Átaludták magukat a túlvilágra
Esetek a mentők életéből ? 31
A mentősök épp elköltötték szombati ebédjüket a ’90-es évek közepén, amikor megcsörrent az asztalukon a telefon. A közeli Platánus Szállóba riasztotta őket a Központi Irányító Csoport. Két elhunyt gyermekről beszélt a bejelentő, akik szobájukban fekszenek. A rohamkocsi perceken belül a helyszínre érkezett. Orvosa már csak az ágyukban fekvő 11 éves Sándor és 7 éves Judit húga halálának éjszakai beálltát tudta megállapítani. Édesanyjuk nem volt a szobában.
Az ágyon véres törülköző, zsilettpenge és búcsúlevél hevert. Ez utóbbi az édesapának, a leszázalékolt pécsi uránbányásznak szólt. Feladója sem volt már akkor az élők sorában, de a mentősök ezt még nem tudták.
Most nézzük, hogy hogyan került a csonka család a józsefvárosi szállodába? Előző nap utazott fel az anya gyermekeivel a fővárosba. Határozott céllal érkezett: magát és gyermekeit akarta megölni lakhelyétől távol. A halálnemen is sokat gondolkodott, ismerőseitől is tanácsot kért még odahaza. Érdekelte, vajon mennyi Lidokaint kell befecskendezni a szívbénuláshoz, vagy mennyi levegő kell vénásan a légembóliához. Végül mégsem ezt alkalmazta. Valamilyen ismeretlen légzésbénítót használt, de hadd ne adjak a kedves olvasóknak ötleteket.
Pénteken csak egy napra vette ki a szobát. Este levetkőztette és lefektette gyermekeit. A mérget folyadékban feloldva itatta meg velük. A gyermekek hamar elaludtak, majd álmukban a légzésük is leállt. Nem élesztette őket újra, nem ként számukra segítséget. Hagyta, hogy átaludják magukat a túlvilágra.
Amikor már nem mozogtak, búcsúlevelet fogalmazott. Férjének keményen sorolta a tényeket. Nem tudok tovább élni veled és mivel válásunk sem hozott volna megoldást, úgy döntöttem, hogy elmegyek, de elviszem magammal a gyermekeimet is.
A búcsúlevél megfontoltságra vall
A hosszú levél logikusan felépített okfejtés, nem egy kóros elme szüleménye. Nem egy hirtelen ötlettől vezérelt zagyvaság. Látszik, hogy régóta érlelt gondolatait vetette papírra. Kiolvasható belőle; miként futott zátonyra az egykori boldog házasság azáltal, hogy a férje elveszítette munkahelyét, s vele az életkedvét.
A levél elkészülte titán előbb késsel, majd zsilettpengével próbálta felvágni ereit, de ehhez túlságosan gyengének bizonyult. Mégsem tántorodott el céljától. A Deák téri metróállomásra ment, s ott a 2-es metró alagútjában a forgalommal szemben gyalogolt. Senki sem vette észre őt odalenn a számos ipari kamera ellenére. A közeledő fény nem az alagút végét jelentette számára, hanem az érkező vonatot. Ez gázolta halálra 6 óra 50-kor. Akkor még senki sem sejtette a szállodai borzalmat, nem tudta a metrós sem, hogy egy gyermekgyilkos anya életét oltotta ki vonata.
A Platánusban tíz óráig kellett volna elhagyniuk szobájukat. Délben már feltűnt a személyzetnek, hogy a szoba még foglalt; s a kulcs sincs leadva. Előbb kopogtak, majd dörömböltek az ajtón. Mivel válasz nem érkezett, a tartalék kulccsal behatoltak. A szobaasszony fedezte fel a holttesteket, majd a kiszálló rendőrök hívták a mentősöket. A halál beálltának megállapítása ugyanis nem rendőri, hanem mentőorvosi feladat.
A mentősök külsérelmi nyomokat nem találtak az apróságokon. Gyomruk tartalmát a későbbi boncolás, a gyógyszermaradványok milyenségét az ezt követő laboratóriumi vizsgálat derítette fel. A vegyelemzés másfél-két hónapig is eltartott. Mivel tűszúrás nyoma nem volt a testükön, fecskendő nem volt a szobában, még fokozottabban kellett kiterjedni a vizsgá1atnak a gyomortartalomra.
Az apát a pécsi zsaruk értesítették a tragédiáról. Az események hatására a Pszichiátriai Klinikára került. Nem kötelezhette senki elhunyt feleségét terhelő vallomás megtételére.
