ETOSZ elnök a Sajtóházban
Egészségnapot rendezett a Magyar Újságírók Szövetsége Vörösmarty utcai Székházában a MÚOSZ Életmód Szakosztálya. A hagyományteremtő Életmód Nap június 4-én zajlott rangos szakmai előadókkal és szűrővizsgálatokkal, immáron harmadszor ? írta Dr. Turcsán Mihály.
A rendezvény célja volt: felhívni a figyelmet az egészségünkkel kapcsolatos fontos kérdésekre és a szűrővizsgálatok által szembesíteni a résztvevőket valós egészségi állapotukkal. A magyarországi betegek magasabb színvonalú ellátása összefogással elérhető!
Csató András előadásában a média szerepére és felelősségére is felhívta a figyelmet, amikor a magyarországi egészségügyben feladatot végző résztvevők együttműködésének szükségességét hangsúlyozta. A MÚOSZ hagyományaihoz híven, igyekszik a legszélesebb körben ápolni a kapcsolatot a társadalom különböző szereplőivel. Az EU tagországainak képviselői kitüntetett figyelmet kapnak, csatlakozásunk közeledő tízedik évfordulójára tekintettel. Ennek előzetese a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarával való kapcsolatfelvétel is.
Csató András előadása tömören bemutatta a célokat és a feladatokat. A legfontosabb cél: a közös felelősség, mindent megtenni a betegek érdekében. A célok közé tartozik a magyar betegek legmagasabb színvonalú gyógyítása, az egészségügy fenntarthatóságának, egyensúlyának felismerése, a nyilvánosság erejének kihasználása. A célok érdekében, a legfontosabb feladatok az innovatív technológiák, eljárások széleskörű elérhetővé tétele, a finanszírozás megerősítése, a kiszámítható működés megalapozása, a közvélemény formálása, a rossz beidegződések, mítoszok ledöntése.
Csató András, mint az ETOSZ elnöke szükségesnek tartja a felelős és etikus üzleti környezetet, a kiszámítható és támogató szabályozási környezetet, a fenntartható egészségügyi intézményrendszert, a magyar egészségügy fenntarthatóságának és minőségi fejlesztésének a támogatását. A MÚOSZ III. Életmód Napján az egyik visszatérő előadóval, a sokoldalú Csató Andrással, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének (ETOSZ) elnökével, a B.Braun Avitum Hungary Egészségügyi Szolgáltató Zrt. gazdasági igazgatójával, illetve a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara Egészségügyi Bizottságának elnökével Dr. Turcsán Mihály beszélgetett.
Beszélgetőpartnerem meggyőződése, hogy konszenzusra van szükség a magyar társadalomban az egészségügy jövőjét illetően. Ki kell alakítani azokat a közös pontokat, amelyek alapjait jelenthetik az egészségügyi szektor összes képviselője közös gondolkodásának. Az egészségügynek fel kell készülni a lakosság várható életkora emelkedésével járó többlet feladatokra is. Európában ez hetven év fölötti,Magyarországon közelít a hetvenöthöz,de ez a skandináv országok többségében a nyolcvan évet is meghaladja.
Az emelkedő életkor folyamatosan generálja a megelőzés,a diagnosztika,a terápia és a rehabilitáció területén alkalmazandó, egyre magasabb színvonalú technológia igényét, az elérhető legjobb életminőség biztosítását. Közben növekszik a megnövekedett igények és az azokat lefedni képes technológiák és szolgáltatások finanszírozása közötti rés.Ahogy a társadalom megismeri a lehetőségeket,egyre jobban vágyik arra,hogy hozzájusson a tradícionális és alternatív gyógyítási módokhoz.
A közönséghez sokféle csatornán (reklám,média,egyéb befolyásoló eszközök) eljutnak olykor ellenőrizhetetlen információk is.A médiában kevés segítséget kapnak a fogyasztók ahhoz, hogy el tudják dönteni melyik a hatékony és kevésbé hatékony gyógymód.Nem áll rendelkezésre elegendő idő sem,hogy kiderüljön melyik a valóban hatékony és megbízható.Léteznek bizonyított gyógyhatású és nem bizonyított eljárások.Ugyanakkor a betegek oldaláról korlátozott a felvevőképesség lehetősége (anyagiak miatt is).
Jelenleg Magyarországon több kipróbált új technológia azért nem tud meghonosodni, mert keresik a szakmai helyét és a finanszírozás lehetőségét.Miközben a gyógyító szakemberek feltehetően tudnak a legtöbbjükről. Amennyiben Magyarországon lehetőség volna az alternatív finanszírozásra,a fizetőképes betegek az otthonuk közelében gyógyulhatnának és itthon költenék el a most külföldre vitt pénzt.
Felvetődhet az esélyek egyenlőtlenségére vonatkozó kérdés. Igen. Házat és autót sem vehetünk mindannyian azonos értékűt.Az elláthatók köre azonban jelentősen kibővülhetne,ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) eddig is biztosított finanszírozása kiegészíthető lehetne más forrásból. Így az összeadódó költségvállalás lehetővé tenné drágább és a beteg gyógyulását jobban szolgáló gyógymód alkalmazását. Ezt a fejlettebb nyugati országokban már régen megoldották, ismert a szakemberek előtt. Egyébként a diagnózistól a rehabilitáció befejezéséig felmerült összköltséget érdemes összehasonlítani.
Ha a magyarországi egészségügyi intézmények számára valamilyen ellenőrzött formában megnyílna az előbbiekben vázolt lehetőség,az többletforráshoz juttathatná az intézményeket, a szakdolgozókat és elősegítené a dolgozók megtartását. A szakdolgozók elvándorlásának a jövedelmi okokon túl szakmai indokai is vannak (munkafeltételek, szakmai fejlődés). Az állam is többletbevételekhez jutna (adózás, itthon elköltött pénz, külföldi betegek, stb.). Ez is egy lehetséges módja az EU fejlettebb országaihoz való felzárkózásnak. Az egészséges, munkaképes emberek a fenntartható fejlődés alapjait jelentik.
Ha összefog a magyar egészségügy, ha a szakpolitikusok, intézmények, szakszemélyzet, valamint a beszállítók megtalálják a helyét az alternatív finanszírozásnak,akkor a jelenlegi közös társadalmi teherviselési korlát nem áll az új gyógyítási technológiák útjába. Tovább léphetünk a fejlődés terén. Azzal, hogy az egészségügyi intézmények működtetése többségében állami kézben van, egyre inkább megteremtődik a feltétele a harmonizált és jól kontrollálható forrásfelhasználásnak. Ezzel megteremtődhet az alapja annak,hogy a jelenlegi finanszírozás fölött megjelenő addícionális forrás hatékonyan járuljon hozzá a betegellátás színvonalának emeléséhez.
