Íróink ünneplése
Ma délelőtt adták át a Magyar Írószövetség és az Arany János Alapítvány kuratóriumának közös kitüntetését, a magyar irodalom értékeinek védelméért, gondozásáért járó Arany János-díjat. A díjat sokrétű és rendkívül gazdag irodalmi munkásságáért idén Mózes Huba irodalomtörténész vehette át a Bajza utca 18-i székház udvarán.
Az 1995-ben alapított díjat minden év október 23-án adja át a Magyar Írószövetség Gérecz Attila 1956-os mártír költő emléktáblájának megkoszorúzása után. A pénzjutalom mellett a díjazottak egy Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész által készített Arany János-kisplasztikát is kapnak. A 11 órakor elkezdett ünnepségen Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke mondott köszöntőt, Mózes Hubát pedig Mezey Katalin költő-író laudálta. Fotónk a Magyar Írószövetség felvétele.
Mózes Huba tudományos munkásságának fő területei: a romániai magyar irodalom, a román-magyar irodalmi kapcsolatok története és a magyar verstan, ezen belül kiemelten foglalkozott többek között Dsida Jenő munkásságával. Eddigi pályája során csaknem negyven önálló kötete jelent meg határon innen és túl.
1941. június 2-án született Kolozsváron. Magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát 1964-ben a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetemen szerzett. 1977-ben ugyanitt kapta meg a filológiai tudományok doktora címet. 1969-ben a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa lett, ahol 1990-től már főkutatóként dolgozott.
A líra, a széppróza, az irodalomkritika, az irodalmi érdekű sajtó és az irodalmi kapcsolatok kérdéskörei voltak fő kutatási területei. 1988/89-től a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom szakának oktatója, a régi magyar irodalom különböző korszakainak, a felvilágosodás korának és a reformkornak tárgykörében tartott előadásokat és vezetett szemináriumokat.
A rendszerváltozást követően áttelepült Magyarországra, ahol 1993-tól a Miskolci Egyetem újonnan alakult Bölcsészettudományi Karán egyetemi docensként folytatta munkáját, mások mellett verstant, irodalom- és művelődéstörténetet tanított és 1994-től a Közép-európai Népek Irodalma Tanszék helyettes vezetője lett.
Meghívott oktatóként dolgozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és a Károli Gáspár Református Egyetemen, de tartott előadásokat a kolozsvári, az udinei, a bécsi, a nápolyi, az uppsalai, a helsinki és a krakkói egyetemen is.
Számos szakmai munkaközösségben szerepet vállalt: többek között tagja volt 1992 és 1995 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészeti, Nyelvi és Történettudományi Szakosztálya választmányának, 1992/93-ban pedig az újraalakított Erdélyi Szépmíves Céh füzeteit szerkesztette. Irodalomtörténeti munkásságát 2012-ben Miskolc Város Önkormányzata Szabó Lőrinc irodalmi díjjal tüntette ki.
