ZETApress

hírportál

Állatkerti lovasterápia

Jövőre lovasterápiás foglalkozásokat indítanának az Állatkertben. Lankás, a barátságos hucul ló továbbképzésen vesz részt tudtuk meg a 10 órai sajtóbemutatón. Fotóink Egressy Rita felvételei.

A tervek szerint jövő tavasztól lesznek elérhetők a Budapesti Állatkertben azok a lovasterápiás, fejlesztő foglalkozások, amelyeket az Állatkert és a Zabszalma Alapítvány együttműködésében indítanak el. Jelenleg az előkészületek folynak, többek között az Állatkert legtapasztaltabb lovának kiképzésével. – 2027 tavaszától lovasterápiás foglalkozásokat tartanak a Fővárosi Állat- és Növénykertben – jelentette be ma Suri Szilvia gyógypedagógus, lovasterapeuta, a Zabszalma Alapítvány szakmai vezetője és dr. Sós Endre állatorvos, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója a témában tartott sajtótájékoztatón.

A kezdeményezés célja, hogy az Állatkertben is elérhetők legyenek olyan lovasterápiás fejlesztő foglalkozások, amelyek elsősorban autizmussal élő, ADHD-s, tanulásban akadályozott, illetve szenzoros feldolgozási zavarokkal, az eltérő idegrendszeri fejlődésből adódó nehézségekkel, magatartási és viselkedési, illetve mozgásos problémával küzdő gyermekek számára jelentenek segítséget. Maga a terápia, illetve a fejlesztő foglalkozások természetesen nemcsak lovaglásból állnak, hanem annak a lóval való közös munka, a lovakról való gondoskodásban való részvétel is részét képezi. A foglalkozásokat képzett lovasterapeuta vezeti, kifejezetten erre kiképzett, alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező lóval.

A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Zabszalma Alapítvány együttműködése több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. A lovasterápiás foglalkozások újraindításának előkészítése jelenleg Lankás, az Állatkert lovai közül a legtapasztaltabbnak és a legnyugodtabbnak számító hucul ló felkészítésénél, továbbképzésénél tart. Ennek üteme az állatjólléti szempontok mellett az időjárástól is függ. Lankás mellett két másik alkalmas hucul lovat is felkészítenek a terápiás foglalkozásokra: az állatok kiválasztására az elkövetkező hetekben kerül majd sor az Aggteleki Nemzeti Parkban élő hucul ménesből. Közben az állatkerti létesítményeket és munkatársakat is felkészítik a terápiás, fejlesztő programokon részt vevő gyermekek fogadására.

A szükséges infrastruktúra nagyrészt rendelkezésre áll, de a legideálisabb az lenne, ha az Állatkert újra használhatná a fedett lovardáját is. Ezt a lovardát az Állatkert a saját területén építtette fel 2018-ban, részben éppen ilyen célokra, de jelenleg ezt az állatkerti tulajdont az Állatkert akarata ellenére egy másik intézmény használja. Az Állatkert azon dolgozik, hogy érvényesíthesse tulajdonosi jogait, és saját fedett lovardáját ismét használatba vehesse. Ez még jobb feltételeket teremtene a lovasterápiás foglalkozásokhoz, hiszen ezek megtartását így kevésbé befolyásolná az időjárás.

A foglalkozások indulásának pontos időpontját és a részvételi feltételeket várhatóan a jövő év tavaszán jelenti majd be az Állatkert és a Zabszalma Alapítvány. A foglalkozásokat minden gyermeknél az egyéni szükségletekhez igazítják majd, a fejlesztési célokat gyermekenként, egyénileg határozva meg.

Az idén 160 éves Fővárosi Állat- és Növénykertnek kiterjedt lovas hagyományai vannak. Lovas szakmai körökben köztudott, hogy az Állatkertben már az 1930-as években lovagló- és hajtóiskola működött Horváth Zdenkó nyugállományú méneskari alezredes vezetésével. Az 1960-as években dr. Anghi Csaba, az Állatkert akkori főigazgatója vezetésével mentették meg és gyűjtötték össze a Kárpátok jellegzetes lófajtája, a hucul ló megmaradt magyarországi állományát, létrehozva azt a hucul ménest, amelyet ma az Aggteleki Nemzeti Park tart fenn.

1975-ben jött létre Szidnainé dr. Csete Ágnes kezdeményezésére az Állatkerti Kísérleti Gyermeklovarda, amelynek pedagógiai, nevelési, illetve kutatási céljai is voltak. A lovak, lovaglás, illetve a lovassportok iránt érdeklődő gyermekek lehetőséget kaptak arra, hogy megtanulják és gyakorolják a lovaglást, illetve azt is, hogy miként kell a lóról gondoskodni. A kutatási cél az volt, hogy minél több tapasztalatot sikerüljön szerezni a szabadidős célú lovaglás feltételeivel kapcsolatban. Többek közt az is vizsgálták a gyermeklovarda szervezői, hogy melyik póni, illetve kisló fajta lenne a legalkalmasabb erre a célra. Kipróbálták például a hucult, a tengelici kislovat és a shetlandi pónit is. A tapasztalatokat – amelyeket több helyen is publikáltak, sőt még kandidátusi értekezés is született belőlük – később jól hasznosították az 1980-90-es években szabadidős célú lovaglásra létesült lovardák szerte az országban.

Az Állatkert már az 1980-as években szervezett speciális foglalkozásokat fogyatékossággal élő fiatalok, elsősorban látássérült gyermekek számára, amelyeken erre alkalmas, nyugodt lovakat hoztak ki a gyerekek közé, akik tapintás útján alkothattak képet a bemutatott állatról. Emellett az 1980-90-es években az állatkerti lovas hagyományokat tovább bővítették azok a lovas bemutatók, amelyeket a kert lovas csapata mutatott be. Lénárd Béla, a csapat vezetője – az eredetileg egy festőművész által megálmodott pusztaötös formáció első megvalósítójaként – a magyar lovasélet legendás alakja volt.

Szóljon hozzá!