ZETApress

Pesti Emma vajdasági festőművész december 6-án csütörtöktől 2019. január 16-án szerdáig látható kiállításának zártkörű megnyitója volt tegnap délután a Teréz körúti Forrás Galériában, Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke jelenlétében. A kiállítás kurátora: Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója.

Az est moderátora: Sárba Katalin, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kulturális osztályvezetője volt. Köszöntőt mondott: Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. Ünnepi beszédet mondott: Pirityiné Szabó Judit, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Délvidéki és Diaszpóra Főosztályának vezetője, a kiállítás fővédnöke. A kiállítást megnyitotta: Szemadám György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, író, közreműködött fia: Szemadám Tamás gitárművész. A megnyitón Katona Lucia fényképezett.

Pesti Emma 1990. május 25-én Szabadkán született. Az általános- és középiskolát szülővárosában végezte, ekkor már magával ragadta a művészet világa. Szakkörtanára: Boros György grafikusművész, valamint osztályfőnöke: Suhajda Zita festőművész megtanították a rajzolás, festés, képzőművészeti alkotás alapjaira. Középiskolai tanulmányai után felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz- Művészettörténet Tanszék Képi ábrázolás szakára, majd szakosodott festő szakirányra, ahol a mestere Aranyi Sándor festőművész lett. Megállás nélkül keresi az egyensúlyt: nyugalmat a nyughatatlanságban.

A természetnek fontos szerepe van az életében, főleg tavasszal, a számára legkedvesebb évszakban imád kint lenni a szabadban. Az a rengeteg inger, szín, folt, forma, az évszakok és napszakok különböző hangulatai? Egy-egy pillanatra minden nap képes elcsodálkozni olyan hétköznapi motívumokon, mint a villanypóznák ritmusa a határhoz vezető autóút mellett, vagy a naplementétől izzó szántóföldek, földes utak rétegződései. Ez a csodálatra méltatás talán meg is jelenik képein, így visszatérő motívuma a táj, ám nem a szokványos értelemben festi meg a tájképet: képei látványalapúak, de erősen elvonatkoztatottak. Nincs ott a konkrét fa, a bokor, a felhő ? érzéseit kiadva, lendületes ecsetvonásokkal, színfoltokkal érezteti ezeket a motívumokat, a szemlélőtől aktív jelenlétet várva, megmozgatva képzelőerejét.

Festésmódja az absztrakt expresszionizmuson, azon belül is a gesztusfestészeten alapul. Ennek az irányzatnak az elveit magáénak is érzi, miszerint az alkotás akkor jó, ha spontán, friss, kitörésszerű ? ennek ellenére általában előre megtervezi a képeit, vázlatokat készít, s bár az alkotás folyamán a festmény állandó mozgásban van, szinte automatikusan történik a foltok felvitele, mégis tudatosan igyekszik egyensúlyban tartani a kép kompozícióját. Újabb képein ezek az expresszív gesztusok konstruktív, mértani elemekkel párosulnak, egyfajta ellentétet teremtve, mégis egyensúlyt létrehozva. A geometrikus elemek az általunk alkotott, minket körülvevő mesterséges világot szimbolizálják, ennek helyét a természetben ? tudtuk meg a vajdasági művésznőről a tegnapi megnyitón.