ZETApress

Göntér Endre Mura-vidéki festőművész kiállítása nyílt tegnap este a Teréz körúti Forrás Galériában, a Kárpát-haza Galéria rendezvényeként. A szeptember 27-én szerdáig látható tárlatot Pisnják Attila művészettörténész nyitotta meg.

Köszöntőt mondott Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a kiállítás védnöke. Kurátor: Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója. Közreműködött: Szokolay Dongó Balázs népzenész. Az est moderátora: Takács Bence Ervin előadóművész volt.

Göntér Endre festőművész 1949-ben született Dobronakon. A muraszombati tanítóképzőben érettségizett, majd a Maribori Pedagógiai Akadémia képzőművészeti szakára jelentkezett, ahol Pandur Lajos és Maks Kavčič voltak a mesterei. A tanítóképző elvégzése után Muraszombatban telepedik le, a 676 csoport tagja lett. Rövid ideig tanított, majd a Vestnik hetilap grafikai szerkesztője lett. Számos önálló és csoportos kiállításon vett részt. Festő, aki a nemzet sorskérdéseire keresi a választ ecsettel, életmód-változtatással, a kelepcékre való figyelmeztetéssel az akkor még ?tág volt a világ? perspektívájából.

Franc Obal művészettörténész szerint Göntér korai képei a pop-art ikonográfia jegyeit hordozzák magukon. A pontos, néhol talán túlságosan is merev rajzszerűség, a különböző tárgyak és térbeli formációk térbeli modulálásával időnként a festői illuzionizmus tájékán találja magát. E korai szakaszban a nagyméretű műrózsák festésével a világban eluralkodó, a természet kárára történő fejlődésről mond ítéletet.

A ’80-as évek közepén érik be igazán művészete, amikor Ivan Zelko muravidéki topográfiája nyomán, Milan Vincetič költővel való termékeny együttműködése folytán letűnt világok, elpusztult Mura-vidéki települések népét gyászolja. A közel félszáz, az absztrakttal kacérkodó alkotás, a tárgyi világ körvonalai a temperamentumos ecsetvonások következtében titokzatos, egyúttal jelképes jelentést kapnak. Számos képén, rajzán tájunk madarát, az örök visszatérőt, a gólyát festi figyelmeztetve azokra az ökológiai problémákra, amelyek e kedves madarat ? megfosztva életterétől ? száműzték a vidékről.

Kostyál László művészettörténész a ?filozofikus szürrealizmus? meghatározással illeti, tulajdonképpen ezek az elejtett, sok esetben szimbolikus tárgyak képezik a képmező jel- és jelképrendszerét, szellemi-lelki tartományát. A teljes képi absztrakciót én sohasem tudtam megszokni, mindig adtam néhány fogódzót a befogadónak, jelen esetben tárlatlátogatónak, hogy rá tudjon hangolódni a kép szituatív és hangulati kisugárzására. A sámándob, az urga, a jurta, a sámáni világ áldozati elemeit az Ajándékok-ciklusban vettem a képzőművészeti ?kutatás? górcsöve alá. A sámáni hitvilág szertartásait pedig a Sámánbál, A tűz fölavatása, a Pogány szertartás, stb. képeimen lehet megtapasztalni, sajátos szín-, íz- és illatvilággal körítve, hiszen a központban az őselemként is emlegetett tűz áll ? olvasható egyik önjellemzésében.

Ázsia ? Európa, vándorlás ? letelepedés, sámán-izmus ? kereszténység, hit ? hitetlenség? Művein egy archeológus érdeklődésével váltogatja a különböző idősíkokat, vallja, hogy a múlt és a jelen szoros összefüggésben áll egymással? Göntér Endre nem szeret elvarratlan szálakat hagyni. Egy?egy ciklusával az adott gondolatkört végigjárja, és a saját magának feltett kérdéseket megválaszolja. Értelmiségi felelősségtudatával olyan példát mutat a képei előtt megállónak, amely mindig hitelesnek, és ezért követésre méltónak tűnik ? fogalmazta róla Kostyál László művészettörténész.