ZETApress

Gáborról olvastam már néhány cikket valahol. A Hűvösvölgyi úti üzletközpontban véletlenül belefutottam. Megkérdeztem, lenne-e kedve beszélgetni, és volt – írta Bézi Péter, a Fiatal Művészek Galériája kurátora.

A látássérült fiatalember szülei meghaltak, ő meg nem tudta fizetni lakása hitelét. Hajléktalan lett, több éve az erdőben élt. Kukákból guberált, néha elment vért adni. Az üzletközpont vécéjében töltötte a mobilját. Ismerték a környéken lakók, néha megkérték fűnyírásra, szemétszedésre.

Egy idős házaspár, akinél néha alkalmi munkát végzett, az üzletközpontban beajánlotta a takarító cégnek. A tulajdonos mindenképp segíteni akart a látássérült fiatalemberen. Napi takarítási feladatokat kapott, egy raktárban alhatott és volt tisztálkodási lehetősége is. Végül rendbe jött az élete, most már albérletbe költözött.

– Most nézz rám! Azt hiszed nem kerestem munkát? – kérdezte Gábor. – Senki sem vett fel! Ha a takarítók nem segítenek, még mindig kukákból élnék. Örülök, hogy ezt csinálhatom, itt megbecsülnek és számítanak rám! Mindig is hálás leszek Ágiéknak, hogy kenyeret adtak és bíztak bennem! – mondta Gábor, és mit lehet még ehhez hozzátenni? Ha tudsz, segíts a rászorulón!