szinte minden fajta művészettel foglalkozott, ének-zene tagozatos iskolán keresztül, rajzversenyekig bezárólag. Tizennyolc éves korában mégis úgy döntött, hogy földhözragadt foglalkozást választ magának, ezért elvégezte a jogi egyetemet, majd posztgraduálisan külügyi szakértővé vált. Ezek után tért vissza egy 180 fokos fordulattal a régi szenvedélyhez, az íráshoz. Mentorainak a József Attila körből Hazai Attilát és Vermes Évát, a Családi lap főszerkesztőjét tekinti.

Első kötete 2010-ben jelent meg Homályállapot címmel. Saját bevallása szerint ez egy szürreális írás, középpontjában egy nem-, kor- és arc-nélküli szereplővel, aki a mai fogyasztói társadalom értékválságából keresi a kiutat. A mű sikerét talán az jellemzi a legjobban, hogy pszichológiai iskolákban kötelező tananyaggá vált. A most megjelent Vízfogyatkozás című kötete hűen mutatja be az osztrák-magyar haditengerészet legnagyobb tengeri háborús sikerét. ? Csaknem húsz évig készültem tudattalanul a Novara cirkáló történetének megírására: roppant mennyiségű történeti háttéranyagot, katonai tudnivalókat és emberi szempontokat dolgoztam fel, gondoltam végig ? fejtette ki Szabina a Vénhajó Étteremben.

Az írónő nagy mániája az utazás, ráadásul annak sem a hagyományos formája. A férjével, Lajossal ? a XI. kerületi háziorvossal ? felkerekednek, tudják, hogy mennyi idejük és anyagi keretük van, és nekivágnak a világnak. Így Szabina bejárta Észak-Amerikát, Libanont, Szíriát, Kambodzsát, Indokinát. Ezeken az utazásokon a társadalom és a helyi élet jellegzetességei érdeklik. Templom, temető, piac, kocsma. A helyi vérkeringés olyan ütőerei, amelyek valós képet adnak az ottani életről. Nemrég jöttek haza Azerbajdzsánból, a tízezer kilométeres autóútról, legközelebb Iránba szeretnének eljutni.

Az utazás iránti szenvedély a könyv megírása, és a háttéranyagok felkutatása során is segítségére volt. Szabina ugyanis a mű minden helyszínén személyesen járt, feltérképezte és átérezte a helyek atmoszféráját. A kutatómunkában hadtörténészek, és katonai szakértők, valamint katonapszichológus is a segítségére volt. Olyan tudományterületeket kellett elsajátítania, mint a fizika, filozófia, biológia, vagy tengerészeti szakismeretek. Könyvének szereplői élő emberek voltak. Egyiküket, Horthy Miklóst mindenki ismeri, és élete, személyisége kiválóan rekonstruálható. A könyvbemutatón a család egyik tagja: Horthy Csaba, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszajenő polgármestere is megjelent. A főszereplő Szuborits Róbert, a budapesti születésű tengerésztiszt is valós karakter, róla viszont kevés információ maradt fel, így az ő személyiségét az írónő tette teljessé.