Emlékoszlopnál emlékeztünk
Borzasztó lesz a karácsony nélküled! – írtam szeretett feleségen november 18-ai halálakor! Azóta már elmúlt a húsvéton is nélküle. Az aranybetűs vésés épp öt hónappal a halála után, április 18-án nagypéntekre készült el az 5. számú emlékoszlopon a Fiumei Úti Sírkert 36-os (szóró) parcellájában.
A búcsúztatóra a január 15-ei jeges reggelen gyülekezett a család a ravatalozóban. Alig tucatnyian voltunk családtagok és néhány kedves ismerős. A virágokat elhelyeztük az urna elé és a szórásra választott Utolsó dalt is átadtuk. Egy új tabló is készült, melyen Katóka 48 évvel ezelőtti és pár évvel korábbi arcképe látható. Ezt aztán a szóráshoz is kitettük, majd magunkkal vittük Pilisborosjenőre a családi megemlékezésre. A félórás szertartás 09 órakor kezdődött odabenn, majd folytatódott odakint a római katolikus egyház szertartása szerint.
A végső búcsú a 15 órai gyászmisén a Ráth György utcai Országos Onkológiai Intézet Irgalma Jézus-kápolnájában ért véget, ahol Kampfmüller Sándor atya, a Budapesti Katolikus Kórházlelkészség vezetője, a Rózsák terei templom plébánosa celebrálta a szertartást, mivel 2014 óta jómagam is önkéntes beteglátogatójuk vagyok. Katóka tablója is ott állt az oltár előtt. A kép azóta is a szobán falán lóg, óvón néz rám onnan, mintha csak vigyázna rám odafentről.
Elmúlt a húsvét, de hétvégén összejött a család. A temetőbe is kimentünk és az emlékoszlopnál egy-egy szál virággal emlékeztünk az együtt töltött 48 boldog évre.
