ZETApress

hírportál

Éljen szövődmények nélkül!

Cukorhíd a Hősök teréntCukorhíddal demonstráltak a cukorbetegek sikeres kezeléséért az Éljen szövődmények nélkül! elnevezésű, 2-es típusú cukorbetegeknek szóló betegedukációs program során a Hősök terén. A betegek oktatásán túl a háziorvos és szakorvos szoros együttműködésére irányította a figyelmet a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége a Novartis Hungária Kft. támogatásával.

Ezt az együttműködést szimbolizálta a Szépművészeti Múzeum előtt felállított, kockacukrokkal borított híd is a program eddigi tapasztalatait bemutató eseményen, ahol a háziorvosi és szakorvosi szakma prominens képviselői is megerősítették a kitűzött célok jelentőségét, hiszen csak ezzel az együttműködéssel valósulhat meg a cukorbetegek sikeres kezelése, a szövődmények elkerülése érdekében. A Cukorhídon balról jobbra: Prof. Dr. Barkai László (a Magyar Diabetes Társaság elnöke), Dr. Oláh Ilona (a Magyar Diabetes Társaság Háziorvosi Munkacsoport vezetője) és Dr. Hidvégi Tibor PhD (a Magyar Diabetes Társaság főtitkára, az Edukációs Munkacsoport vezetőségi tagja) látható.

A cukorbetegség hosszú távon is eredményes kezeléséhez elengedhetetlen az érintett beteg és kezelőorvosainak szoros együttműködése. Fontos, hogy az ellátás minden szereplője ? beteg, háziorvos, szakorvos, szakdolgozó ? részt vegyen a kooperációban, mivel az csak ilyen esetben lehet sikeres. Márpedig a sikeres kezelés az egyetlen mód arra, hogy az olyan súlyos következményeket ? mint a szemet érintő szövődmények, vagy az idegi károsodás, idegrendszeri, szívérrendszeri és a vesét érintő megbetegedések ? enyhítsük, bekövetkezési idejét késleltessük.

A fenti célok, elsősorban a szövődmények lehetőség szerinti elkerülése érdekében jött létre az Éljen szövődmények nélkül! elnevezésű, 2-es típusú cukorbetegeknek szóló betegedukációs program a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének kezdeményezésében. A szakorvosi és a háziorvosi praxisok szoros együttműködésével zajló, közel 1500 beteget megmozgató program során az érintetteket nem csak a betegségükre vonatkozó információkkal látták el, de ügyeltek arra is, hogy a kezelőorvosok és a mellettük dolgozó asszisztensek együttműködése a lehető leghatékonyabb legyen a diabéteszes beteg kezelése során.

A diabétesz sikeres kezeléséhez, így a szövődmények elkerüléséhez az egészségügyi szakszemélyzet erőfeszítései mellett kulcsfontosságú, hogy az érintett beteg a megfelelő módon együttműködjön mind a számára meghatározott terápiában, mind az életmódbeli előírások betartásában. A jól edukált, a betegségéről megfelelő ismeretekkel rendelkező beteg lesz hosszabb távon együttműködő páciens. Hiszen nem állhat a nap minden percében egy szakember a diabéteszes mellett (hogy segítsen), márpedig a cukorbetegség mindig ? minden étkezésnél, az időjárás minden változásnál stb. ? jelen lesz.

A Éljen szövődmények nélkül! program során háziorvosok és a szakorvosok, illetve asszisztenseik mérték fel pácienseik tudásszintjét a diabétesz kapcsán, valamint azt, hogy a cukorbetegek megítélése szerint mennyire változtatja meg az életüket ez a betegség, hogyan gondolkodnak erről a mindennapokban. E kérdéskörben összesen 1583 kérdőív érkezett be, ennek nagyobb része (61,5%) a szakorvosi rendelésekről származik, és több mint egyharmaduk pedig (38,5%) a háziorvosi praxisokból. A cukorbetegség tartós vagy időszakos fennállásának megítélése során ? összhangban az orvostudomány véleményével ? a páciensek több mint háromnegyede (77,5 %) úgy érezte, hogy állapota tartós betegség.

A terápiás együttműködés szempontjából fontos kérdés, hogy mennyire érzik azt a betegek, hogy egészségügyi problémájuk áthatja az életüket. E kérdésben nem született egyértelmű válasz, pedig a diabétesz olyan súlyos szövődményeket okozhat, mint a veseelégtelenség, szív-érrendszeri megbetegedések és nem elhanyagolható a látás életminőséget befolyásoló romlása vagy elvesztése. Nemzetközi tanulmányok is alátámasztják, hogy a diabeteses páciensek jelentős része fél a szemészeti szövődmények miatti látásromlás vagy akár a vakság kialakulásától.

A diabetes szemészeti szövődményei a betegek közel egyharmadában lépnek fel, és minden tizedik cukorbeteg esetében súlyos látásromláshoz is vezethetnek! Nemzetközi statisztikai adatok szerint a diabeteses populáció mintegy 8%-ának van a háttér retinopátiája mellett az éleslátás helyét érintő vizenyője (macula oedemája), és mintegy 2%-nak van olyan típusú macula oedemája ami látásromlással is jár. Az éleslátás helyének vizenyője (macula oedema) a látást súlyosan veszélyeztető szövődmény, ami kezeletlen esetben maradandóan károsíthatja a látást, emiatt e szövődmény rendszeres ellenőrzése és mielőbbi kezelése elengedhetetlenül fontos.

A válaszok pontos megoszlását tekintve a megkérdezettek bő egyharmada vélte úgy, hogy nagy hatással van a betegség életére (37,3%), de közel ugyanekkora csoport vélte ennek ellenkezőjét (33,5%), vagyis azt, hogy nem befolyásolja az életét a betegsége, és szintén mintegy harmadnyi (29,2%) a bizonytalanok aránya, akik ingadoztak a kijelentés megítélésében.

