Éljen a káposztás lángos!
Esetek egy mentős hétköznapjaiból ? 20
Tegnapi írásomban már említést tettem a káposztás lángosról. Eredetileg ezt az anyagot már korábban közöltem volna, de a napi szerkesztési irányelvek miatt más került be helyette. Most sürgősen pótolom a lemaradást. Ez a történet is 1995-ben játszódik, de a CT-s szállítással ellentétben ez nem torkollott tragédiába. Az előző történettel ellentétben ebben a szállításban szekundánsként magam is részt vettem.
Balesetek esetén a legkritikusabbak a reggeli órák. A fővárosi ügyeletek megszervezése olyan, hogy nyolc órától másnap reggel nyolc óráig felvételes egy-egy kórház, s utána egy sokszor nagyon távoli veszi át ezt a feladatot. Olyankor a már lelépő kórház csak nagy nehezen veszi fel a sérültet, míg a belépő intézményben a beérkező egészségügyi dolgozóknak kell egy kis idő, hogy munkába lendüljenek. A mentők ilyenkor gondban vannak, hová is vigyék a beteget, írtuk meg tegnapi esetünkben. Alábbi történetünkben is ez volt a megoldásra váró legnagyobb probléma.
Reggel hétkor megtörtént a váltás a KIO-n, a kiemelt orvosos kocsin. Összeszokott trió lépett szolgálatba. Az állomás mentőszakorvosnője, főápolója és garázsmestere alkotta a kivonuló egységet a Mercedesen. Általában minden kedden és csütörtökön együtt vonulnak, egymás gondolatát is ismerik. A váltás idején összeeséshez riasztották őket a Népszínház utcába. Velük tartottam.
Még el sem hagytuk az állomást, módosult a program. Nem balra, hanem jobbra kellett kikanyarodnunk a kapun. A józsefvárosi cím helyett az István Kórház elé kellett vonulnunk. Egy nőt ütött el a parkolóban egy személyautó.
A parkolóban csak az enyhén behorpadt kocsi és vezetője várta a bajtársakat. Elmondása szerint a nő lépett eléje, akit az autó alig lökött meg. Nem lehet nagyon megsérülve, mert telefonálni ment. Sántikált ugyan egy kicsit, de saját lábán távozott.
A mentősöknek nem kenyere a nyomozás, s mivel a kórház előtt történt az eset, indultak volna haza. Ekkor jött ki a sérült a portáról, s egyenesen a mentőorvoshoz ment. Mint elmondta, közeli munkahelyének jelentette, hogy nem megy be dolgozni. Az hogy a kórházban keressen gyógyulást a bajára, eszébe sem jutott. Említette ugyan a portásnak a balesetet, de az is csak a mentőket ajánlotta. A kórház területén működő III. Számú Sebészeti Klinika és az azóta már máshová költöztetett II. Számú Klinika aznap nem ügyelt, így úgysem látták volna el a sérülését.
A csepeli még nem, a Honvéd talán már nem ügyel
Negyednyolc volt mindössze, így az orvosnő gondolkodóba esett. Ha nagyon sietnek, 8 óra előtt elérhetik a Honvéd Kórházat, s átadhatja betegét. Igen ám, de a lelépő kollégák nagyon görbén néznének rá akkor, ha ügyeletük végén sérültet vinne nekik. Lehet, hogy már át sem vennék. A mától ügyeletes Csepeli Trauma negyedórányi járás, így ott még túl korán van a nyolcórai kezdéshez. Ott még nem vennék át. Viszont a legfinomabb káposztás lángost épp a csepeli kórház mellett sütik. Valahogy húzni kéne az időt. Beszélgetni kezdett a betegével.
Tudja-e a férje, hogy megsérült? – kérdezte. Már eljött otthonról, így hiába telefonáltam haza, felelte a nő, s egyébként sem tudtam, hová visznek. Rövidesen beér a munkahelyére, akkor majd ott újra felhívom.
A csepeli kórházba visszük, világosította fel az orvosnő, de várunk még az indulással. Hívja fel nyugodtan a férjét! – mondta, s közben arra gondolt, milyen finom káposztás lángost esznek majd a kórház közelében, ha átadták a betegüket.
Amíg a nő a kórházportáról telefonált, az orvos átnézte a sérülttől kapott zárójelentéseket. Nem szokás, hogy az emberek zárójelentésekkel sétálnak az utcán. Mint kiderült, ez is egy extra eset volt. A beteg korábbi műtéte, trombózishajlama miatt véralvadásgátlókat szedett. Neki egy tompa ütés is végzetes lehet, hisz belső vérzés alakulhat ki, mely az alvadásgátló hatására nehezen szüntethető. Nem érdemes sokat várni az indulással, mielőbb kórházba kell szállítani!
Szerencsére a nő hamar visszatért, mert férje már a munkahelyén volt. A megütött területen közben jókora vérömleny keletkezett. Igyekezniük kellett, nehogy útközben komplikáció lépjen fel. Az időzítés olyan jól sikerült, hogy pontban nyolc órakor léptek be betegükkel a sebészeti ambulanciára. Az átadással nem is volt probléma. Az ügyeletét kezdő osztály első betege megérkezett.
Pár perc múlva a férj is az ambulancián volt. Nem fogják elhinni, a Honvéd Kórházból jött. Nem orvos volt, de valamilyen tartós bérmunkát végzett ott már hetek óta, s a munkája még sokáig eltartott. Ha a mentősök nem húzzák ma reggel az időt, s az akkor még felvételes Honvédba viszik betegüket, a sérült nő a férje közelében fekhetett volna. Ettől foszotta meg őket a mentősök lángos-imádata. Azt ugyanis a jól végzett munka örömére most is elfogyasztották.
