Haggáda a könyvtárban
Ma 16 órakor kezdődött A Kaufmann-haggáda facsimile kiadásának bemutatója a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ II. emeletén. A MTA KIK Keleti Gyűjteményének, azon belül is a Kaufmann-gyűjteménynek egyik legértékesebb darabja a Kaufmann A 422-es jelzetű pészahi szertartáskönyv, a Haggáda.
A XIV. századi katalán eredetet támasztja alá a szefárd írásmód, a díszítőelemek között is könnyen felismerhető Kasztília és Aragónia címere, illetve a több oldalon megjelenő korabeli viselet, fegyverek, a szöveg és az illusztrációk elrendezése és az ábrázolásmód. Mindemellett azonban a kéziraton jelentős olasz és némi francia hatás is kimutatható.
A kézirat 60 pergamenlapból (120 oldal) áll, 14 füzet alkotja, melyek a kódex elején és végén is tartalmaznak bibliai képeket, azonban nem az eredeti történet sorrendjében. A kézirat kutatói hamar felismerték, hogy eredeti állapotában feltehetően az összes bibliai történet a mű elején szerepelt, a történetek bibliai sorrendjének megfelelő rendben. A Kaufmann-haggáda új, digitalizált példánya idekattintva elérhető.
Az MTA KIK tulajdonában levő kézirat családi használatban lehetett, sok helyen igencsak megviselt lapjait többször körbevágták, újrakötötték, az aranyozás és a festék is számos helyen leesett, lekopott. Mindennek ellenére különlegesen gazdag díszítettségével a Kaufmann-haggáda az egyik leghíresebb a világon a hasonló kéziratok sorában. Az illusztrációk, az imák és a szertartásrend mellett, számos olyan elemet is tartalmaznak, melyek ablakot nyitnak a korabeli zsidó társadalom mindennapjaira.
A most bemutatott kötet a Kaufmann-haggáda harmadik facsimile-kiadása. 1957 után 1990-ben jelent meg korábban hasonmása. A kivitelen kívül a legfontosabb különbség az új kiadás és a korábbiak között a fent említett oldalsorrendben rejlik, ugyanis a harmadik facsimile a kutatás által rekonstruált, feltételezett eredeti oldalsorrendet állította helyre, így a képek a bibliai történet sorrendjének megfelelően nyitják a szertartáskönyvet.
A jelen példány mind a digitalizálást tekintve, mind pedig nyomdatechnikában jóval fejlettebb és pontosabb, mint a korábbiak. Nyomtatásához a legmodernebb coldfoil technológiát használták, ez azt jelenti, hogy a 4 szín color nyomtatás mellett az arany festéket ötödik színként vitték fel a nyomatokra, ugyanolyan nagy felbontásban, mint a színes nyomatot. Ezzel lehetett a lehető leghűbben visszaadni az arany réteg repedezettségét, finomságát. Minden ívet egyenként lézerrel vágtak körbe. Mivel az oldalak nem szabályos négyszögek, ezért a köteteket kézzel fűzték. A kiadás technikai vezetője Schöck Gyula könyvművész (Schöck ArtPrint Kft.).
A facsimile impozáns kinézetű, egyedi kötet. Korhű díszítésű kötése teljes bőr, gazdag aranyozással. A kísérőkötettel egy díszített kartondobozban kerül forgalomba, melyen prof. dr. Freund Tamás, az MTA elnökének ajánló gondolatai olvashatók. A gazdagon illusztrált kézirat-hasonmást tanulmánykötet kíséri, melynek szerzői prof. dr. Sarit Shalev-Eyni, a jeruzsálemi Héber Egyetem művészettörténet-professzora és dr. Dávid Nóra a Kaufmann-gyűjtemény kurátora, a Szegedi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének adjunktusa.
A könyvbemutatón köszöntőt mondott Kalydy Dóra, az MTA KIK főigazgató-helyettese. A haggádák, mint ünnepi szertartáskönyvek és hagyománytörténeti jelentőségük címmel Babits Antal bibliakutató, haggáda-gyűjtő, majd A Kaufmann-haggáda és az új facsimile-kiadás címmel Dávid Nóra hebraista, a Kaufmann-gyűjtemény kurátora, a Szegedi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének adjunktusa tartott előadást. Moderált Rottár Máté, az MTA KIK Keleti Gyűjteményének megbízott osztályvezetője.
