Okinawáról a Ludovika térre
Dr. Korsós Zoltán: Okinawa Mi Amor â Szerelmem Okinawa című fotókiállítása nyílt meg 11 órakor a Ludovika téri Magyar Természettudományi Múzeum Kupolacsarnokában. A november 4-én vasárnapig látható tárlatot Őexcellenciája Sato Kuni, Japán magyarországi nagykövet asszonya nyitotta meg.
A megjelenteket dr. Csonka Gábor, a múzeum főigazgató-helyettese és Vihar Judit, a Magyar-Japán Baráti Társaság elnök asszonya köszöntötte. Közreműködött Pór Andrea hagyományos japán hangszerén. A megnyitót követő állófogadáson az óbudai Sushi Sei Étterem japán különlegességeit kóstolhattuk. Fotóink Bézi Péter felvételei.
Dr. Korsós Zoltán, az MTTM zoológusa, jelenlegi főigazgatója három évet töltött a csodálatos szubtrópusi szigetvilágban. 2009-től 2012-ig 53 szigeten járt a 60 lakottból, ahol a talajlakó ízeltlábúak biológiáját tanulmányozta. A történelemre, a helyi viszonyokra, az emberi kapcsolatokra nyitott szemmel és folytonos kíváncsiságtól hajtva járta a szigeteket, s mintegy 50 ezer felvételt készített. Ezekből mától mintegy félszázat láthatunk a falakon.
A szigetekre tett látogatásait, egyedülálló élményeit tárja Okinawa Mi Amor ? Szerelmem Okinawa című tavaly megjelent könyvében az olvasó elé összesen 116 blogbejegyzéshez hasonlító fejezet formájában, és ismerteti meg a karosszékben ülő turistát vagy akár a valódi látogatásra vállalkozó utazót a helyi emberekkel, az elszigetelt, különleges kultúrákkal és az egzotikus, ritka élővilággal.
A Riukiu-szigetvilág, hivatalos nevén a Délnyugati-szigetek (japánul Nansei shoto), a 120 milliós Japán legszegényebb, periferiális, 47. tartományát, Okinawát alkotja. A mintegy 140 kisebb-nagyobb szigetből álló terület gyöngyfüzérszerűen köti össze Japán déli nagy szigetét, Kyushut Tajvannal. Négyszázötven éven át különálló királyság volt, lakosai inkább a csendes-óceáni népekre hasonlítanak, más a zene, a tánc, a természethez való viszony, s az emberek jókedvűek, derűsek, lazák, kicsit lusták; ahogy Főjapánban mondják: ott még a buszok is késnek?
