ZETApress

A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség állásfoglalása szeptember 13-án Balatonalmádiban. In idem flumen bis non descendimus, azaz nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.

A Covid-19 járvány utáni újrainduló és újraépítkező egészségügy napjainkban is több fontos átalakulást él meg. A változások sikere érdekében ezúton is felhívjuk az ágazatban és tágabb környezetében működő döntéshozók figyelmét az együttműködés fontosságára, kényszerére és a szakmai egyeztetések megkerülhetetlenségére. Ennek során a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség az alábbi állásfoglalással kíván hozzájárulni a legfontosabb szakmai problémák azonosításához, valamint a szakmai szempontokat is tiszteletben tartó megoldások megtalálásához. Helyzetértékelésünk és javaslataink a következők:

1. Az egészségügy humánerőforrás problémája a jelentős béremelések mellett is állandósult, és számos, a rendelőintézetek által nehezen kezelhető anomália alakult ki.

1.1. A járóbeteg szakellátásban évtizedek óta jogszabályi szinten szabályozott maximum 6 órás rendelési idő megszüntetése nehéz helyzet elé állította a szakellátást. Az általános napi két rendelés (délelőtti, délutáni) együttes 12 órás betegellátási ideje nem tolható ki napi 16 órás rendelési időre. Ehhez a kubatúra (fizikai lehetőség) nem áll rendelkezésre. A helyzet nem kezelhető egységesen minden rendelőintézetben, pedig erre lenne szükség. A Medicina 2000 tagintézményei összefogással, a jó gyakorlatok közreadásával igyekeznek ezt a problémahalmazt megoldani.

1.2. Kérjük a nyugdíjas orvosok, szakdolgozók foglalkoztatásának engedélyezési eljárását egyszerűsíteni, gyorsítani, ez sokszor nehezíti alkalmazásukat.

1.3. Kérjük a magas bérek miatt jelentős terhet jelentő szolgálati elismerések költségeinek NEAK finanszírozásban történő tételes fedezését, hasonlóan a bérkompenzáció rendszeréhez. Ez az egyik legfontosabb költségelem, amely az intézmények eladósodásához vezet.

2. Ismét megnövekedtek a betegfogadási listákon az előjegyzési idők, egyes szakmákban már az ellátás érdemi voltát fenyegetik.

2.1. Évtizede hangoztatjuk, hogy az alacsonyabb költségigényű járóbeteg szakellátás preferálása rendszerszinten javíthatja az ellátó rendszer hatékonyságot. Sajnos erre nem látunk érdemi kezdeményezéseket sem az ellátásszervezés, sem a finanszírozás területén.

2.2. A kapacitások tervezése a vármegyei rendszerben is ki kell, hogy terjedjen az önálló járóbetegellátó intézményekre. Kapacitás fejlesztésekkel, kapacitás átrendezésekkel érdemi kórház tehermentesítő hatást lehetne elérni, a lakosságközeli jelleg biztosítása mellett. Erre nem látunk kezdeményezéseket, de várjuk a döntéshozóktól.

2.3. Régóta javasoljuk, hogy a járóbeteg szakellátásban is szűnjön meg az ambuláns és egynapos sebészeti beavatkozások volumenkorlátja, elősegítve, hogy alacsonyabb progresszivitási szinten történjen a betegek ellátása. Bizonyított tény, hogy az ambulanter, de az egynapos sebészeti beavatkozások is biztonságosan végezhetők el a járóbeteg szakellátásban. Ha valóban elkülönítetten történnek más ellátásoktól, akkor a betegelégedettséget és hatékonyságot is növelik.

2.4. A beavatkozások kódkarbantartása másfél évtizede késik. Megfelelő kódrevízióval el kell érni a szakmák közötti finanszírozási egyenlőtlenségek felszámolását, és el kell érni a valós értéken történő finanszírozást. Ez nagyban csökkentené a torz struktúrák kialakulását és elősegítené a szakmai kapacitások szükségletalapú átrendeződését.

