ZETApress

A Várfok Project Room ma 18:30-kor nyíló kiállítása Részegh Botond (1977, Csíkszereda/RO) erdélyi származású grafikusművész és festő két különleges papírmunka sorozatából mutat be egy válogatást. A 2018. január 7-én vasárnapig látható tárlatot Totth Benedek író nyitja meg Várfok utca 14-ben.

Részegh Botond a Bukaresti Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett, majd 2004-8 között a budapesti Képzőművészeti Egyetemen doktori iskolájába járt. A hat éve megújult csíkszeredai kortárs galéria, az Új Kriterion Galéria művészeti vezetőjeként nemcsak a művészet tevékeny gyakorlásával, de annak elméleti pólusaival is foglalkozik. Életműve számtalan ponton kötődik ugyanakkor az irodalomhoz is, több alkotása írókkal, költőkkel közösen szerezve jelent meg (Dragomán György, Markó Béla, Kányádi Sándor, Böszörményi Zoltán, Barabási Albert-László), melyben grafikái nem az illusztráció funkciójával felruházva, sokkal inkább a szöveggel teljesen egyenrangú, egymás értelmét és jelentését mélyítő párbeszédként jelentek meg.

Munkássága fókuszában a grafika áll, a tus mellett a vaskarc technika és a kávéval való nyomhagyás különleges eljárásaival is kísérletezett, ám néhány éve az akrillal való pasztózus festésmód is megjelent művészetében. Alkotásai középpontjában a madáchi kíváncsi, kételkedő, azonban az élet terhét kíméletlenül átérző és szenvedő ember metafizikai vonatkozása áll. Munkáit visszatérő elemek, laza, letisztult formaképzés, és a motívumok szűkszavú használata jellemzi, mellyel azonban kivételesen érzékeny módon analizálja az élet drámáját, a minden egyént gondolkodó és érző emberi mivoltában érintő esszenciális létkérdéseket. Részegh otthonosan mozog a nemzetközi művészeti színtéren, romániai és magyarországi kiállításai mellett munkái többször szerepeltek jelentős galériák kiállításain az USA-ban, Ausztriában, Németországban és Finnországban.

A Várfok Project Roomban bemutatott anyag két grafikai sorozatot tár a látogató elé, bevezetve őt ezzel Részegh Botond különleges, kontemplációra és saját belső világunk legmélyebb rezdüléseinek fürkészésére késztető képi világába. A Kávéfejek sorozaton Részegh kávéfoltokból alakítja ki bizonytalan körvonalú, egymást átható rétegek sorából összeálló brutális, jelzésszerű fejformáit, melyek külön személyiségekként, vagy lelkiállapotok tanulmányrajzaiként állnak a rizspapír fehér háttere előtt. A 2009-es Játék a büntethetetlen fantázia bűnével című tus-sorozat ehhez képest egy egész másfajta, karcszerű, lineáris vizuális gondolkodásmódról tanúskodik, mely az eltitkolt és elfojtott vágyak erotikus tematikájának pszichológiai mélységű megfogalmazásai.

Hosszútáv a Várfok utca 11-ben

Korniss Péter: Hosszútáv című kiállítása nyílik ma 19 órakor a Várfok Galériában. A 2018. január 7-ig, keddtől szombatig 11 és 18 óra között látható tárlatot Novák Ferenc Tata rendező, koreográfus nyitja meg. Korniss Péter (Kolozsvár, 1937) a magyar fotográfia legendás alakja idén ünnepli 80. születésnapját. Korniss munkássága az egyik leggazdagabb hazai fotográfiai életmű. Hírnevét dokumentarista fotósként alapozta meg elsősorban a paraszti életforma és kultúra fotózásával Kelet-Európában, mely téma az életmű vezérfonala az 1967-ben készített, első táncházas képeitől kezdve, az utóbbi évek konceptuálisnak tekinthető, betlehemeseket vagy széki asszonyokat bemutató fotósorozatokig.

Mindemellett Korniss a világ különböző tájain készített sorozatokat, többek között Észak- és Dél-Amerikában, Dél-Jemenben, Szibériában. 1978-ban kezdett el foglalkozni az ingázó munkások életével, több mint tíz éven keresztül kísérte nyomon Skarbit András életét: A vendégmunkás (1988) című sorozata a magyar kortárs fotográfia egyik mérföldkövének tekinthető. Korniss Péter, az első Kossuth-díjas fotográfus ötven évet felölelő, folyamatosan megújuló, páratlan munkásságát két kiállítással ünnepeljük: szeptember 28-án csütörtökön a Magyar Nemzeti Galériában nyílt, majd ezzel párhuzamosan ma a Várfok Galériában nyílik nagyszabású kiállítása.

A Várfok Galériában megrendezésre kerülő Hosszútáv című kiállítás a kornissi életművet új összefüggések mentén mutatja be. Kiegészítve a Magyar Nemzeti Galéria majd? 150 képet felvonultató gazdag válogatását itt olyan fotográfiák kerülnek bemutatásra, melyeket a magyar közönség eddig kevéssé ismert vagy még sosem láthatott. Így például a ’70-es években az észak-amerikai indián rezervátumokban készített sorozatot, Korniss nemzetközi karrierjének egyik kiemelkedő fotóprojektjét. A kiállítás másik részében emblematikus képei egyéni narratívák sorába állítva jelennek meg, a kezdetektől a széki asszonyokról készített legújabb fotográfiákig. A történetekbe ágyazott képek egészen személyes oldalát tárják fel az életműnek, valamint kiemelik azt a konzekvens törekvést és tudatos alkotást, mely Korniss munkásságát 50 éve átfogja és teszi az egyik leghitelesebb fotográfiai életművek egyikévé.

Akárcsak elbírálói, kik az évek során Kornissnak ítélték az általa kiérdemelt díjakat, mindenki, aki látta munkáit, elmondhatja magáról, hogy adósa a művésznek azért a tudatos választásáért, miszerint meg kell örökíteni azt, ami hamarosan eltűnik. Ők, és mi, azaz a tisztelői, bizonyára egyetértünk következő kijelentésével: Fotográfusként ennél szebb feladatot nem is találhattam volna magamnak ? írta Colin Ford, brit National Media Museum alapítója és első igazgatója.