Köszönőember a különjáraton
Ma délelőtt 11 óra tájban sokan állunk a Sasadi úti BKV megállóban. Budaörsről érkezik a TESCO ingyenes járata, néhányan leszállnak róla az első ajtón. ? Meddig megy? ? kérdezem a gépjárművezetőt. ? Jó napot kívánok! ? feleli a már nem túl fiatal volánforgató, s csak néz felém. Újra megkérdezem, a válasz ugyanaz: Jó napot kívánok!
Nem próbálkozom tovább, útjára engedem. Folyamatosan jönnek a BKV-buszok ? a bérletem is érvényes rájuk ? jövök olyannal. A köszöngető sofőrt viszont csak sajnálni tudom! Élete elmúlt évtizedeiben sokat köszönhetett az utasoknak, mert ezt remekül megtanították neki. Talán még fegyelmit is kapott, ha valaha elmulasztotta? Annyira belesulykolták, hogy már nem tud túllépni rajta. Kár, hogy a megállókat és a végállomást nem tanulta meg! Eszébe sem jutott, hogy szolgáltatóként az utastájékoztatás is feladata. Még jó, hogy nem kérdezte: Segíthetek? Persze ezt sem késő megtanulnia, s akkor még akár biztonsági őrként is alkalmazhatják! Ők sem gondolják komolyan, amikor megkérdezik.