2.5. Fontos a korszerű ellátási formák támogatása, ennek érdekében a telemedicina finanszírozási elismerése. A jelenlegi nagyon alacsony finanszírozás gátolja a telemedicina megfelelő szintű használatát, pedig ez a betegek számára is komfortosabb ellátást biztosít az arra alkalmas esetekben.

3. Erősíteni kell az egészségügy különböző szintjeinek együttműködését, ez elengedhetetlen egy hatékony és a lakosság elégedettségét növelő rendszer építésében. Ki kell iktatni a felesleges ellátások igénybevételét, a betegek megfelelő támogatást kell, hogy kapjanak az ellátásuk különböző színtereinek elérésében.

3.1. A járóbeteg szakellátást is a ténylegesen szakorvost igénylő esetekre kell fenntartani. Racionalizálni és drasztikusan csökkenteni kell számos gyógyszer, gyógyászati segédeszköz felírásának szakorvosi véleményhez való kötését, mivel ez az érdemi betegellátástól vesz el kapacitásokat és energiát.

3.2. Sok településen, ahol nincs kórház, a település egészségügyi alapellátását is a szakrendelők irányítják. Ezt a szervezőmunkát önkormányzatokon átívelően elismerni és támogatni kellene. A védőnői ellátás irányításának központosítása ezzel ellentétes hatású, ezzel kapcsolatosan szakmai aggodalmunkat fejezzük ki. Nem látjuk érvényesülni a szubszidiaritás elvét az egészségügy szervezésében.

3.3. A kórházi keretek között működő járóbeteg szakellátás számára is biztosítani kell az intézményen belüli szervezeti, gazdasági önállóságot, ennek hiányában nem tudnak érvényre jutni a járóbeteg ellátás előnyei. A kórházakban az orvosok gyakran a fekvőbeteg osztályon ambulálnak (pl. két konzultáció vagy két műtét között). A betegeket érkezési sorrendben látják el, így akár több órát is várakozniuk kell a tömött kórházi folyosókon.

3.4. 2024. márciusától bevezetni kívánt központi előjegyzési rendszer, a Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR) csak a partner intézményekkel együttműködve és a jogos észrevételek megfontolása, hibák javítása mellett szolgálhatja a kitűzött célok elérését. Megjegyezzük, hogy a járóbeteg szakellátásban általános gyakorlat az időpontra történő betegelőjegyzés és betegfogadás, ellentétben az alapellátással és kórházi járóbeteg ellátással, azonban központi támogatás szükséges a központi rendszer bevezetésére az önálló intézményekben is.

4. Finanszírozási anomáliákkal küzd a járóbeteg szakellátási rendszer, amelyek megoldásra várnak.

4.1. A rendelőintézetek a kórházakkal ellentétben nem részesültek rendszerszerű konszolidációs támogatásban az energiaárak növekedése miatt és nem minden fenntartó tudta őket úgy támogatni, mint a kórházakat az OKFŐ. Kérjük a kórházakhoz hasonlóan szervezett, a szakrendelőkre vonatkozó rezsitámogatás kifizetését.

4.2. A jelentős inflációt nem ellensúlyozta az alapdíj növelése, immáron 7. éve.

4.3. Az RRF alapok egészségügyi beruházásainak kedvezményezettjei csak az OKFŐ fenntartású intézmények, azonban szükséges az összes szakellátó számára fejlesztési lehetőséget biztosítani.

4.4. Az Egészségfejlesztési Irodák havi finanszírozása, szakmakódja, a szakdolgozók ESZJ jogviszonya szerinti bértámogatása továbbra sem biztosított. A 8 évvel ezelőtt megállapított éves keret a legtöbb helyen a béreket sem fedezi.

Szövetségünk tagjai, mint a magyar egészségügy felelős szerepet betöltő tagjai, érdekeltek vagyunk a szükséges változtatások sikeres lebonyolításában, ezért ez úton is felajánljuk együttműködésünket és segítségünket az ágazat vezetői és szereplői számára – javasolja a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség Közgyűlése.