Nem vagy egyedül!
Emberi méltóságot, minőségi kontinencia ellátást! – kérik az érintettek. A Betegszervezetek Magyarországi Szövetsége csatlakozik a Kontinencia Hét (World Continence Week) nemzetközi kezdeményezéshez, amelyet idén június 15-e és 21-e között rendeznek meg világszerte.
A kampány célja, hogy megtörje a hallgatást az inkontinencia és a kismedencei egészséget érintő problémák körül – tudatták sajtósaik. Bővebb infó idekattintva olvasható. BEMOSZ Infóvonal, próba betét igénylés a +36-1-270-2822 telefonszámon.
A világon több mint 400 millió ember él valamilyen vizelet- vagy székletinkontinenciával, Magyarországon ez a szám a becslések alapján meghaladja a 700 ezret, miközben sokan évekig nem fordulnak orvoshoz a tüneteikkel. Az inkontinencia nem csupán egészségügyi kérdés: jelentős hatással van az életminőségre, a munkavégzésre, a társas kapcsolatokra és a mentális egészségre is.
Az Európai Urológiai Társaság (EAU) Urge To Act elnevezésű 2025-ös felmérése alapján az Európai Unióban 2023-ban a kontinencia problémák közvetlen és közvetett költsége elérte a 69 milliárd eurót, ami 2030-ra 86,7 milliárd euróra is növekedhet, amennyiben nem hozunk nemzeti és összeurópai szinten intézkedéseket. A költségek legnagyobb része ún. termelékenységi veszteség (munkahelyi hiányzások és gondozói költségek), ez teszi ki az összköltség 42%-át. A különböző egészségügyi költségek összesen pedig a maradék 58%-ot, aminek a felét az inkontinencia eszközök adják, és csak a maradék a közvetlen kezelési költség.
A részletes adatok alapján Magyarországon kontinencia problémák okozta költség 2023-ban mindösszesen mintegy 188 milliárd forint volt. (Ebből 63,5 millió euró volt a férfi, és 403 millió euró volt a hölgyek betegsége által okozott költség.)
Mivel az inkontinencia akaratlan vizelet- vagy székletürítéssel jár, így az elmaradt, vagy elégtelen ellátása totális társas ellehetetlenüléssel, valamint az otthonról eljárás képességének elvesztésével jár. Az egészségügyi szakmai irányelv, ami a nem neurogén eredetű inkontinenciára vonatkozik, is kiemelten tartalmazza a lehető legkorábban elkezdett tüneti kezelést. Mégis, Magyarországon a hibás, vagy késedelmes tüneti ellátást kapó érintettek száma a becslések alapján megközelíti a 200 ezret. Ők a családi életből vagy a munkából sem tudják megfelelően kivenni a részüket. Mindezeken túl a feleslegesen és/vagy rosszul felhasznált eldobható inkontinencia termékek nagyon nagy elkerülhető környezeti terhet is jelentenek.
Ez a probléma a családok működőképességét is veszélyeztetheti, mivel az érintettek a legvégsőkig titkolják problémájukat. Egész egyszerűen azért, mert kínosnak érzik, pedig nem az inkontinencia a ciki, hanem az, ha nem nyújtunk minőségi prevenciós és hosszútávú gondozási szolgáltatást a legelesettebbek számára! A legkisebb szivárgásos baleset ugyanakkora kárt okoz az érintettnek, mint egy súlyosabb epizód, hisz a végeredmény egy láthatóan stigmatizáló helyzet. A stigmatizált helyzetben lévők pedig nem lépnek ki az utcára, hiszen tartanak a helyzet ismétlődésétől, így nem vonhatóak be a munkába, a családi érintkezésbe.
A dohányzás, a COPD, a többszöri szülés hölgyeknél, a magas testsúly az inkontinencia magasabb rizikójával járhat, így a krónikus betegek ezirányú szűrésének bevezetését javasoljuk.
Még az orvosi szakma egy része sincs tisztában vele, hogy az inkontinencia olyan súlyosabb betegségek tünete lehet, mint például a cukorbetegség, a sclerosis multiplex, a kizáródott gerincsérv, a prosztatarák, méhtestrák, a végbélrák vagy a demencia. Éppen ezért a széklet és vizelettartási rendellenességek szűrése a népegészségügyi prevenció részévé kell, hogy váljon, hiszen a kontinencia problémák nyomon követésével ezeket a betegségeket is egy koraibb, így jobban kezelhetőbb fázisban lehetne észlelni. Ennek ellenére a vizelettartási nehézség a népegészségügyi programokból is rendre kimarad. A magyarországi 5 legfőbb népegészségügyi prioritás (szív, érrendszeri prevenció, onkológiai megbetegedések prevenciója, mozgásszervi megbetegedések prevenciója, lelki egészség, gyermekkori betegségek prevenciója/korai fejlesztés) mind összefüggésbe hozható az inkontinenciával, mégis, a problémát a súlya alatt kezeljük Magyarországon.
A vizelet inkontinenciával társuló betegségek, mint a húgyúti fertőzés, magas testsúly, a metabolikus szindróma és a nemi úton terjedő fertőző betegségek is alapos kivizsgálásra szorulnak.
Összefoglalva, sokkal többet kell tenni a közvetlen költségek, valamint a betegekre, gondozóikra és a társadalomra háruló terhek csökkentése érdekében! A BEMOSZ felhívja a figyelmet arra, hogy különösen fontos a korai felismerés, a betegoktatás, valamint az innovatív terápiák és a korszerű segédeszközök hozzáférhetőségének javítása Magyarországon.
Az inkontinencia ellátás persze a tabu nélkül is ki van téve a rossz finanszírozási sémák kontraproduktivitásának; ilyen a szakorvosi javaslat kényszere, ami teljesen értelmezhetetlen zárvány a múltból, hiszen a mai modern szakmai irányelvek es a hazai szakma is a korai kiemelést es az azonnali tünetmentesítést egyértelműen az alapellátásba utalja.
Ezért a BEMOSZ sürgeti a nedvszívó eszközök háziorvosi gyakorlatban történő felírását. Azt, hogy az egyszerűbb nedvszívó eszközöket a háziorvos is felírhassa, tehát ne kelljen a sokszor több betegséggel egyszerre küzdő páciensnek külön a szakorvosi javaslat miatt szakorvoshoz fordulnia. A szakorvosi ellátás leterheltsége miatt a felírás sokszor késik, így a tünetmentesítés nem valósul meg.
A BEMOSZ kéri a döntéshozókat arra is, hogy a kórházi zárójelentés (epikrízis) legyen egyenértékű a felírással, hiszen a zárójelentés minden információt tartalmazó közhiteles dokumentum, tehát a kórházból hazabocsájtott betegeknek vagy hozzátartozóiknak ne kelljen még külön szakorvoshoz elmenniük a pelenka javaslat felíratásához.
Az alapellátás szintjén szaknővérek is írhassanak fel inkontinenciabetétet, mint pl. Svédországban: a terhes nőknél a védőnői szolgálat kaphat ilyen jogot, így a terhességi inkontinencia ellátásra is külön hangsúlyt tudunk fektetni.
A BEMOSZ szerint a betegközpontú ellátás fejlesztéséhez szükség van a betegszervezetek, az egészségügyi szakemberek és a döntéshozók szoros együttműködésére. Az érintettek tapasztalatainak beépítése nélkül nem alakítható ki valóban hatékony kontinenciaellátási rendszer. A BEMOSZ a meglévő szakmai rányelvek hatékony implementációját szeretné elérni, a laikusok megfelelő képzése, motivációja és szerepvállalása mentén.
