Tájhuzam Molnár Aninál
Csepregi Balázs és Szász György: Tájhuzam (Para-Scape) című kiállítása nyílt meg tegnap este 18 órakor a Bródy Sándor utcai Molnár Ani Galériában. A november 29-én, péntekig látható kiállítást Vékony Délia művészettörténész nyitotta meg. A kiállítás támogatója a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) volt.
Fából készült tájrészletek, hétköznapi, ugyanakkor teljesen szokatlan formák és alakzatok, konceptuális-objektek jelennek meg a térben. A Molnár Ani Galéria kiállítási programja kezdetektől fókuszál a kortárs magyar szobrászatra, ezúttal két középgenerációhoz tartozó szobrász, Csepregi Balázs és Szász György legújabb, egymás gondolataira is reflektáló művei kerülnek párbeszédbe a kortárs művészet befogadóival. Frissen készült alkotásaikat bemutató közös kiállításukon kiválóan érvényesül a legősibb szobrászati alapanyag, a fa ? a matéria tulajdonságai, sejtes szerkezete és lenyűgöző felülete a természetességet hirdetik.
Csepregi Balázs korábbi, provokatív anyaghasználatú alumíniumszobrai után most ismét visszatért a hagyományos matériához, kutatva a fában rejlő újabb kifejezési lehetőségeket. Műveiben mindannyiunk által ismert jeleneteket, formákat fedezhetünk fel, melyek a természetre adott reflexiókként elevenednek meg. Csepregi alkotásainak kiindulópontját a vidéki élet mindennapjaiból merített élmények jelentik, Kossuth utca című alkotása például egy perspektivikus falusi utcaképet mutat. Az elsőre játékosnak tűnő szobor a maga egyszínűségével és emberi jelenlét hiányával egyúttal komor is. Az egymás után következő házak sora az egyutcás magyar falvakat idézi meg, ahol az épületek geometrikus egyszerűsége az ötvenes évektől jellemző falusi háztípusra vezethető vissza.
Szász György legújabb, fából készült konceptuális munkáiban a hétköznapok során tett megfigyeléseit alakítja át különleges téri helyzetbe, úgy, hogy közben szobrászi megoldásokba helyezi át elképzeléseit. E folyamat során a látott dolgok önálló vizuális világgá alakulnak át. A kiállításon szereplő művei azt a gondolatmenetet folytatják, melyek először fél évvel ezelőtt az Óbudai Társaskör Galériában megrendezett egyéni kiállításán merültek fel. Szójátékokra épülő, leleményes címadásaiban felfedezhetjük Szász személyiségéből következő ironikus hozzáállást. Tárgyegyütteseiben, ?mintha-tárgyaiban? funkciójuktól megfosztott vagy átalakított használati tárgyak egyszerre tűnnek idézeteknek és egy elképzelt világ lenyomatainak.
