ZETApress

hírportál

Az életmentő beavatkozás

Események a mentők életéből – 46

Emlékeznek még Jucusra? Mint másfél hete megírtam, egy szilvamaggal akarta megőrizni erényeit. Mai írásunk témája is a szexualitás. Szereplője – nevezzük Janinak – majdnem pórul járt, s Jucussal ellentétben hozzá még a mentőknek is ki kellett vonulni.

A hetvenes évek elején nem volt még hazánkban semminő guminő, nem voltak különféle szexuális segédeszközök. Ilyeneket csak a becsempészett pornómagazinokban láttunk. Nem voltak műholdas csatornák és videokazetták, amelyek helyünkbe hozták éjfélkor a gyönyört. A magyar ember azért akkor is leleményes volt, megpróbált újítani. Ez hősünknek majdnem a férfiasságába került.

A falusi úr különös módját választotta a testi örömök kiváltásának. Egy fészerben talált golyóscsapágyat húzott ágaskodó vesszejére. Kicsit bezsírozta előbb, hogy jobban csússzon, majd elkezdte a mókát. Közben folyvást rég nem látott kedvesére gondolt. Egy darabig minden jó volt, később többször is jó volt, csak épp a lankadás, az nem akart megszületni. A hideg vas egyre jobban szorított. A kezdeti gyönyör kínba csapott át.

Hamarjában nem tudta, mit tegyen. Felöltözött, s a nadrágjába rejtett „vasladyvel” felkereste a körzeti orvost. A doki rögvest mentőt hívott, s irány a megyei kórház urológiai osztálya.

Az orvosok hamarjában azt sem tudták, mit tegyenek. Az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a hímvessző a csapágy alatt nem tud ellankadni. Ehhez az kéne, hogy a vér kifusson a barlangos testekből, de a hímtag anatómiai felépítése miatt erre leszorított állapotban nem kerülhet sor. A vénák a hímvessző külső részén futnak, ezek vezetnék ki a vért a felduzzadt szervből, de a szorító fémgyűrű ezt megakadályozza. S mivel az artériák viszont a szerv belsejében vannak, a vérellátás, a vérrel való folyamatos töltődés változatlan marad. Csak épp a salakanyag nem tud eltávozni, ezért a szerv előbb-utóbb elhalhat. Le sem kell vágni, lerohad magától – mondhatnánk, ha a témán lehetne humorizálni.

Mivel a péniszt nem akarták megsérteni, a csapágyat kellett félbevágni. A gond csak az volt, hogy a kemény svédacél ellen nem volt hatékony szerszám az urológián. A kórház műszaki osztályán, a karbantartók műhelyében volt ugyan fémfűrész és hidegvágó, de a lakatosok mégsem állhattak neki a műtőben, a férfi nemi szervén csapágyat fűrészelni. A fűrészlap egyébként is beletörött volna. A sebészek konzultációra hívták az orvoskollégákat, s a szájsebészet főorvosa mentőötlettel állt elő. Vídiaköszörűt alkalmazzanak! Olyat, amivel a fogat szokták köszörülni. A beteg is beleegyezett a különleges terápiába. Mit is tehetett volna a szerencsétlen?

A fogászati székben zajlott le a több órás „műtét”. A szájsebész köszörült, míg urológus kollégája különböző olajokkal hűtötte a szerszámot. Nem a köszörű, hanem a nemi szerv állapotát vigyázta, hisz túlmelegedés esetén könnyen végzetes égési sérülést szenvedett volna a meggyötört testrész. Közben a nővérkék párosával jártak át a különböző osztályokról nézni az orvostörténeti remeklést. Állítólag csak a szakmai szempontok érdekelték őket. Teljesen közömbös volt számukra, hogy mit szorít a golyóscsapágy. Legalábbis akkor ezt mondták…

Hősünk szerencsésen túlélte a dolgot, s mint hírlik, azóta már ki is próbálta megmentett szerszámát. Újra érzi, hogy ő a Jani! Igaz, azóta csak jól bejáratott nőkkel kezd. Olyanokkal, akik nem túl szűkek, mert nem akar még egyszer szorult helyzetbe kerülni. A félbevágott csapágyat ereklyeként őrzi otthonában. Jelszava: szüzek kíméljenek!

Szóljon hozzá!