Ha arról érdeklődtek, hogy a betegnek módjában áll-e befolyásolni betegsége kimenetelét, a válaszadók többsége (61,3%) egyetértett e kijelentéssel, vagyis tisztában van azzal, hogy állapota a saját kezében van. A kérdőívre válaszoló betegek 15,5 % viszont úgy vélte, hogy nem áll módjában befolyásolni állapotát. A válaszok alapján a gyógyszeres kezelés hatásában (Kezelésem megfékezheti betegségemet-állítás) jobban bíznak a diabéteszesek, mint saját befolyásukban a betegség kimenetelére, mivel a válaszadók kétharmada (63,4%) úgy véli, a rajta alkalmazott terápia megfékezi betegségét. Egy kicsi csoport azonban itt is akadt (11,6%), akik nem érzik úgy, hogy állapotukon javíthatna a kezelés. Ezzel összecsengve a ?Semmi sem javíthat az állapotomon? kijelentéssel is 15,1% értett egyet miközben jelentős (63,1%) azoknak az aránya, akik hisznek abban, hogy állapotuk javítható.

A betegek saját tájékozottságának megítélésében a válaszadók több mint fele (55,2%) vélte úgy, hogy érti a betegségét és csupán a megkérdezett páciensek egyötöde (19,9%) érezte magára jellemzőnek a kijelentést, miszerint nem érti betegségét. Ezzel párhuzamosan a felmérésben résztvevők jelentős többsége (61,2%) jellemzőnek vélte magára azt a kijelentést, hogy tisztában van állapotával, de több mint egytizedük (13,8%) úgy vélekedett, hogy biztos, hogy hiányosak az ismeretei ezen a téren.

Végezetül elmondható, hogy a megkérdezettek jelentős része úgy érzi, hogy a betegség jelentős anyagi terhet ró rá és családjára. A válaszadók több mint fele (51,7%) nyilatkozott úgy, hogy egyetért ezzel a kijelentéssel és csupán egyötödük (21 %) vélte úgy, hogy nem megterhelő anyagilag a betegsége. A program során használt, a betegek tájékozottsági szintjét firtató kérdőívben arra voltak kíváncsiak a program szervezői, hogy a diabéteszesek tisztában vannak-e az elérendő célértékekkel, mint a vércukor megfelelő szintje vagy a bevihető szénhidrát mennyisége.

A beérkezett közel 2500 kérdőív alapján talán legmegdöbbentőbb mért adat az volt, hogy a felmérésre válaszolók több mint egyharmada (37%) nem étkezik tudatosan, nem számolja a napi szénhidrátbevitelét. Azok között viszont, akik figyelnek erre 70% azoknak az aránya, akik betartják a 200 grammos napi szénhidrát mennyiséget jelentő diétát. A kérdőívben kitértek arra is, hogy végeznek-e és ha igen milyen gyakorisággal valamilyen mozgást a betegek. A kapott válaszok tanulsága szerint legalább hetente sportol a felmérésben szereplők fele (50%), a mintában szereplők közel egyharmada (31,8%) azonban egyáltalán nem mozog.

A vércukor önellenőrzése kapcsán elmondható, hogy hetente vagy gyakrabban méri vércukorszintjét a válaszadók 41 százaléka, és csak 5 százalék azoknak az aránya, akiknek nem követik vércukor étékeik alakulását. A cukoranyagcsere tartós állapotát megmutató HbA1c értékekkel kapcsolatban a legfőbb tanulság, hogy a megkérdezettek fele egyáltalán nem tudta megmondani, hogy a legutóbbi méréskor milyen konkrét értéket kapott. Ha arról kérdeztük a betegeket, hogy emlékeztek-e arra, hogy a céltartományon belüli, avagy annál magasabb értéket mértek-e náluk a legutóbbi alkalomkor, akkor már jobb a helyzet, mivel ezt az információt már több mint 63 százalék fel tudta ugyan idézni, de kétharmaduk (65,5%) a számukra meghatározottnál magasabb értékre emlékeztek sajnos.

Végezetül az is elmondhatjuk, hogy a felmérésben résztvevők elsöprő többsége (71%) ismeri a hipoglikémia tüneteit, tisztában vannak veszélyével. A maradék 30 százalék mintegy fele nem volt tisztában azzal, mi is a hipoglikémia a másik fele pedig bár ismerte ugyan a szó jelentését, de nem ismeri annak tüneteit. Az Éljen szövődmények nélkül! program eddigi tapasztalatai alapján sok teendő van még a cukorbetegek edukációs szintjének és terápiás együttműködésük növelésének terén, amelyhez elengedhetetlen azon szakemberek áldozatos munkája és kooperációja, akik a program során is mindent megtettek annak érdekében, hogy pácienseik tájékozottabbak és jobban kezeltek legyenek.

A fenti eredményeket bemutató rendezvény során egy nagy, kockacukrokkal borított 3 méteres Cukorhíd is felállításra kerül, jelképezve és egyúttal felhívva a figyelmet az együttműködés fontosságára, vagyis a híd megteremtésére a szakorvosi ellátás, a háziorvosi ellátás és a beteg között, a szövődmények elkerülése érdekében A cukorhíd kialakításában a vállalkozó szellemű járókelők is részt vehettek, és a hídon a szakértők át is keltek megerősítve az ügy jelentőségét. Végezetül mivel a felmérés szerint a mozgás terén is van még tennivaló, a megjelenő betegek közreműködésével Katus Attila mutatott be cukorbetegeknek is bátran ajánlható mozgásprogramot a helyszínen.

Szóljon hozzá!