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ
A közel 200 éves MTA Könyvtárának megalapítása gróf Teleki József, az MTA első elnöke nevéhez fűződik, aki 1826-ban 30 ezer kötetes családi könyvtárának felajánlásával vetette meg a Tudós Társaság első tudományos intézményének alapjait. A Könyvtár 1831-ben, az Akadémiával egyszerre kezdte meg működését. Az MTA KIK országos szakkönyvtárként, a magyar tudomány és nemzeti-, illetve nemzetközi kulturális örökség őrzőjeként – hagyományos értékeit megtartva – a kor követelményeinek megfelelő informatikai háttérrel egyre szélesebb körben bocsátja rendelkezésre gyűjteményét és szolgáltatásait.
A Könyvtár az országos kutatástámogatási rendszer egyik meghatározó központja, hozzáférést biztosít a külföldi elektronikus tudományos tartalmakhoz nemzeti licenc vásárlásával, a hazai nyílt hozzáféréssel megjelenő publikációk technikai támogatója, valamint fenntartja és hozzáférhetővé teszi a hazai tudományos kutatást számba vevő nemzeti bibliográfiai adatbázist.
Keleti Gyűjtemény
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárán belül önálló keleti gyűjtemény létrehozásának igényét a magyar tudósok már régen megfogalmazták. Megvalósulására azonban csak a Magyar Tudományos Akadémia 1949-es átszervezése után került sor. Ebben kiemelkedő szerepe volt Ligeti Lajos (1902-1987) akadémikusnak, az MTA orientalista alelnökének. 1951-ben nyílt meg az Akadémia palotájának földszintjén a Keleti Könyvtár, amely ettől kezdve az orientalisztika alapkönyvtára Magyarországon. Megformálása, beleértve az olvasóterem keleties hangulatú kialakítását is, elsődlegesen Rásonyi László turkológus érdeme, aki 1951-1961 között állt a Gyűjtemény élén. Ő állította össze az 1826-ban alapított Akadémiai Könyvtár régi szakjaiból az orientalisztika tárgykörébe tartozó anyagot. Ily módon a modern könyvek mellett a Gyűjteménybe kerültek azok az antikvák és XVII-XVIII. századi régi könyvek is, amelyek keleti témájúak, illetve nyelvűek. A könyveken kívül itt található az ország legteljesebb, sok esetben unikális keleti folyóirat-állománya és kéziratgyűjteménye. A folyóiratok közül számos az alapítása óta jár. A kéziratok közül kiemelkednek a tibeti, a török és a héber kéziratok, melyek többsége hagyaték, illetve ajándékozás révén került a Gyűjteménybe, de az alább részletesen ismertetett egységeken kívül kisebb számban megtalálhatóak itt etióp, indiai és távol-keleti kéziratok is.
Kaufmann-gyűjtemény
Az Országos Rabbiképző Intézet tanára, Kaufmann Dávid (1852-1899) hebraica- és judaica gyűjteménye nemzetközi hírnévnek örvend. Kaufmann kiváló tudósa volt a középkori zsidó filozófiának, történelemnek és kultúrtörténetnek, aki szakemberként gyűjtötte a héber kéziratokat és régi könyveket. Halála, majd felesége halála után anyósa, Gomperz Róza akaratából a gyűjtemény Kaufmann Dávid és neje, született Gomperz Irma alapítványa néven az Akadémia Könyvtárának tulajdonába került. A könyvtár katalógusát Kaufmann tanítványa, Weisz Miksa jelentette meg a tudós özvegyének kívánságára 1906-ban, s ugyanabban az évben a Magyar Tudományos Akadémia április 23-i ülésén Goldziher Ignác adott róla tájékoztatást.
A gyűjtemény három részre tagolódik: (a) kódexek és kéziratok, (b) geniza-töredékek, (c) nyomtatott könyvek. Kéziratok 594 számmal, melyek a héber irodalom összes ágaira és korszakaira terjednek – mondja Goldziher, köztük számos egészen ritka értékű darab. Ilyen az A. 280 jelzetű filozófiai munka héberbetűs arab nyelven, Kitáb al-muhtavi címmel, Júszuf al-Baszír műve a XI. századból, vagy az A. 50 jelzetű Misna-kódex. Goldziher a kéziratok között egy hungaricumra hívja fel a figyelmet (A. 349), melyet már maga Kaufmann e kézirata alapján 1895-ben kiadott, Buda visszavételének (1686) egy szemtanútól héber nyelven írt elbeszélését. Külön méltatja azokat a gazdagon díszített, festményes kéziratokat, amelyek a zsidó könyvművészet legszebb alkotásai közé tartoznak: e gyűjtemény inkább műtörténeti, semmint irodalmi szempontból bír nagy értékkel: 25 darab héber nyelvű, gazdagon illusztrált, többnyire Olaszországból származó leginkább hártya-codex. Az illusztrált kéziratok többsége Kaufmann Dávid anyósa, Gomperz Róza tulajdona volt.
