Bajszos pirula
Mindig is rossz alvó voltam. Azaz nem mindig, csak időszakonként. Ez az álmatlanság nehéz ólomsúlyokkal nehezedett rám. Nem szeretek sokat forgolódni az ágyamban, ezért az esti lefekvéskor tegnap is a lámpa mellé készítettem kis nyugtatómat, hogy szükség esetén bekaphassam. Szerencsére most sem volt szükségem rá.
Van ám egy jó kis tündérem, egy igazi bajszos társ. Ő az én álmot hozó szőrös kis pajtásom. Hajnaltájt megütögette puha tappancsával a lábamat. Kérte, hogy húzódjak beljebb az ágyamon. Nagy-nagy szeretetével elhalmozott, puszilgatott, ölelgetett. Úgy szeretett, hogy ezt egy emberi lény sem tudja pótolni! Nincs senki sem, akiben ekkora szeretet lakozna, mint az én kis kutyámban. Érzem, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Így aludtunk el most is egymás mellett, és a kis gyógyszer az éjjeli lámpa mellett megint megmaradt.
