Sakkcsata pantomimmal
Nagyon szeretjük lengyel barátainkat, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy himnuszukat háromszor is végighallgattuk. Igaz, halkan szólt, de a mienk még halkabban! ? mondta Dr. Simicskó István, az EMMI sportért és ifjúságért felelős államtitkára a Magyarország ? Lengyelország válogatott sakkmérkőzés mai megnyitóján.
Szállodában vagyunk, nem zavarhatjuk a vendégek délutáni nyugalmát. A sakk intelligens sport, csendben is lehet játszani ? folytatta az államtitkát a Danubius Hotel Flamenco földszinti termében, ahol a hangosítás csapnivaló volt. Elmondta, hogy édesanyja lengyel származású, majd arról beszélt, hogy a sportbarát kormány idén 300 millió forintot ad a sakkra, s mivel Dr. Seszták Miklóst, a Magyar Sakk Szövetség elnökét két napja nevezte ki az államfő nemzeti fejlesztési miniszterré, olyan erős lett a sakklobbi, hogy már a kormányzatig elér. Az elnök úr ma nem jött el, nevében Horváth Tamás alelnök adta át a Maróczi-díjat Pintér József nagymesternek.
A Barátok sakkcsatája mától június 13-án, péntekig zajlik. A verseny célja felkészülés az idei Sakkolimpiára, valamint a sportág népszerűsítése és a sportkapcsolatok ápolása. A Sheveningen-i rendszerű versenyen legjobbjaink a lengyel válogatott játékosaival mérkőznek meg, hat-hat táblán. A játszmák minden nap 15 órakor kezdődnek, amit élőben is közvetítenek a Chess.hu oldalon. A férfi magyar csapat: Polgár Judit, Almási Zoltán, Balogh Csaba, Rapport Richárd, Erdős Viktor, Berkes Ferenc. A férfi lengyel csapat: Wojtaszek Radoslaw, Bartel Mateusz, Socko Bartosz, Gajewski Grzegorz, Swiercz Dariusz, Duda Jan-Krzysztof. A női magyar csapat: Gara Tícia, Gara Anita, Mádl Ildikó, Papp Petra, Rudolf Anna, Vajda Szidónia. A női lengyel csapat: Socko Monika, Majdan-Gajewska Joanna, Rajlich Iweta, Zawadzka Jolanta, Kulon Klaudia, Szczepkowska-Horowska Karina.
A lengyel himnusz hallgatása közben egy 2012. január 30-i városligeti ünnepség jutott eszembe. Akkor az orosz himnuszt játszották el háromszor egymás után a Tolsztoj sétány avatásán az orosz nagykövet jelenlétében, de főpolgármesterünk nem mert poénkodni az 1990 előtti nagy-testvérrel. Szerencsére ma délután jóval oldottabb volt a hangulat, s az ünnepség zárásaként Rajnai László pantomimművész szórakoztatta a nagyérdeműt. Különböző szakmákat mutatott be, melyet a közönség bekiabálással kérhetett. Jómagam a bányászt és az állatorvost kértem, köztük a lengyelek sakkozót és informatikust kiáltottak, Almási Zoltán nagymesterünk pedig autóversenyzőt.
A kívánságlistát államtitkárunk zárta, kérésére egy karatézót, azon belül egy cseréptörőt láthattunk a pulpituson. S amíg a himnuszokat csak foszlányokban hallottuk, a kísérőzene most élvezetesre sikeredett. A művész úrtól megtudtam, hogy negyven éve áll a pályán, rengeteg szakmából felkészült, de az igazi kihívást egy-egy új foglakozás rögtönzése jelenti számára. Ezt is olyan szellemi tornának érzi, mint a sakkot, s a sakkozókat amúgy is nagyra értékeli. Megfigyelte, hogy mindenütt nehezen indulnak a kérések, a közönségnek fel kell oldódni, de ha végre sikerül, minden gördülékenyen megy. Akkor jó, ha sokféle foglalkozású egyén van egy-egy eseményen, mert a nézők olyankor egymás szakmáját kiabálják be, s a pantomimben társikon nevetnek.
