Menzások Óbudán
Menzán innen – Menzán túl. Titkok, tények, távlatok az iskolai közétkeztetésben című időszaki kiállítás nyílt meg 17 órakor a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, az óbudai Kiskorona utca 1-ben. A felszólalók mindegyike egykor menzás volt, a fogadáson menzás ételeket és alkoholmentes italokat kaptunk.
Az 2024. április 21-ig látható tárlatot dr. Felkai Beáta Olga, az AM élelmiszerfelügyeletért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg. Köszöntőt mondott dr. Török Róbert, az MKVM főigazgatója. Beszédet mondott dr. Balogh Balázs PhD, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója és dr. Bereczki Ibolya, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokértfelelős főigazgató-helyettese.
Te is menzás vagy/voltál? Ez a kérdés generációk óta összeköt minket, mint egy cinkos összekacsintás. Az iskoláskorú gyermekek közel fele az oktatási intézményekben ebédel hosszú évtizedek óta. Az egészséges, rendszeres táplálkozás ugyanolyan fontos a gyermekek fejlődése szempontjából, mint a testmozgás: jobban teljesítenek az iskolában, és eredményesebbek a sportban is. A közös étkezés a társas kapcsolatok kialakításában is segít, ami szintén szükséges a sikeres felnőtt élethez.
Egy néprajzkutatókból és dietetikusokból álló kutatócsoport újszerű megközelítésben vizsgálta több településen a közétkeztetés elfogadottságát és a menza szerepét a családok hétköznapi étkezésében. A közétkeztetés témája nem túl gyakran került terítékre kiállításokon. Pedig a menza fontos. Akármilyen emléket is őrzünk róla, gyermek- és fiatalkorunk része, amely meghatározza felnőtt életünket. Itt és most a friss kutatási eredményeken túl képekben, tárgyakban, számokban idézzük fel a múltat és az elképzelhető jövőt is.
A kiállítás a jelen aktuális kérdéseit, helyzetét a friss kutatás segítségével ismerteti, 2018 és 2023 között néprajzkutatók és dietetikusok egy közös kutatás keretében kilenc településen nézték meg a menzák működését. Az iskolai élet részeként figyelték meg, hogyan és hol zajlik az étkezés, mit esznek a gyerekek a szünetekben. A kutatás eredményei többek közt hozzájárulnak a közétkeztetésre vonatkozó szabályok módosításához is.
A tárlat visszanyúlik a menzák őséhez, a népkonyhákhoz, mely a ma ismert közétkeztetés egyik első formája volt. A városi szegények ellátását biztosította. Budapesten az elsőt 1874-ben állították fel. Az 1910-es évektől a gyermekek ellátása a népkonyhák mellett egyre inkább az iskolákhoz kötődött. Az új iskolaépületekbe már ebédlőt és főzőkonyhákat is terveztek. Az 1950-es, 1960-as években a közétkeztetés állami kézbe került, az 1970-es évekre pedig a több mint 3 millió gyermek és felnőtt vett részt. Ezzel a gyermekek körében minimálisra csökkent az éhezés veszélye.
A jelen és a múlt mellett a menza jövőére is. Ma már automatákból is vehetünk magunknak ételt és italt. Felválthatják-e idővel a menzai konyhásnéniket a robotok? Kutatások bizonyítják, hogy jobban ízlik az étel, ha attól kapjuk, akit jól ismerünk. Lehet-e olyan fejlett fémtestben a mesterséges intelligencia, hogy egy géphez is olyan könnyen tudjunk kötődni, mint egy másik (számunkra kedves) emberhez? Izgalmas ezeket az ötleteket tovább gondolni. A kiállítás interaktív elemekkel, installációkkal hozza még közelebb azokat, a menzához kapcsolódó érzéseket, hangulatokat, melyhez majdnem mindenki tud kapcsolódni korosztálytól, élethelyzettől függetlenül.
